Nem a profit bővítése, hanem a több lábon állás érdekében kezdett exportálni az elsősorban szállodák számára egyedi bútorokat gyártó Árkossy Bútor Kft. A cégnek – amely 50 fős létszáma okán éppen eléri az uniós középvállalati küszöböt – tavaly 340 millió forint volt az árbevétele. Bár érdemi kivitele tavalyelőtt volt először, a 2005-ös 40 millió után a múlt évben már 113 millió forint értékben exportált, s az összeg az idén várhatóan meghaladja a 150 milliót. Árkossy Emese, az üzletet a férjével vivő társtulajdonos szerint az export azért is igen fontos számukra, mert az igényes luxuspiac folyamatosan „tanítja” a cég szakembereit és vezetőit. Emellett kikényszeríti a legkorszerűbb gépek – az ő esetükben például a számítógép vezérelte faeszterga – beszerzését. Az új kapacitás pedig újabb exportpiacok felé „tolja” a stratégiát. A cég jelenleg Németországba szeretne magas minőségű szériabútort szállítani, hogy ezzel is jobban lekösse kapacitását, amelyet éppen a kivitel érdekében növelt meg.
Más magyar tulajdonú középvállalatoknak is elemi érdeke lenne a kivitel. Mint Reszegi László, a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára is felhívta rá a figyelmet, a hazai piac sokszor kicsi a megfelelő kapacitáskihasználáshoz (Figyelő, 2006/32. szám), így kézenfekvő megoldás lenne az export erőltetett bővítése. A kivitel által húzott növekedés segítene leküzdeni azt a hátrányt is, amit az okoz, hogy a vezetés, az adminisztráció, az informatika és hasonlók nem méretarányosak, kisebb vállalatnál a súlyuk nagyobb.
„Az apró magyar piacon rendkívül nehéz világviszonylatban sikeres vállalatot felépíteni” – erősíti meg Kuthy Antal, az informatikai megoldások fejlesztésével foglalkozó, tavalyelőtt mintegy 550 millió forintos bevételt realizáló E-Group csoport alapítója. Az ősz óta cégének ázsiai jelenlétét hongkongi központtal szervező Kuthy az ITDH színeiben magyar high-tech cégek hongkongi és kínai piacra jutásán is dolgozik. Szerinte nem túl biztató Magyarországra nézve, hogy az elmúlt 20 évben alig termelt ki olyan világszintű sikersztorikat, mint például a Graphisoft vagy az elektronikus banki alkalmazásokat fejlesztő IND Kft. Ezt a gyakorló üzletember azzal magyarázza, hogy az apró piacméret miatt egy-egy cég nem tud kellőképpen egy részterületre fókuszálni: ha meg akar élni, generalistává kell válnia. Ha pedig egy cég mindennel kénytelen foglalkozni, nehezen tud egy részterületen a világ élvonalába kerülni.
EGYENLŐTLENÜL. Az Ecostat az idén tavasszal kiadott elemzése szerint komoly mértékű exporttevékenységet csak a nagyvállalatok végeznek. Miközben 2005-ben a nemzeti jövedelem 55 százalékát termelte meg a nagyvállalati szektor, a nemzetgazdasági szintű kivitelből csaknem 80 százalékkal részesedett. A közepes cégek mindössze a GDP 19 százalékát termelik meg, de az összes kivitelből még kisebb arányban, 13 százalékkal részesednek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) e vállalati szegmenssel is foglalkozó elemzése szerint még nagyobb gond, hogy egyes közepes cégek között rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg ez a bizonyos 13 százaléknyi export.
A legnagyobb középvállalatok Ecostat által összeállított százas listáján 15 olyan céget lehet találni, amely termékeinek több mint 75 százalékát külpiacokon adja el, s ezek közül mindössze kettő a magyar tulajdonú. A prímet a külföldi kézben lévő, gyártó vagy szolgáltató fiókvállalatok viszik, amelyek esetében nem meglepő a magas exportarány. Ráadásul a lista két magyar exportőre közül az egyik már nem is számít középvállalatnak: a Grabofloor padlógyártó immár nem számít önálló tagnak a Graboplast csoportban, vagyis egy nagyvállalat integráns része lett. Mindenesetre a cég nem ma kezdte, az 1905-ös alapítás óta exportálnak. Makkos Jenő, a győri székhelyű holding kereskedelmi igazgatója megjegyzi: jelenleg az összbevételük kilenctizede a világ 52 országában keletkezik. Kapacitásaik annyival meghaladják a hazai felvevőpiac szükségleteit, hogy a kereskedelmi vezető el sem tudná képzelni a vállalatot a mainál jóval szerényebb exportarány mellett.
Egy vállalatnak – különösen, amíg kicsi – a fő piacán kell megélnie, itt kell az összes kiadására, a fix költségekre is fedezetet teremtenie. A külpiaci betöréshez érdemes lehet más árazást is használni: alacsony kapacitáskihasználás mellett a hazainál alacsonyabb árral, fedezettel is többleteredményt lehet elérni, ahogy az az Árkossy Bútor Kft. esetében is látszik. Mint Árkossy Emese mondja, a fejlettebb piacokon legtöbbször kisebb nyereségtartalommal dolgoznak, mint idehaza. Ezt – a szállítási költségek mellett – az is indokolja, hogy egy kisebb cégnek nincs kerete egy állandó külföldi fióktelep fenntartására, képzett szakemberrel az élen. A versenyképességet pedig még tovább gyengíti az erős forint.
DEVIZAGOND. Az erős forintárfolyamot sokan hibáztatják a nehézkes exportért. „Meg se kérdezze, mit szólok a forint erősödéséhez, az aligha tűrne nyomdafestéket” – jegyzi meg Sándor József, a FÉMALK Fémöntészeti Alkatrészgyártó Kft., a toplista másik magyar exportáló cégének tulajdonos-vezetője. A nagy autógyártók beszállítóinak 1993 óta fémöntvényeket készítő, termékeit több mint 99 százalékban külföldön értékesítő középcég első embere szerint ugyanakkor nem lehetetlen a védekezés különleges szakértelmet igénylő hedgelés nélkül is. „Minden szerződést, amit lehet, euróban kötünk meg a hazai partnerekkel is. Csak annyi eurót váltunk át, amennyi a bérköltséghez és más, forintban felmerülő kiadáshoz szükséges” – mondja Sándor József.
„Évtizedes, de a mai napig megoldatlan probléma, hogy az exportorientált közepes cégek nem, vagy csak kivételes esetekben fedezik a devizapiacon hatalmas kockázatot jelentő deviza-kitettségüket” – mondja Tóth István János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági és Vállalkozáselemzési Intézetének vezetője. Az alig exportáló cégek pedig hiteleik révén teszik ki magukat az árfolyam-ingadozásnak. Az exportbevételek alacsony aránya ellenére ugyanis a középvállalatok kölcsönein belül a devizahitelek aránya megközelíti a nagyvállalati szektorra jellemző értéket. Ez egy radikálisabb forintgyengülés esetén problémákat okozhat. Szélsőséges esetben akár az elharapódzó körbetartozás káros hatásait is felerősítheti a forintárfolyam ingadozása, elvben számos cég válhat fizetésképtelenné.
