Nos, az erre a célra készült, Lennon dalait feldolgozó albumon egyedül a szándék nemes, a végkifejlet megérne egy ENSZ-jelentést.
Vajon milyen megfontolások vezették a szerkesztőket akkor, amikor az Instant Karmát a U2-val, a Duran Duran együtessel és Németország Modern Talking utáni legnagyobb cikijével, a Tokio Hotellel is feljátszatták? Úgy látszik, Németország nemcsak hozzánk, de a világ minden tájára szállítja az illegális szemetet.
Aki kíváncsi arra, hogyan kell hatástalanítani egy dalt, az hallgassa meg a tini kedvenc Avril Lavigne-től az Imagine-t. (Ezzel szemben Jack Johnson Imagine-feldolgozása – mely leginkább az építőtáboros-polbeates eszményeket fogalmazza meg – mégis működik, ahogy Ben Harper lefegyverző kamaradarabja, a Beautiful Boy is meggyőző.)
Az előadók kiválasztása pont olyan kudarcos, mint az ENSZ 60 éves működése. A levitézlett popelőadók (Aerosmith, Yossou N’ Dour, Duran Duran) mellett az „alternatív színtér” néhány reprezentánsa (Snow Petrol, The Cure, The Raveonettes, The Flaming Lips) és számos „nettó világsztár” (U2, R.E.M., Lenny Kravitz, Green Day) „emeli fel a hangját az emberiségellenes bűnök ellen”.
A másik nagy kérdés, hogy az új értelmezések mennyit adtak hozzá, illetve mennyit vettek el John Lennon dalaiból. Nos, a felvételek alapvetően nem tértek el Lennon eredeti elképzeléseitől, az előadók fellapozták a kottás könyvet, és egy óra alatt feljátszották az originális dalok hangképével sok esetben azonos zeneszámokat. A Green Day Working Class Hero-ja sem attól jó, hogy kapott némi dinamikát, hanem attól, hogy a dal önmagában is zseniális, tehát nagyon nehezen lehet elrontani.
Lennon annyi mindent mentett meg élete során, volt, amikor majdnem az egész világot is – és most önjáró dalai a Make Some Noise című lemezt is.
Make Some Noise – Save Darfur. Warner › 54+50 perc, 14+14 szám Poptőzsdei árfolyam: ***
