Ozzy – aki a The Osbournes című családi reality show-ban úgy néz ki, mint saját nagyapja, a sajtófotókon pedig, mint a bedrogozott Britney Spears – előállt egy meglepően színvonalas, modern metál lemezzel. Ritka az ilyen remekül kikevert, és meggyőző hangszerelési munkáról árulkodó metál munka, ugyanakkor a könnyen beazonosítható, dallamos tételek elmaradtak a lemezről, így a Black Raint sokkal inkább ajánljuk a hifista rockereknek, mint azoknak, akik a vacsorájukat is léggitározva költik el.
A sötét tónusú, lefegyverzően professzionális album nyilván meglepte azokat, akik Ozzyban már nem láttak mást, mint egy totyogó tatát. A briliáns zenészekből álló alkotói team (Zakk Wylde – gitár, John Sinclair – orgona, Rob „Blasko” Nicholson – basszusgitár, Mike Bordin – dobok) azonban elvégezte az apokalipszis utáni teljes kárfelmérést, és részben az elpusztult környezet revitalizációját.
A stoner-metált és a krízis-rockot kiházasító Queens Of The Stone Age új albuma viszont egyértelmű csalódás. Az öt évvel ezelőtti, zseniális Songs for the Deafhez képest már a 2005-ös, Lullabies to Paralyze is sikerületlen volt, de legalább volt rajta három-négy sláger (például a Little Sister). Viszont az új, Era Vulgaris című lemez már nem más, mint Josh Homme beteges, perverz zenés szerepjátéka. Eltűnt a korábbi albumokra jellemző melodikusság, amely ügyesen ellenpontozta Homme kísérletezős zajköltészeti performanszait. Most azonban nem maradt más, csak a zaj, a monotónia és a szokatlan hangképek. Amióta Josh Homme kirúgta a drog- és alkoholproblémáival botrányt botrányra halmozó, meztelenül gitározó Nick Oliverit, elhagyta az ihlet. A beszívott villanykörtéket ábrázoló lemezborító miatt azt hihettük, hogy Homme a retrós vicc-metál felé viszi el az új produkciót, de a lemez másképp lett vicc.
Ozzy Osbourne: Black Rain › Sony/BMG › 46 perc 10 szám › Poptőzsdei árfolyam: ****
Queens Of The Stone Age: Era Vulgaris › Universal › 54 perc 12 szám › Poptőzsdei árfolyam: ***
