Burgert Róbertnek, az MSZMP központi bizottsága egykori tagjának négy éve átadott bronz mellszobra ékesíti a nagy bábolnai magántársaság, az IKR Zrt. bejáratát. A volt szocialista élgazdaság, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát fejeként Burgert alapította 1973-ban az IKR ősét, a Corn Product Systemet (CPS). Sok bajt is okozott a „gyanús” angol név. Burgert ugyanis, szakítva a szocialista hagyományokkal, nem szovjet, hanem amerikai cégekkel együttműködve hozta létre a furcsa képződményt. A baromfitenyésztésben szervezte meg az első termelési rendszert, de szűk keresztmetszetet okozott, hogy kevés és silány volt a takarmány.
Meg kellett tehát reformálni a kukoricatermesztést is, mivel az akkor használatos szovjet gépekre, szocialista országokból származó vetőmagokra alapozott technológiát gyakorlatilag nem lehetett tovább fejleszteni. Burgert ezért a masinákat és a növényfajtákat az Egyesült Államokból hozatta, megalapítva a CPS-t. Már megérkeztek az első John Deere szupertraktorok Bábolnára, amikor egyik „jóakarója” feljelentette Burgertet Kádár János első titkáránál: „agrár ellenforradalom” készül Bábolnán. Kádár csak legyintett, „várjuk meg, mire jut Burgert a kísérlettel”. Elrendelte azonban, hogy a retrográd angol név helyett szocialista elnevezést találjanak. Így lett a CPS-ből Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer, vagyis IKR.
Az IKR üzletileg arra épült, hogy a csúcstechnológiával előállított terméstöbbletből származó pénzt a termelési rendszer konvertibilis valutára válthatta. A dollárból újabb amerikai kukorica-vetőmagot, gépeket, vegyszereket importálhattak, amit eladhattak az állami gazdaságoknak, tsz-eknek. Mindenki jól járt. Kádár döngethette a mellét Moszkvában a két-háromszorosára emelkedett terméshozamokért, a gazdaságok teljesítették a szocialista tervet, a monopolhelyzetben lévő IKR pedig jól keresett a gép- és vegyszereladásokon.
Szaxon Attila
■ Sátoraljaújhelyen született 1947-ben. A Kertészeti és Szőlészeti Technikumot is helyben jártra ki. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karán végzett 1970-ben, majd külkereskedelmi szakdiplomát szerzett.
■ Mezőgazdasági gépészként 1970-tól 1973-ig a Somodorpusztai Állami Gazdaságban dolgozott, innen egyenesen az IKR elődjéhez, a CPS-hez vezetett az útja. Az IKR közös vállalatot 1987-ben hagyta ott, hogy külföldi cégek magyarországi képviseleténél (ROAG, AIP, Massey-Ferguson) vállaljon állást. 1994-ben hívták vissza vezérigazgató-helyettesnek az IKR-hez, ahol a főnöke távozásával vezérigazgató, majd – immár mint többségi tulajdonos – elnök-vezérigazgató lett. A Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. igazgatóságának elnöke, az Enyingi Agrár Zrt. igazgatóságának tagja.
■ A mezőgazdaság fejlesztéséért 2005-ben Széchenyi-díjat kapott, Bábolna város díszpolgára.
„Demizsonnal jöttek a főagronómusok, hogy hamarabb jussanak traktorhoz, vetőmaghoz” – idézi fel Szaxon Attila, aki gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán. Szervizmérnök és KISZ-titkár is lett, ám egy IBUSZ-úton, a Korinthoszi-csatorna hídjáról meglátott egy 12 méteres kis „jachtot”, amint hihetetlenül gazdagnak tűnő tulajdonosa bekormányozta a csatornába. „Sosem lesz ilyen hajóm” – szembesült a felismeréssel Szaxon, amikor a legközelebbi hajókereskedésben meglátta az árakat: 317 évi IKR-es fizetéséért kínálták az álombárkát. Arra jó volt a számtanlecke, hogy elfogadja a nyolcvanas években részben éppen az IKR közreműködésével már Magyarországon is megjelenő nyugati gépforgalmazó társaságok egyikének állásajánlatát. A Massey-Ferguson képviseleten az IKR-es bér többszörösét ajánlották. A következő nyolc évben különböző multinacionális márkáknál Csehszlovákiában és Lengyelországban is szerzett gépügynöki tapasztalatot.
„A vállalkozáshoz azt a bizonyos első milliót gépkereskedőként szedtem össze már az első évben” – megy elébe a megkerülhetetlen kérdésnek. Akkor még nem is sejtette, hogy hamarosan befektetőként is szüksége lesz a pénzre, tehát azután is, hogy élete első hajóját, egy 8 méterest meg tudta vásárolni.
JOLLY JOKER. A rendszerváltást követő esztendők egyre rosszabb helyzetbe hozták régi munkahelyét, az IKR-t. A kárpótlási törvény, a szövetkezeti átalakulás annyira megtépázta a korábban virágzó nagygazdaságokat, hogy nem futotta új gépre, még alkatrészre, vegyszerre, vetőmagra is alig. Ha rendelt is egy-egy új kombájnt, traktort valamelyik szövetkezet, legtöbbször nem tudta kifizetni. Több százmilliós, majd milliárdos veszteségek halmozódtak fel az IKR-ben. Így 1995-re már az is kérdésessé vált, egyáltalán talpon marad-e az eladósodott, a fizetésképtelenség határára jutott részvénytársaság. Tóth Lászlónak, az akkori vezérigazgatónak utolsó lehetőségként jutott eszébe a „Jolly Joker”, a rámenős Szaxon Attila, akit felkért helyettesének.
Szaxon azóta sem tudja magának megmagyarázni, miért vállalta el az állást a csődbe jutott cégben, az előző munkahelyén kapott bér töredékéért. A kollégái esküsznek rá, hogy szakmai hiúságból. Meg akarta mutatni, képes holtából is feltámasztani a nádudvari Kukorica Iparnövény Termelési Egyesülés (KITE) mögött az ország második legnagyobb termelési integrációját. Mindenesetre, ez a lépés később élete talán legjobb döntésének bizonyult, hiszen fokozatosan sikerült többségi tulajdont szereznie a cégben (lásd a keret írást).
“A legnehezebben a fejeket tudtam átállítani” – idézi fel Szaxon Attila, ahogyan a költségcsökkentés miatt megtizedelt IKR gépügynöki hálózat tagjait felkészítette a megváltozott körülmények közötti munkára. A cég léte azon múlt, hogy akkor is el tudják adni a gépeket, amikor már nem álltak sorban a vevők. Olyan ajánlatokkal kellett megnyerni a partnereket, hogy meg tudják venni a gépeket, a fajtákat és a kapcsolódó szolgáltatásokat.
Kádár János ugyan-olyan gyakori vendég volt Bábolnán, mint később Horn Gyula, Torgyán József, Orbán Viktor
vagy Gyurcsány Ferenc.
Ám kezdetben úgy tűnt, a szemléletváltás sem lesz elég a talpon maradáshoz. Eltűntek, feldarabolódtak, átalakultak a régi kuncsaftok, a volt nagyüzemek, az újaknak pedig – pláne az év elején, amikor még messze az aratás – nem volt pénze gépre, vegyszerre. Ráadásul megjelentek a gyári képviseletek a gépkereskedelemben és a vetőmag-forgalmazásban. Akkor döntött úgy Szaxon Attila, hogy az IKR előlegezze meg a partnereinek a betakarításig a növénytermesztés teljes költségét, és az aratás után, akár a termést is átvéve, számoljanak el. A termeltetés finanszírozására – a kockázatos növénytermesztés megelőlegezésére – bankok bevonásával meg kellett teremteni a pénzügyi hátteret. A fizetség fejében átvett termés értékesítését is ki kellett dolgozni, mindezt minél karcsúbb vállalati szervezettel, amely még az erős versenyben is nyereséges.
FELVÁSÁRLÁSOK
. A kilencvenes évek szövetkezeti csődökkel terhelt agrárviharában az IKR új profillal is gyarapodott. A pénzzavarban lévő partnergazdaságok gyakran ajánlottak tulajdonrészt a tartozás fejében, majd az IKR az állami gazdaságok privatizációjában befektetőként is megjelent. Mintegy 40 százalékos tulajdonrészt szerzett – az Enyingi Mezőgazdasági Kft.-n keresztül – a volt Enyingi Állami Gazdaságból alakult Enyingi Agrár Rt.-ben (ma már Zrt.-ben), és ugyanekkora részvénycsomagja van – a Határhaszon Üzletviteli Zrt.-n keresztül – az ország egyik legnagyobb gazdaságában, a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-ben. E mellett a cég 4-5 korábbi termelőszövetkezetből alakult utódvállalkozást is megvásárolt. A szerteágazó céges profil több munkával járt, így a többségi tulajdonos Szaxonéknál is „újra kellett gombolni a kabátot”. A családi munkamegosztásban az egyik fiú, Szaxon Róbert feladata lett a gépértékesítés, testvére, ifjabb Szaxon Attila az agrárcégekben a termelésért felel a vezérigazgató „papa” keze alatt. Ágota lánya végzett jogász, jelenleg ügyvédbojtárkodik, a szakvizsgák után lesz dolga az IKR-rel is.
Gazdálkodj okosan
A csúcson, a nyolcvanas években 267 tagvállalata volt a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináthoz tartozó „termelési rendszernek”, igaz, ezek közül nem mind volt tulajdonos. Az 1990-ben részvénytársasággá átalakult IKR a kilencvenes években csőd közeli helyzetbe került. Sok, szintén nehéz pénzügyi helyzetben lévő régi tulajdonosa, állami gazdaság, szövetkezet vált meg ekkor a részvényeitől. Kétszer le is értékelődtek a részvények, mivel a jegyzett tőkét csökkenteni kellett. A névérték már az eredetinek csupán a 45 százalékát érte, és a 2004-es félmilliárd forintos mínusz után is tovább csökkent a névérték.
A két részvénycsere program során alapvetően változott a tulajdonosi struktúra, amelyben vagy újra cserélték, vagy – a felhívásra nem reagáló kis tulajdonosoktól – automatikusan, de jóval a névérték alatt megvásárolta az IKR a korábban már leszállított értékű papírokat. Ezzel a nagy részvényesek tulajdoni hányada meredeken emelkedett. A kilencvenes évek veszteségei utáni már kevesebb mint a felét érte a részvény. A csöndben meghirdetett részvénycserével pedig olyan helyzetet teremtett az IKR vezetése, hogy aki bizonyos türelmi idő után „későn ébredt”, az már csak a nyomott vételi értéken adhatta vissza a részvényeit. Az eladó papírokból közvetlenül is vásárolt az évek során a Szaxon Attila érdekeltségébe tartozó főtulajdonos Verios Assets.
Lapzártánkkor a Szaxon Attila érdekkörébe tartozó Verios Assetsnek valamivel több mint 50 százalék a részesedése. Mintegy 25 százalékos pakettel rendelkezik a Goldkarp Kft., a fennmaradó részvényeken mintegy 20-30 kisebb tulajdonos, régi dolgozók, volt termelőszövetkezet, illetve zömmel átalakult állami gazdaság osztozik.
A termelési rendszereknek már a kialakulásuk óta hagyományosan szoros kapcsolata van a politikával. Kádár János ugyanolyan gyakori vendég volt Bábolnán, mint később Horn Gyula, Torgyán József, Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc, hogy az egymást követő agrárminisztereket ne is soroljuk. Ám ez a „bennfentes” kapcsolatrendszer sem volt elég ahhoz, hogy az IKR ki tudja járni alapító vállalata, a Bábolna privatizációját még akkor, amikor működő- és piacképes cégként jó áron gazdára találhatott volna. A már kétszer hiába reorganizált, jelenleg is sokmilliárdos adóssággal küzdő hajdani óriásgazdaság magánosítása iránt Szaxon Attila is érdeklődött, hogy termőterülethez juthasson a vetőmagüzemhez. A kusza privatizációs folyamat során azonban mindmáig nem hirdették meg a társaságot, mindössze a zsíros falatnak számító Bábolna Takarmányipari Kft.-t választották le az anyavállalatról.
„A földkérdésen fog pedig múlni a mostani agrárnagyüzemek versenyképessége, megmaradása” – véli Szaxon Attila. Tarthatatlannak látja, hogy a versenyszférába tartozó agrárcégek a bérbeadónak kiszolgáltatva kénytelenek nem saját, hanem bérelt földekre alapozva akár több évtizedre szóló milliárdos fejlesztéseket, beruházásokat létrehozni. A jogi személyeket a földpiacról kizáró földtörvény miatt nem emelkednek a termőföldárak, így 2011-ben, amikor a külföldiek magyar földvásárlását tiltó átmeneti korlátozás lejár, a külföldi spekulánsok fogják felvásárolni a hazai agrárcégek elől a gazdálkodáshoz szükséges területeket.
TÚL A NEHEZÉN? Függetlenül attól, hogy eredményes lesz-e Szaxon Attila lobbizása földügyben, az IKR a múlt évi mérlegadatok alapján túljutott az átalakulás nehezén. A tavalyi mintegy 60 milliárd forint árbevételhez képest a 300 millió forint adózás előtti eredmény szerény, de biztató, és az elnök-vezérigazgató az idén már 800 milliós eredményt vár. A cég egyes partnerei viszont másképpen látják. „Az IKR-nek rosszul áll a szénája, különösen a rosszul sikerült ukrajnai terjeszkedés után, amely csaknem 700 millió forintos veszteséget okozott a cégnek. Nagy a hitelállománya, szinte csak a bankok tartják életben. Már az idei termeltetésre nem is adott üzleti ajánlatot, meg sem keresett minket” – állítja az egyik Fejér megyei partner. Agrárberkekben tudni vélik, hogy az egyik, immár tekintélyes agrárportfólióval rendelkező bankár is szemet vetett az IKR-re: a mintegy 40 százalékos mezőhegyesi és az enyingi üzletrész érdekli.
Az évi mintegy 100 milliárd forintos forgalmú KITE Zrt.-hez képest nagy az IKR lemaradása. A bennfentesek szerint azért, mert az IKR túlzottan a gépekre koncentrál, nem elég gazdag a vegyszerajánlata, pedig a partner komplex ajánlatot, szolgáltatást vár el. Szaxon Attila szerint viszont a KITE azért tud nagyobb forgalmat elérni, mert uralja a napraforgópiacot. A terménykereskedelme – egyelőre – ezért jóval nagyobb, mint az IKR-é, de a bábolnai cégé is növekszik. Búvár Géza, a KITE vezérigazgatója mégis örül annak, hogy az IKR, mint az agrártermeltetés, felvásárlás nagy és kiszámítható szereplője, talpon tudott maradni a nehéz időkben is.
Bármit is hoz a jövő, Szaxon Attilának nem lesznek anyagi gondjai. Tagja a „100 leggazdagabb magyar” klubnak. Szabad idejében, ha teheti, mégis messze elkerüli az üzleti világot. Síel, vadászik, teniszezik, de mindenekelőtt a tengeren hajózik.
Milliárdos vita
Nem nyilatkozom, mert Szaxon Attila egy tollvonással elvette a tulajdonrészemet, és törölni akar a részvénykönyvből is – mondta a Figyelőnek az IKR Zrt. egyik volt felügyelőbizottsági tagja, ex-régióigazgatója, a termelési rendszer egyik alapítója, mintegy 25 százalékos tulajdonos. Szaxon Attila arra hivatkozott, hogy tudomása szerint nemkívánatos személynek akarja eladni a saját IKR-es tulajdonrészét, ezért törölni akarja a részvénykönyvből. A tavaly mintegy 60 milliárd forint árbevételt elért IKR Zrt. negyedének a piaci értékét mintegy 1,3 milliárd forintra becsülik.
„A tulajdonostárs az idén nyugdíjba vonult, nem maradhatott régióigazgatói beosztásában, mert ez a munkakör részleges átszervezés miatt megszűnt. Részvényei eladása mellett döntött, ami a mai napig hivatalosan nem történt meg” – mondta Szaxon Attila, akinek offshore cége, a Verios Assets Inc. valamivel több mint 50 százalékos pakettel rendelkezik az Igazságügyi Minisztérium céginformációs rendszerének tanúsága szerint. Informátorai szerint az egyik hazai nitrogén-műtrágyagyár tulajdonosának ígérte oda, az eladás azonban nem felel meg az IKR érdekeinek, hiszen az IKR a legnagyobb magyar műtrágya-forgalmazó, több mint 30 százalékos piaci részesedéssel, s tetemes mennyiségű műtrágyát importál. „Nyilván a versenyhivatalnak sem tetszene, hogy a legnagyobb magyar műtrágyagyártó ilyen jelentős részesedést szerezzen a cégben” – vélekedik Szaxon. Arról azonban nem nyilatkozott, hogy hogyan törölhetné a részvénykönyvből azt a tulajdonost, aki még nem adta el a részvényeit.