Aki a múlt keddi Sziget-zárás után körülnézett a Hajógyár-szigeten, aligha kételkedik az általános statisztikákban: nő a dobozos sörök aránya a palackozottak rovására. Az AC Nielsen piackutató cég friss, idén nyári felmérése szerint az elmúlt egy évben a fémdobozos termékek piaci részesedése Magyarországon 51 százalékról 56 százalékra nőtt, miközben a visszaváltható, tehát környezetbarát üvegeseké 46-ról 41 százalékra csökkent. Pedig korábban a sörpiac kivételnek számított az italfronton. „A hazai söriparban ma is minden feltétel adott az üveges termékek gyártására, ám a kereslet egyre inkább a dobozos csomagolás felé mozdul el” – közölte lapunkkal Fehér Imre, a Borsodi Sörgyár Zrt. kommunikációs igazgatója. Az import által is diktált igények kiszolgálása érdekében pedig a hazai gyártók sorra dobják piacra viszonylag olcsó, dobozos termékeiket, noha amennyiben a nem újratölthető csomagolások aránya meghaladja a 33 százalékot, akkor a forgalmazóknak különdíjat kell fizetniük.
SIKERES LOBBIZÁS. A fogyasztók a környezetvédelmi tárca jelenlegi szabályozása és a zöldek ellen szavaznak, s erre hivatkoznak az italforgalmazók is, amelyeknek komoly pótlólagos terhelést okoz a két éve bevezetett újratöltési díj. (Ezt azoknak az italforgalmazóknak kell megfizetniük, amelyeknél a visszaváltható palackba csomagolt termékek aránya nem ér el egy bizonyos – termékkörönként eltérő mértékű – százalékot.) A szakmai szervezetek pedig sikeresen lobbiztak az általuk diszkriminatívnak ítélt eljárás ellen az Európai Bizottságnál, amely úgy ítélte meg, hogy a honi gyakorlat a más tagállamokból származó – szinte kizárólag eldobható csomagolású – termékekkel szemben hátrányos megkülönböztetést idéz elő. Ezért július elején hivatalosan felkérte Magyarországot: módosítsa vonatkozó jogszabályait. A kormánynak szeptember elejéig kell választ adnia a megkeresésre.
Ezzel ismét két tűz közé került a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM). A zöld szervezetek ugyanis eddig is kevesellték a jelenlegi szabályozást, arra hivatkozva, hogy nem lép fel kellő eréllyel a gyorsan hulladékká váló, eldobható palackok piaci térhódítása ellen. A pótlólagos díjtételt viszont a gyártók és forgalmazók többsége azért utasította el, mivel az újratöltő gépsorok felállítása komoly beruházásokat igényel, miközben a kereslet az eldobható csomagolás vásárlása felé megy el.
A jelenlegi szabályozás a környezetvédelmi tárca szerint sem érte el a kívánt hatást, ezért ez év januárjában megkezdték annak átfogó felülvizsgálatát. Így alig néhány nappal a brüsszeli levél kézbesítését követően a minisztérium egy teljesen új koncepcióval állt elő. Ennek lényege, hogy legkésőbb 2010-től a jelenleginél rugalmasabb, úgynevezett kombinált termékdíjas kvótarendszert vezetnének be, továbbra is az újratölthető italcsomagolások piaci részarányának növelését tartva szem előtt. A keretszabályozáson belül a vállalkozások maguk dönthetnék el, hogy ezt a kvótát hogyan teljesítik – közölte kérdésünkre Dióssy László, a KvVM szakállamtitkára.
A civil szervezetek azonban máris úgy értékelik a helyzetet, hogy a szaktárca ismét meghátrált az ipari-kereskedelmi lobbival szemben, mivel továbbra sincs szó kötelező visszavételi és betétdíj bevezetéséről. A zöldek szerint kétféle gazdasági eszközre lenne szükség: visszavételi díjat kellene kivetni az eldobható csomagolásokra, begyűjtésük, s ezáltal hasznosításuk ösztönzése érdekében, míg az újratöltős rendszereknél megmaradna a betétdíj. A kétféle díj mértékének megállapításában pedig a német megoldás lenne követendő, ahol a visszagyűjtési díj a kétszerese a betétdíjnak. Ez az árkülönbség pedig növelné a keresletet az újratölthető csomagolás iránt. „Németországban az ipar egy része is érdekelt a kötelező betétdíjas rendszer fenntartásában, ám Magyarországon jelenleg nincs segítőtársa a zöldeknek” – fejti ki Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség vezetője.
De elégedetlen az új koncepciójával az ipar is, amelynek képviselői szerint a jövőben sem szűnne meg az eldobható csomagolások hátrányos megkülönböztetése, ugyanis csak egy meghatározott minimumszint felett lehetne szabadon választani az újrafelhasználás és a hasznosítás között. Vagyis csak akkor lenne mentesség a termékdíj fizetése alól, ha újratölthető palackokat is forgalomban tartanak, ami viszont – a földrajzi távolsággal arányban – extra költségeket okoz az importőröknek. Emellett a tervezett szabályozás megkülönböztetést tesz az ital- és nem italcsomagolások között, valamint az egyes italszektorok között is, termékcsoportonként szélsőségesen eltérő kvótákkal. „A KvVM koncepciója továbbra is szembe megy a nemzetközi tendenciákkal – mondja Boródi Attila. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) ügyvezető elnöke szerint a jelenlegi szabályozás és az új koncepció is évente 0,5–1,5 milliárd forinttal növelné az ágazat termékdíj-fizetési kötelezettségét. Ezért levélben kérték Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi minisztert, hogy a brüsszeli felszólítás nyomán függessze fel a jelenlegi újratöltési díjtétel alkalmazását, majd az ipar és az Európai Bizottság szakértőinek bevonásával kezdjenek egyeztetést az új szabályozásról. Boródi egyébként úgy véli, a zöldek által szorgalmazott visszavételi díj bevezetése sem volna hatással a fogyasztói kereslet alakulására, mert a verseny és a trendek miatt a kétféle csomagolás között nem alakulna ki a keresletet érdemben befolyásoló árkülönbség.
ÖSZTÖNZŐ RENDSZER. A helyzetet bonyolítja, hogy a visszaváltó rendszerek elterjesztésére az MSZP és az SZDSZ között megkötött nyári koalíciós megállapodás is kitér. „Nem ragaszkodunk egyetlen kifejezés, így a kötelező betétdíj, vagy a visszavételi díj alkalmazásához sem. Azt azonban látni kell, hogy a visszagyűjtés és a visszaváltás aránya nagyságrendekkel magasabb azokban az országokban, ahol működik valamiféle rendszer ennek ösztönzésére” – mutatott rá Orosz Sándor MSZP-s képviselő. A környezetvédelmi szakpolitikus szerint nem cél, hogy bármely gazdasági ágazatot extra terhekkel sújtsanak. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy óriási az ismét fel nem használt csomagolási hulladék mennyisége, ezért kell az újratöltést ösztönözni.
Akárhogy is, amennyiben Magyarország szeptember elejéig nem tesz megfelelő lépéseket, Brüsszel az Európai Bíróság elé viszi az ügyet. A bírósági eljárás nagyjából egy évet vehet igénybe, ám a brüsszeli bizottság véleményének ismeretében az ipar szereplőinek nincs kétsége a végső kimenetelt illetően. Egyelőre nincs napirenden, ám egyes gazdasági szereplők máris több fórumon felvetették, hogy ha az Európai Bíróság végül nekik ad igazat, minden okuk meg lesz rá, hogy kártérítési pereket indítsanak a magyar állammal szemben, a szerintük elhibázott szabályozás miatt elszenvedett anyagi káruk megtérítéséért.
