Marzsmérséklet

Ha egy 71 éves nénike tízéves befektetési életbiztosítást (unit-linked szerződést) köt, az elvileg lehet annak a jele, hogy roppant jó formában érzi magát, és tőzsdézni szeretne élete alkonyán, de sajnos valószínűbb, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az ügynökétől vagy a banki ügyintézőjétől. Ez nem egyedi eset, a hazai pénzügyi mutatók széles köréből lehetne csemegézni a rossz döntések illusztrálására. Az sem kifejezetten jó jel, hogy a 200 milliárd forintnyi lakossági folyószámlahitel-állományra nem sajnálunk 20 százaléknál is magasabb kamatot kifizetni, miközben a legfeljebb 2-3 százalékos éves megtérülést kínáló banki folyószámlákon több mint 1400 milliárd forintnyi spórolt pénzünk csücsül. Márpedig a rossz döntések rossz szájízt szülnek, és megtöltik a panaszládát: jelzésértékű, hogy az év első három hónapjában csak a bankokra 40 százalékkal több panasz érkezett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez, mint egy évvel korábban.

Várhegyi Éva

ELÉGTELEN VERSENY. Olcsóbbá és egyszerűbbé kell tenni a lakossági bankszolgáltatásokat – fogalmazta meg a kormány szándékát Gyurcsány Ferenc még tavaly ősszel, amikor is életre hívott egy szakértői bizottságot. A Várhegyi Éva vezette testület az idén február elején publikálta jelentését, amelyben elégtelennek találta a verseny fokát a bankpiacon – a verseny hátráltatójaként az OTP-t még nevesítette is -, és helyenként igen kemény szavakkal illette a hazai bankrendszert (Figyelő, 2007/7. szám). Egyebek mellett megállapította, hogy a domináns bankok hajlamosak visszaélni az erejükkel, szolgáltatásaikat indokolatlanul drágán kínálják, nem segítik elő a bankváltást, és egyoldalú szerződésmódosításokkal vegzálják a kiszolgáltatott ügyfeleket.

A Magyar Bankszövetség és a hazai pénzintézetek prominens vezetői, nem meglepő módon, a főbb állításokkal ellentétes álláspontra helyezkedtek, majd miután Veres János pénzügyminiszter is együttműködést kért és ajánlott, június végére javaslatcsomagot ígértek a kormánynak. A nyolc témakörbe sorolható anyag – Gaál Gyula miniszterelnöki megbízott koordinálásával – el is készült, már csak a kormányfő jóváhagyására, majd a részletek kidolgozására vár. Önszabályozó lépéseket és jogszabályi változtatásokat egyaránt tartalmaz, előbbiek az őszre elkészülő etikai kódexbe kerülhetnek bele, utóbbiakat leghamarabb az őszi parlamenti ülésszak tudja majd ratifikálni.

Még mielőtt bárki a hurráoptimizmus hibájába esne, s azt hinné, hogy jövőre már ingyen adják a bankszámlát és fele profitért a hiteleket, le kell szögeznünk: a Várhegyi-jelentésben megfogalmazott igények nem mindegyike köszön vissza a mostani javaslatok között. Attól például mereven elzárkóztak a bankok, hogy – a telefonszámok analógiájára – lehetővé tegyék a számlaszám hordozhatóságát, mondván, ez roppant bonyolult és rendkívül költséges beruházásokat igényelne. Hasonló okok miatt nem támogatják a számlaszámok átirányítását sem, egyedül a csoportos beszedési megbízások egyszerű módosításában partnerek. Gaál Gyula szerint már ez is nagyban könnyítené a bankváltást, hiszen a választott új pénzügyi szolgáltatónak lenne a kötelessége, hogy egy központi rendszer felé jelezze a számlaszám változását, a különböző szolgáltatókat pedig már ez értesítené. A mai gyakorlat szerint a számlatulajdonosnak kell a vízművektől az áramszolgáltatókig fűhöz-fához szaladgálnia. A változtatáshoz az eljárási szabályok módosítására és némi informatikai fejlesztésre van szükség, ám ez a bankok részéről még vállalható.

Szintén jogszabályt kellene módosítani az úgynevezett teljes körű hitelnyilvántartás (thl), azaz a pozitív adóslista megteremtése érdekében. Jelenleg ugyanis csak a rossz adósokat regisztrálják (és mint tudjuk, feljutni a listára lényegesen könnyebb, mint onnan valaha is lekerülni), ám mint a banki szakemberek érvelnek, a rendesen törlesztők lajstromba vétele – sokkal hatékonyabb kockázatkezeléssel és kisebb marzsokkal – olcsóbbá tenné a banki kölcsönöket. Hatalmas díjcsökkenésre nem lehet számítani: egy friss elemzés szerint például a fogyasztási hitelek átlagkamata egy ilyen nyilvántartástól 1,0-1,5 százalékponttal lehetett volna alacsonyabb az elmúlt években, változatlan banki jövedelmezőség mellett.

A kérdés évek óta napirenden van, eddig adatvédelmi akadályokba ütközött (Figyelő, 2007/4. szám). A mostani javaslat – amely a tervek szerint 2009-től működhetne élesben – egyszerre próbál megfelelni az ombudsmani és banki igényeknek. Például oly módon, hogy – ellentétben a feketelistával – beleegyezés nélkül nem lehetne lekérdezni az ügyfelek adatait, és kizárnák annak lehetőségét, hogy marketing- vagy reklámcélokra hasznosíthassák az egyébként roppant értékes adatbázist. (A feketelistásokat is kölcsönhöz segítő hitelközvetítőkről cikkünk a 74-76. oldalon.)

HIÁNYOS MUTATÓK. Ha már a kölcsönök olcsóbbá tételénél tartunk, azok összehasonlíthatósága sem utolsó szempont. Sőt, az egész javaslatcsomag egyik központi üzenete az, hogy a banki ügyfelek a mainál korrektebb tájékoztatást érdemelnek. A ma alkalmazott mutatóknak – a betéteknél az egységes betéti kamatláb mutató (EBKM), a hiteleknél pedig a teljes hiteldíj mutató (THM) – bőven vannak hiányosságai (az utóbbi például nem tartalmaz minden költségelemet, éven belüli kölcsönöknél pedig nemigen értelmezhető), az erre vonatkozó kormányrendelet éppen ezért módosításra érett.

Gaál Gyula

Egyelőre szinte biztos, hogy a bankszektor önszabályozó erejére bízzák a javaslatcsomag egyik legérdekesebb elemét, az úgynevezett alapbankszámla kialakulását. Bár most is léteznek fapados konstrukciók, ezek feltételei eltérnek egymástól, és előfordul, hogy az ingyenes számlavezetés mellett a szokottnál borsosabb áron mérik a különböző tranzakciókat. Nyers Rezső bankszövetségi főtitkár szerint ezeket a feltételeket kellene – önszabályozás révén – egységesíteni, és elérni azt, hogy bizonyos állami juttatások (például a nyugdíj) kötelezően ezekre a számlákra érkezzenek. Ezt Lantos Csaba, az OTP vezérigazgató-helyettese is elengedhetetlen feltételnek látja, s ha ez teljesül, akkor a legnagyobb hazai bank elővezeti ingyenes alapszámla konstrukcióját. Ha pedig gyorsan követői is akadnak, akkor talán elkerülhető lesz a direkt állami beavatkozás – legalábbis ebben a kérdésben.