Forintfronton nyugalmasan telhet el a nyár: a hazai fizetőeszköz a várakozások szerint tartja a 250 körüli szintet az euróval szemben. A kurzus azonban bizonyos külső hatásokra érzékenyen reagálhat. A törökországi választások nyomán megerősödő török líra a múlt héten lefelé korrigált, s ez nálunk is gyengülésben csapódott le. Mindazonáltal a lapunk által megkérdezett szakértők szerint sem jelentősebb gyengülés, sem pedig nagyobb erősödés nem valószínűsíthető.
Az árfolyamot meghatározó belső tényezők egyelőre kedvezően alakulnak. A konvergenciaprogramban meghatározott államháztartási hiánycélt a kormány a közelmúltban vitte le a GDP 6,4 százalékára, s az elemzők és a befektetők egyelőre el is hiszik, hogy ez teljesülhet. Mindent el lehet persze rontani, ám ahhoz nem egyetlen gazdaságpolitikai aktus, hanem hosszú idő „kemény munkája” kell. „Csalóka, hogy a rossz döntések általában hirtelen csapódnak le az árfolyamban” – mutatott rá Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő igazgatója.
A régió megítélése alapvetően pozitív: gyorsan fejlődő, s a továbbiakban is növekedésorientált struktúrát mutató térségről van szó. Magyarország ezt a képet annyiban árnyalja, hogy a növekedés előtérbe helyezése helyett inkább a külső és a belső egyensúly helyreállítása van napirenden. „Ez a forint szempontjából nem változtat a kedvező összképen, hiszen csökkentheti az ország sérülékenységét, s így erősíti vonzerejét” – véli Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő vezető elemzője.
Duronelly Péter, Budapest Alapkezelõ.
„Nem mindegy, hogy a monetáris politika mikor és milyen kamatszint mellett fejezi be a kamatcsökkentési ciklust.”
KOCKÁZATVÁLLALÁS. A forint árfolyamát külső szempontból a befektetők kockázatvállalási hajlandósága határozza meg. Duronelly szerint ezzel a következő két-három évben nem lesz probléma, továbbra is viszonylag magas marad. A világgazdaság erőteljesen növekedési üteme annak ellenére tartósnak ígérkezik, hogy az Egyesült Államok gazdasága lassuló fázisban van. A kilátásokat javítja, hogy a nagy termelő régiókban, így például az exportorientált ázsiai országokban, vagy az olajexportálóknál a kapacitások és az infrastruktúra bővítésére lesz szükség. Így ezek az országok növekedésükben a jelenleginél jobban támaszkodnak majd a belső keresletre, pontosabban ennek beruházási részére.
A következő egy-két évben így a világgazdaságban beruházási fellendülés indulhat el, ami megjelenik a GDP növekedésében is. Ez némileg megdobja az inflációt, s így a befektetést kereső tőke – amelyet a szakzsargon globális likviditásként emleget – az államkötvényektől a kecsegtetőbb hozamú vállalati piacok felé mozdul el. Ez a tényező segíthet abban, hogy a feltörekvő országok pénzügyi megítélése tovább javuljon, vagy legalábbis ne romoljon.
Összességében tehát olyan időszak jön el a következő pár évben, amelyben az inflációtól kicsit jobban fogunk félni, némileg megemelkednek az államkötvények és a vállalati hitelek kamatai, ám ezzel párhuzamosan erős kereslet jelenik meg a részvénypiacokon. Ez Duronelly szerint a feltörekvők kockázati besorolását illetően nem rossz felállás.
A külső környezet tehát valószínűleg kedvez a forintnak. A belső folyamatokban azonban erős kockázatok is mutatkoznak, elsősorban a folyó fizetési mérlegben. Minden árfolyam – feltéve, ha nemzeti szinten, és mondjuk nem az euró szintjén nézzük – a fizetési mérleg különböző tételeinek eredőjeként alakul ki. Végső soron ez határozza meg a forint és a devizák (esetünkben mindenekelőtt az euró) iránti keresleti viszonyokat.
Forián Szabó Gergely, Pioneer Alapkezelõ.
“A sávközép eltolása hibás üzenet lenne; azt sugallná, hogy a pénzügyi vezetés erõsebb forintot szeretne.”
Rövid távon a folyó fizetési mérleg GDP-arányos egyenlege várhatóan csökken. Ennek két oka van: egyrészt a költségvetési stabilizációs intézkedések visszavetik a fogyasztási és a beruházási keresletet is, másrészt az erős európai konjunktúra húzza az exportot. A hosszú távú hatás vizsgálatához azonban meg kell nézni az áruk és szolgáltatások egyenlegén túl a fizetési mérleg egyéb tételeit is. Itt két aggasztó tendencia található. Egyrészt a fizetendő nettó kamatteher magas, GDP-arányosan több mint a duplája a három-négy évvel ezelőttinek. Ez az „ára” a kiugró államháztartási hiánynak, valamint a devizában való eladósodásnak. E mellett csökken a Magyarországon újra befektetett profit mértéke, ami versenyképességi problémákra utal. E két tételt finanszírozni, ellensúlyozni kell, ami jelenleg nem okoz gondot, mert az áruk és szolgáltatások külkereskedelme igen jól alakul. Abban az esetben viszont, ha lanyhul az európai konjunktúra, vagy megváltozik a szerkezete, fennáll a veszélye annak, hogy ismét magas szintre szökik vissza a folyómérleghiány.
A versenyképességi problémákat jelzi, hogy számos elemző szerint a magyar termelékenység növekedési üteme nem tudott gyorsabb tempóra kapcsolni az elmúlt években. Erre akkor lett volna lehetőség, ha az állam kisebb étvággyal habzsolja fel adóssága finanszírozására a rendelkezésre álló forrásokat. „Az eurózónához viszonyított termelékenységi ütemkülönbségben nem sikerült olyan áttörést elérni, ami magasabb növekedési pályára állítaná a magyar gazdaságot” – állítja Vojnits Tamás, az OTP Bank igazgatója. Ha a jövőben is az elmúlt évekhez hasonlóan lesz magasabb a magyar infláció az eurózónában mértnél, s megmarad a néhány százalékpontos növekedési ütemkülönbség is, akkor szerinte mindez a mai szinteken tartja majd a forint euróárfolyamát.
ELTOLJÁK? Az optimista forgatókönyvek szerint tehát a világgazdasági folyamatok a következő években segítik a forintot, s ha a magyar kormány tartja magát a konvergenciaprogramhoz, akkor belföldön sem lehet túl nagy baj. Mindez a további erősödés irányába mutatna, ám ennek jelenleg gátat szab az árfolyamsáv megléte. A magyar fizetőeszköz az elmúlt években a sávon belül tudott maradni. Ez azért következhetett be, mert az inflációt nem sikerült a tartós árstabilitás szintjére lenyomni. „Ha ez összejött volna, akkor valószínűleg erősebb lenne most a forint” – jegyezte meg Vojnits.
Vojnits Tamás, OTP Bank. „Ha az inflációt sikerült volna a tartós árstabilitás szintjére lenyomni, akkor a forint most még erõsebb lenne.”
A sáv esetleges eltörlése vagy eltolása a közelmúltban heves vitákat váltott ki (Figyelő, 2007/18. szám), s bár a téma az utóbbi hetekben látszólag lecsendesedett, a forint jövőbeni sorsáról szólva nem lehet megkerülni a kérdést.
„A sávközép eltolása hibás üzenet lenne; azt sugallná a befektetők felé, hogy a pénzügyi vezetés erősebb forintot szeretne” – fogalmazott Forián Szabó Gergely. A sáv eltörlése ellenben azt az ígéretet hordozza, hogy az árfolyamrendszer kitisztul és transzparenssé válik. „Ha a jegybank áttérne a szabad lebegésre, annak tartósabb hatásai is lennének: erősítené a bizalmat, alacsonyabb szintre kerülnének a hosszabb kamatok” – teszi hozzá Vojnits Tamás.
A forinttal tehát az idén nem lesz probléma. „A monetáris politikának viszont erősen el kell gondolkodnia azon, hogy a kamatcsökkentési ciklust mikor és milyen kamatszint mellett fejezi be” – állítja Duronelly Péter. Érvelése szerint könnyen előfordulhat, hogy az eurózóna robosztus gazdasági növekedése a korábban vártnál nagyobb euró-kamatszintet tesz szükségessé. Ez azonban erőteljesen korlátozhatja a Magyar Nemzeti Bank mozgásterét abban, hogy elnyújtsa a kamatvágási ciklust. Elképzelhető ugyanis, hogy a jegybank harapófogóba kerül: hiába engedné meg a magyar infláció a kamatok csökkentését, a külső környezet ezt megakadályozza. Ez pedig relatíve magas hazai kamatszinthez vezethet, ami vonzóvá teszi a forintot, s így tovább erősítheti az árfolyamot.
