Még pontosabb képet alkothatnának azonban a csillagászok a távoli objektumokról akkor, ha néhány űrtávcsövet egyenesen a Holdon állítanának fel; kanadai csillagászok szerint égi kísérőnkön legkönnyebben egy folyékony tükörrel felszerelt teleszkópot lehetne felépíteni.
Folyékony tükör teleszkópok már ma is léteznek. Ezek általában higanyból kiöntött fényvisszaverő felületet tartalmaznak, amelyek állandó forgatás hatására, a centrifugális erő következtében parabola alakot vesznek fel, és ekképpen fókuszálják a megfelelő detektorra az általuk visszavert fényt.
A Holdon különösen hasznos lenne egy efféle távcső, hiszen elég lenne a megfelelő folyadékot odaszállítani, ahelyett, hogy egy szilárd tükör minden bizonnyal nehéz és törékeny elemeivel vesződnének; a gond csak az, hogy eddig nem sikerült olyan folyékony tükröt készíteni, amely égi kísérőnk extrém viszonyai között is használható lenne. Annak felszíne ugyanis akár mínusz 147 Celsius fokig is lehűlhet, márpedig a higany mínusz 38 fokon megdermed.
A kanadai Université Laval mérnökei azonban egy új anyaggal kísérleteznek, amelynek nagyon alacsony a fagyáspontja. Ez a folyékony sókristályként is felfogható massza krómmal, majd ezüsttel bevonva kiváló optikai tulajdonsággal rendelkező tükröt ad, amely nem párolog el, és szerkezetileg is stabil marad.
A tudósok tervei szerint egy akár 100 méter átmérőjű tükör is felépíthető a Holdon, amely még a tervezett, és 2013-ban startoló James Webb űrteleszkóp teljesítményét is százszorosan lepipálná, vagyis sokkal halványabb csillagok észlelésére is képes lehetne. A technológia már felkeltette a NASA érdeklődését; az űrhivatal annak felépítését egy új Holdra-szállással egybekötve képzeli el, 2020 körül.
