A mesterséges alsó végtagok tehát, mondhatni, képességeikben már-már utolérték az igaziakat. Mindezt eddig nem lehetett elmondani a műkezekről; még a legmodernebb myoelektromos típusok ujjai is csupán durva fogásokra alkalmasak. Így e gyakorlatilag kampót, vagy jobb esetben fogót helyettesítő eszközökkel a finommozgások kivitelezése – például a kisebb, könnyű tárgyak felcsippentése, vagy az írás – csupán álom maradt. Az amerikai Touch Bionics nevű cég által fejlesztett műkéz – az i-LIMB – azonban állítólag képes mindezekre.
A felkarjukkal még rendelkező amputáltak számára készített mesterséges végtag bionikusnak nevezhető, mivel a meglévő, és korábban a kézfej és az ujjak mozgatásáért felelős idegekből származó ingerületek működtetik. Ezt sajátos interfésszel fogják fel, amely a bőrön át érzékeli az ingerületeket. A plasztikus használatot egy apró csipbe programozott belső intuíciós logika könnyíti meg, amelynek köszönhetően ráadásul percek alatt elsajátítható a használata. Az ujjak pedig, csakúgy, mint a hús-vér végtagon, saját „izomzattal” rendelkeznek, így a kezet tesztelők – többek között Irakban megsérült amerikai katonák – egyöntetű véleménye, hogy az új kéz az igazihoz hasonlatos.
Az i-LIMB fejlesztői külön figyelmet fordítottak a megfelelő burkolatra is. Vannak ugyan felhasználók, akik a robotszerű megjelenést részesítik előnyben, a többség azonban bőrszerű borítást szeretne. Ezért a Touch Bionics a szintén amerikai Livingskin nevű vállalkozással összefogva rugalmas, tartós és öntisztuló műbőrt is fejlesztett.
A cég számításai szerint csak az Egyesült Államokban évente 16 ezer személy veszíti el alkarját; e piac kielégítésére Amerikában és az Skóciában létesítettek összeszerelő üzemet. Az i-LIMB állítólag háromszor annyiba kerül majd, mint a ma elérhető egyéb myoelektromos protézisek.
