A feltételezések szerint azonban a galaxisok többségének – így a Tejútrendszernek is – a mélyén fekete lyuk bújik meg. Adódik a kérdés, mi lesz ezekkel, ha két csillagrendszer fuzionál. Az amerikai Stanford University tudósai most ezt a folyamatot modellezték (képünkön spirális galaxisok összeolvadása látható milliárd éves skálán – 1 Gyr=1 milliárd év); eredményeik saját galaxisunk jövőjének megismerésében segíthetnek.
A korábbi modellek szerint a fekete lyukakkal kapcsolatban két forgatókönyvet képzeltek el az asztronómusok. Vagy ezek is összeolvadnak, vagy különállók maradnak, ha ütköznek a galaxisok. Az amerikai tudósok vizsgálatai azonban arra utalnak, hogy mindenképpen egyesülnek a fekete lyukak. Ennek oka, hogy a galaxisok jelentős gáztartalma – amit eddig nem vettek figyelembe – előbb-utóbb közös tömegközéppont felé kényszeríti a fekete lyukakat. Így, bár egy ideig párost alkotnak, az ütközést követő hárommilliárd éven belül – amikor távolságuk nagyjából a Naprendszer méretére csökken – teljesen eggyé válnak.
A tudósok szerint a komputeres szimuláció érvényessége gyakorlati kísérlettel is ellenőrizhető, mégpedig a kozmoszban jelen lévő, esetleg hasonló múltbeli eseményekre utaló gravitációs hullámok kimérésével és azok elemzésével. Ehhez a világűrbe telepítendő LISA nevű antennarendszertől várnak adatokat, amely a tervek szerint 2015-ben kezdené meg működését. A kapott eredmények a Tejútrendszer végzetének előjelzésre is alkalmasak lehetnek: hárommilliárd év múlva ugyanis galaxisunk várhatóan fuzionál majd a szomszédos Androméda csillagrendszerrel.
