Méregpirulaként is hathattak volna a gyógyszergyártók adatai a hazai tőzsdén, olyannyira drámai a Richter Gedeon és az Egis profitesésének a mértéke. Az, hogy e számok mégsem generáltak nagy eladási hullámot, csak az eleve pesszimista várakozásoknak volt köszönhető. Mindenesetre a mostani beszámolási időszak legsötétebb foltja e két gyártó nevéhez fűződik; ezt azzal együtt sem nagy merészség kijelenteni, hogy még nem mindegyik tőzsdei társaság ismertette második negyedéves pénzügyi adatait.
A két gyógyszeres
A Richter és az Egis leszereplésének okai persze ismertek: a folyamatban lévő egészségügyi reform kedvezőtlen hatásai mellett mindkét társaságot sújtották az orosz piac problémái, valamint az erős forint és a gyenge dollár is. A két cég között azért van különbség. A Richter eredményei minden szinten leheletnyivel az elemzői várakozások felett alakultak, így a gyorsjelentés óta az árfolyam nagyjából visszatalált a publikációt megelőző szintre. Úgy tűnik tehát, hogy a nagyobbik gyártó már túljutott a nehezén; így érzékelték ezt a KBC Securities és az Erste elemzői is, akik megemelt célárfolyammal, illetve vételre javított ajánlással üdvözölték az alagút végét.
A nagytestvérrel szemben azonban az Egis immár negyedik alkalommal okozott komoly csalódást. A cégcsoport nettó profitja 4, az anyavállalaté 10 százalékkal lett alacsonyabb, mint azt az elemzői társadalom feltételezte. Ennek következtében az idei évre vonatkozó profitvárakozások is tovább csökkenhetnek, ez pedig az árfolyam lemorzsolódását is előrevetíti. Egyelőre mégis elég jól tartják magukat az Egis-papírok, miután a befektetők felvásárlásra spekulálnak. (Egy esetleges nyilvános vételi ajánlattal járó tulajdonosi átrendeződés a francia Servier 51 százalékos pakettjét illetően már május óta hajtja az árfolyamot.)
Hírektől hajtva
A pesti börze másik nagy felvásárlási sztoriját hozó Mol teljesítménye üzemi szinten megfelelt a várakozásoknak, azonban nettó profitjával már csalódást keltett. Ezek a számok is csak első ránézésre voltak azonban rosszabbak a vártnál, bizonyos pénzügyi tételeket is figyelembe véve már szebb a kép. Igaz, mostanában a Mol esetében önmagában az eredmény nem sokat nyom a latba, hiszen a részvények árfolyamát sokkal inkább az OMV közeledésével kapcsolatos hírek határozzák meg. E tekintetben viszont fordulatot hoztak az elmúlt napok: bár a papírok régiós összevetésben még mindig prémiummal forognak, az árfolyamok sokat estek Wolfgang Ruttenstorfer budapesti sajtónyilatkozatai óta. Az OMV-elnök szavait ugyanis a vételi ajánlat elnapolásaként értelmezték a befektetők.
A hazai parkett másik sztárja, az OTP sem tudott nagyot dobni legfrissebb gyorsjelentésében. Az 50,6 milliárd forintos nettó profit ugyan megfelelt a várakozásoknak, a volumen bővülése optimista jövőképet tükröz, s az erős leánycégek jól muzsikáltak, ám néhány régebbi és frissebb szerzemény teljesítménye már megkérdőjelezhető. Ezenkívül az éves eredményterveknek csak a 47,8 százaléka teljesült az első hat hónapban, így a célkitűzések tarthatósága érdekében erős harmadik negyedévet kell produkálnia a banknak. Összességében tehát nem ez volt az a gyorsjelentés, amelytől az árfolyam komoly fundamentális hajtóerőt kaphat.
A blue-chipek közül a legkellemesebb meglepetést a Magyar Telekom okozta. Hagyományosan defenzív, stabil távközlési részvényről lévén szó, amelynek kapcsán a befektetők ritkán jönnek izgalomba, ám ez most mégis megtörténhetett. A hirtelen beeső amortizációnak köszönhetően az üzemi eredmény 10 százalék feletti ütemben emelkedett, az adózás előtti profit pedig 18 százalékot ugrott.
A számok publikálását követően emelkedett is a kurzus, azonban hosszabb távon inkább majd a menedzsment által őszre ígért költségcsökkentési bejelentések szabhatnak irányt. Az mindenesetre biztos, hogy a cég hihetetlen mennyiségű készpénzt termel. A kérdés az, hajlandó-e ezt a részvényeseknek visszajuttatni, vagy pedig mindenáron a növekedést akarják erőltetni a tulajdonosok.
A cikk teljes terjedelmében a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
