Hétmilliárd forintnál valamivel magasabb összegre számíthat a Budavári Palota az uniótól a kiemelt – azaz legalább 1 milliárd forint fölötti bekerülési költségű – projektekre szánt forrásokból. Persze csak akkor, ha valóban indokolt a központi támogatás. Ezekhez az összegekhez ugyanis nem pályázati úton, hanem a magyar kormány július végére beígért döntése alapján lehet hozzájutni. Az azonban, hogy aztán az eleinte 20 milliárdnyira tervezett, majd közel harmadára zsugorodott összegből végül mire és mennyi pénz jut, egyelőre bizonytalan. A Népszabadságban nemrégiben megjelent elképzelések között például nem esett egyetlen szó sem az Ybl Miklós tér 2-6. alatti Várkert Bazár „kipofozásáról”, jóllehet áprilisban még Arató Gergely, a kultusztárca államtitkára egy parlamenti interpellációra válaszolva a Vár rendbetételére szánt uniós forrásokkal, valamint a magántőke bevonásával ígérte elrendezni a jelentős műemlék sorsát. Arról azonban, hogy röviddel a nagy forráselosztás előtt, konkrétan milyen módon képzelik a hivatalos állapotfelmérések szerint is „igen leromlott, jelentős károsodást szenvedett, egyes elemeit tekintve részben, mások esetében a rendeltetésszerű használatra teljesen alkalmatlan” várbazár rendbetételét, hiába vártunk választ a leginkább illetékesektől. Az állami ezüst felett őrködő Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál (KVI) az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz passzolták a labdát, ahonnan mindössze szűkszavú elektronikus levélre futotta: „Jelenleg ezekben a kérdésekben egyeztetések folynak, csak ezek lezárultával tudunk a sajtónak pontos tájékoztatást adni.”
Az Ybl Miklós tervezte épületegyüttes ma a tartósan állami tulajdonban maradó műemléki ingatlanvagyon része.
„Tetszik vagy sem, a várbazár rekonstrukciója kizárólag kirakat-beruházásként képzelhető el, akárhány milliárdot is öljenek bele” – osztotta meg véleményét a Figyelővel az építészkamara egyik prominense. A sommás álláspontot a XIX. század hetvenes éveiben emelt épületegyüttes „örökzöld” problémái támasztják alá. A hatvanas évektől egészen 1984-ig Ifiparkként működő komplexum gyakorlati hasznosítása – eme időszaktól eltekintve – megrekedt az álmok szintjén: az elhanyagolható kereskedelmi forgalom miatt a bazárokat már megépítésük után sem igen vették bérbe, ezért az alsó soron műtermeket alakítottak ki, sőt, az 1930-as években a Budai Műcsarnok odatelepítésében is gondolkodtak – idézi fel Balázs Magdolna történész.
ÁLLAMI KEZEKBEN. Pont emiatt keltett feltűnést, amikor az Orbán-kormány a várbazár vállalkozói tőke bevonásával történő felújításáról, többfunkciós rendezvényközpont megvalósításáról hozott határozatot. Az elképzelés annak fényében is igen meglepő volt, hogy az Ybl Miklós tervei alapján készült épületegyüttes a tartósan állami tulajdonban maradó műemléki ingatlanvagyon részét képezte és képezi a mai napig is. Igaz ugyan, hogy a Magyar Narancs értesülései szerint két éve – befektetői érdeklődésre hivatkozva – felmerült a törlés lehetősége, ám az ötletből végül nem született törvénymódosítási javaslat. Ősszel lesz ugyanakkor tíz esztendeje, hogy a várbazár feltűnt a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listáján, s hogy az I. kerületi önkormányzat kisebbségi részvételével, a kulturális tárca 85 százalékos tulajdonjogával létrehozták a Budai Várgondnokság (mai nevén Budavári Vagyonkezelő és Innovációs) Kht.-t, kifejezetten a várbeli állami vagyon kezelésére.
Egy KISZ-projekt
Már bő négy évtizeddel ezelőtt – amikor a villamosjegy 1, a buszjegy 1,50 forintot kóstált – 45 millió forintot emésztett fel a főváros ostromától megviselt Várkert Bazár felújítása. A fővárosi KISZ kezdeményezte projekt célja az volt, hogy létrejöjjön a főváros „első és sokáig egyetlen szabadtéri ifjúsági szórakozóhelye”, az Ifjúsági Művelődési Park, közkeletű nevén Ifipark – írja Balázs Magdolna történész a Budapesti Negyed elnevezésű periodikában. Pedig már akkor tudni lehetett, hogy az 5 forintos belépővel, és a nyáridőben heti háromszori (később négyszeri) nyitva tartással a beruházás aligha hozza be valaha is az árát: ehhez ugyanis legalábbis a teljes hazai lakosságnak el kellett volna zarándokolnia minimum egy alkalommal a Vár oldalába. Ha azt vesszük, hogy a kizárólag májustól szeptemberig üzemelő Ifiparkot első teljes idényében, 1962-ben 70 ezren keresték fel, száz év sem lett volna elég a megtérüléshez.
A megállapodást egy, a lapunk birtokába jutott, 2005. októberi keltezésű jogi szakvélemény – amelyet Nagy Gábor Tamás budavári polgármester szerint egyetlen hivatalos szerv sem fogadott el perdöntőnek – semmisnek titulálta. Az ebben foglaltak szerint az államháztartási törvényből egyértelműen levezethető, hogy a várbazárral kapcsolatos előszerződés csak nyilvános versenytárgyalás során, a legjobb ajánlatot tévővel hozható tető alá. A megállapodást a kht.-n kívül a KVI vezérigazgatója és jóváhagyólag a kulturális tárca vezetője is aláírta, s benne a várbazár haszonélvezeti jogát 60 évre ingyen adták volna át, sőt – bérleti díj fejében – további 30 esztendei hosszabbítást is felkínáltak. Pedig az előszerződésből csupán annyi derült ki, hogy az 1,8 hektáros – nagyjából két és fél futballpályányi – területen a Foundation mélygarázsban, jégpályában, irodákban, konferenciatermekben, kereskedelmi egységekben, moziban, étteremben, bowlingpályában, wellness centrumban, uszodában és szálláshelyekben gondolkodott. Magyarán a helyi hasznosítási tervekben szereplő általánosságok szintjén maradt az 1,856 milliárd forint értékűre taksált területen.
A szándéknyilatkozatnál erősebb, ám valós elkötelezettséggel nem járó előszerződés aláírását még minden fél támogatta. Eleinte az I. kerületi önkormányzatnak sem volt ellenvetése, Nagy Gábor Tamás szerint – aki a kht. taggyűlésein is képviseli önkormányzatát – azért, mert a Foundation éppen az előszerződéssel vállalkozott a részletes tervek kidolgozására. A kft. neki is látott a 75 millió dolláros összköltségű beruházás terveztetésének, a szükséges építési engedélyek beszerzésének, ám a Figyelő forrásai szerint nem vette figyelembe az építési korlátozásokat. Az ominózus ingatlan olyan építési övezetbe esik, ahol az érvényes szabályok rendkívül szigorúak: az adott telken 18 060 négyzetméterben limitálják a beruházó mozgásterét. Ezzel szemben a Foundation által megbízott tervezőiroda mintegy 40 ezer négyzetméter bruttó szintterületű fejlesztést vetett papírra. A beruházó ezért megpróbálta elérni a szintterületi mutató megduplázását, ám a Budavári Önkormányzatnál ez kivágta a biztosítékot: a polgármestert is megrettentette az időközben exkluzív bevásárlóközpont köpenyét magára öltő fejlesztés volumene. Az önkormányzat 2003-ban határozatban foglalt állást amellett, hogy az építési szabályok felülírásába csakis úgy megy bele, ha a felemelt szintterületi mutatóval újfent nyilvános pályázatot írnak ki. Végül a tervével a Fővárosi Tervtanácsot és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt is megjárt beruházó csak a mélygarázsra és a megőrző rekonstrukcióra kapott építési engedélyt 2005-ben. Azaz abban az esztendőben, amelyben a Foundation vesztesége 86 millió forintra rúgott, s amelyben a cég külön társaságot gründolt a beruházásra. Jóllehet az így létrejött Várkert Bazár Kft. másik tulajdonosa egy nemzetközi – egyebek mellett ismert szállodaláncokat kontrolláló – tőkebefektetési társaság volt, a hírek szerint ez sem volt elég ahhoz, hogy a beruházó teljesítsen minden, a végleges hasznosítási szerződés megkötéséhez megkövetelt feltételt. Mindez éppúgy elbizonytalanította a KVI-t, mint az oktatási tárcát, amelyek csöndben jegelték az ügyet.
NINCS FEGYELEM. Eközben a Budavári Önkormányzat is mind élesebben fordult szembe az eredetileg általa is támogatott hasznosítási módozattal. Mialatt a polgármester 2005 márciusában – a terület kincstári vagyonból történő kiemelésének hírére – már egyenesen „panamagyanús ingatlantranzakció” körvonalazódásáról beszélt az Országgyűlésben, a kerületi képviselőtestületen belül is kiéleződtek az ellentétek. Egyebek között azt vetették a fideszes Nagy Gábor Tamás szemére, hogy hatáskörét túllépve, a képviselőket nem megfelelően tájékoztatva járt el a kht. – elsősorban a várbazárt érintő – ügyeiben. Az éppen a tavalyi választási kampány elé időzített purparlé odáig fajult, hogy a jobboldali alpolgármesterek a Fidesz elnökénél jelentették fel „főnöküket”. Orbán Viktor az egyik beosztottján keresztül azt üzente: „Az alpolgármester urak minden, a várbazár üzleti célú hasznosításának megelőzése érdekében tett lépése teljes mértékben bírja Elnök úr és a Fidesz támogatását”. Az önkormányzati választások előtt a testület fegyelmi bizottságot is felállított Nagy Gábor Tamás felelősségének megállapítására, mi több, fel is függesztették tisztségéből. Utóbbi döntés a Fővárosi Bíróság ítéletével érvényét vesztette, és abban sem zavarta a polgármestert, hogy a szavazatok közel 60 százalékát begyűjtve vigye el a pálmát a tavaly őszi megmérettetésen.
A peres eljárásokban is bővelkedő politikai csetepaté közepette a várbazár ügye holtpontra került. Miközben a szintterületi mutatóban időközben visszakozó Foundation jogi úton próbálja kicsikarni a szerződéskötést az államtól, új, szerényebb, kisebb alapterületű elképzelésekkel előállva, a KVI és a kultusztárca korábbi nyilatkozataikban gyakorlatilag leírták a projektet. Új tervük nincs a hasznosításra, miként egyelőre arra sincs válasz, hogy vajon sikerül-e integrálni a Várkert Bazárt a budavári palota uniós fejlesztési programjába.
