Ha manapság valaki Nagy-Britanniában igazi gentleman akar lenni, a szíve hölgyével elköltött elegáns vacsorához 1998-as évjáratú Nyetimber Classic Cuvée-t rendel. Legalábbis akkor, ha a szakértelmével is imponálni szeretne. Választása ugyanis mutatná, hogy tisztában van vele: 2006-ban a földkerekség talán legnagyobb, International Wine and Spirit Competition nevű borversenyén ez az angol nedű nyerte el a franciaországi Champagne-vidéken kívüli legjobb pezsgőnek járó aranyérmet. Egy évvel korábban ugyanezt a dicsőséget szintén
egy angol pezsgő, jelesül a mindössze 1994-ben indult RidgeView Wine Estate 2002-es évjáratú Merret Bloomsburyje aratta le. A hölgy ráadásul hódolója rajongásának hőfokát is híven lemérheti – már ha azt az éttermi számlán szereplő összeg alapján állapítja meg -, hiszen a legmenőbb angol bortermelők pezsgőinek palackjáért a szigetországban ma 17-22 fontot is elkérnek. 
A brit Denbies borászat birtoka. Jó tippet kaptak.
CHAMPAGNE, VIGYÁZZ! A szigetországban kisebbfajta reneszánsza van a borászatnak, annál is inkább, mert a globális felmelegedés következtében a minőség is egyre javul. Olyannyira, hogy noha eddig az angol bor éppannyira lesajnált kategória volt, mint annak idején mondjuk a „szovjet Fiat”, egyre többen kezdenek odafigyelni rá. A komoly vásárlóerővel rendelkező brit piacot kiemelten kezelő Franciaországban például igen sokan – és a hírek szerint igen idegesen. A szokatlanul kedvező időjárásnak köszönhető tavalyi 3 millió palack – amelynek zöme a délkelet-angliai, elsősorban sussexi borgazdaságokból került ki – persze eltörpül a francia Champagne régió 300 millió palackja mellett. Ám ha az ember tudja, hogy Sussex csupán bő 100 kilométerrel fekszik északabbra Champagne-nál – ráadásul Délkelet-Anglia ugyanazon a mészkőtalapzaton is fekszik -, a francia termelők megkülönböztetett figyelme máris érthetővé válik.
Más kérdés, hogy aki Angliában borászkodásra adja a fejét, annak az induláskor fölöttébb mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A tapasztalat az, hogy legalább hét év telik el, amíg a szőlőtelepítésre és -művelésre holdanként számított 5 ezer fontos (2 millió forint) alapbefektetés elkezd megtérülni. A fellendülés oka ennek ellenére nem utolsósorban az, hogy az elmúlt években látványosan megugrott a termelői kedv. „Országszerte 2005 óta 626 hektáron telepítettek szőlőt, és ezzel a 2004-ben hivatalosan regisztrált 1880 hektárnyi angliai szőlőültetvények területe alaposan megugrott” – érzékelteti a felfutás lendületét Julia Trustram Eve, az English Wine Producers bortermelő-szövetség marketingmenedzsere.
Komoly tőkére volt szüksége Michael Robertsnek, a Kelet-Sussexben 120 hektáron családi vállalkozásként működő RidgeView Wine Estate tulajdonosának is az induláshoz. Roberts könyvvizsgálóból lett annak idején egy informatikai vállalkozás tulajdonosa, s 1993-ban ez utóbbit adta el szép haszonnal egy amerikai társaságnak. „A borászkodás mindig érdekelt, és amikor a cégemet eladtam, volt elegendő tőkém ahhoz, hogy belevágjak, tudván, hogy az első hét évben csak beruházási költségeim lesznek, mindenféle bevétel nélkül” – idézi fel a tulajdonos a kizárólag pezsgőgyártással foglalkozó birtok kezdeteit. Jól döntött: a nemzetközi elismerés mellett ma már azzal is eldicsekedhet, hogy II. Erzsébet királynő 80. születésnapján többek között RidgeView-pezsgőt is felszolgáltak a vacsorához.
A borászkodás mellesleg brit részről valójában visszatérés a gyökerekhez, hiszen a katolikus egyházi birtokokon a barátok mindaddig virágzó szőlő- és borkultúrát tartottak fenn, amíg VIII. Henrik 1536-ban fel nem oszlatta a szerzetesrendeket. A kolostorokkal együtt a jószerével a római kor óta űzött bortermelés is eltűnt Angliából. Az egykor a szigetországi kabarétréfák biztos poénjául szolgáló angol bor a múlt század ötvenes éveiben kezdett újjászületni. Akkoriban telepítették az első modern szőlőskerteket a dél-angliai Hampshire-ben, illetve – abból kiindulva, hogy a két ország klimatikus viszonyai hasonlóak – azokban az években vették fel a kapcsolatot az angol borászok a német gazdákkal. A kooperáció odáig ment, hogy Angliában eleinte kifejezetten a német szőlőfajták honosításával kezdték a borászat feltámasztását. Ennek is köszönhető, hogy egészen a kilencvenes évekig döntően a száraz fehér borok termelése volt a jellemző. Az utóbbi másfél évtizedben azonban folyamatosan tör előre a pezsgőgyártás.
Sok víz lefolyt a Temzén az ötvenes évekbeli kezdetek óta. Ma már 350 szőlőgazdaság van az országban, ebből 25 a rosszabb talajú és valamivel hűvösebb éghajlatú Wales-ben, a többi Angliában. A legnagyobb gazdaság, a Surrey grófságban 265 hektáron – azaz a brit szőlőtermő terület mintegy 10 százalékán – gazdálkodó Denbies 2006-ban már 500 ezer palackot állított elő. S mivel a tavasz enyhe, a nyár pedig igen hosszú és meleg volt, a minőség is kiváló lett. Hiába gazdálkodik azonban az 1984-ben indult Denbies kétszer akkora területen, mint legnagyobb angol konkurense, és hiába nyer pezsgőivel nemzetközi díjakat, éves bevételének még így is csak a fele származik közvetlenül a borból és a pezsgőből. „Az alaptevékenység mellett két igen népszerű, nagy befogadóképességű éttermet is működtetünk, továbbá van egy olyan ajándékboltunk, amelyben a saját boraink, pezsgőink mellett a környék termékei is kaphatók. Emellett rendezünk konferenciákat, üzleti ebédeket-vacsorákat és családi programokat is” – jelzi Jeanette Simpson marketingmenedzser, hogy a szigetországi borászkodás ma még korántsem garantál kiszámítható és biztos megélhetést.
Pedig a vidék adottságaira nem lehet panasz. „Ezen a helyen már a római hódítás idején is voltak szőlőskertek. A déli lejtők a kellemes klíma miatt kedveztek a rómaiak által behozott szőlőfajták telepítésének” – ad történelmi visszatekintést a Figyelő tudósítójának Marcus Sharp, a gazdaság főborásza. Ezzel együtt a szerencse is közrejátszott abban, hogy a Denbies mára Nagy-Britannia vezető borászatává nőhette ki magát. „Ha az alapító Adrain White nem konzultált volna olyan geológusokkal, akik megállapították, hogy a vidék klimatikus viszonyai azonosak a francia Champagne-körzet időjárásával, ezen a területen még ma is birkák és tehenek legelésznének” – szögezi le Sharp.
MELEG NYARAK. A sokat kárhoztatott globális felmelegedés az angol borászok számára egyelőre igazi áldás. „Sokan bíznak benne, hogy a melegebb időjárás okán most már melegebb nyarakra lehet számítani, ezért egyre többen próbálkoznak meg a borászattal” – ecseteli a kilátásokat Julia Trustram Eve. Már megindult az export is – még ha egyelőre igen szerény mértékben is -, elsősorban a Távol-Keleten és a skandináv országokban mutatkozik érdeklődés az angol borok és pezsgők iránt. A kibontakozó sikertörténetre pedig időközben a londoni mezőgazdasági minisztérium is felfigyelt: a tárcánál „borpolitikai osztályt” hoztak létre, amelynek feladata az ágazat támogatása, és a brit bortermelők érdekeinek nemzetközi – mindenekelőtt európai – képviselete. Az EU ugyanis egyelőre nem támogatja a brit borágazatot. Mivel Nagy-Britannia kibocsátása az elmúlt 5 év átlagában nem érte el az évi 3,3 millió palackot, az EU-szabályok értelmében ma nem minősül bortermelő országnak. Következésképpen a termelői nem jogosultak uniós pénzekre. „Abban a groteszk helyzetben vagyunk, hogy a támogatások ránk nem vonatkoznak, csak a szigorú EU-szabványok” – érzékelteti versenyhátrányukat Michael Roberts, a RidgeView birtok tulajdonosa.
Ebből is látszik persze, hogy a francia Champagne pezsgőtermelő gazdáinak korai lenne tövig rágni a körmüket az izgalomtól. A brit bortermelő szövetség kimutatása szerint a szigetországi szőlészetekben tavaly összesen 300 ezer palack pezsgőt állítottak elő, miközben Nagy-Britannia 37 millió palackot importált. A brit borászok azonban ráéreztek a siker ízére…
