Gazdaság

A csapkirály legendája

Kilenc évig úszott az árral szemben a Sanimix Kft. tulajdonosa, amíg cége saját márkás csaptelepei, zuhany- és masszázskabinjai révén e piaci szegmens egyik fontos szereplőjévé vált.

Sok épületgépészeti tervet kellett elkészítenie Bojinka Miklósnak ahhoz, hogy ma ő értékesítse a legtöbb saját márkás csaptelepet és zuhanykabint Magyarországon. Amikor hősünk még a Fegyver és Gázkészülék Gyárban (FÉG) A/0-ás leporellók előtt a fűtéstervekkel bíbelődött, leginkább arra kellett ügyelnie, hogy a csőtollal gondosan meghúzott vonalakat el ne maszatolja. Bojinka Miklós ugyanis balkezes, ez az adottság pedig nem segítette őt a gyors munkában, csodabogár mivoltáról azonban hordozott valamiféle üzenetet. Igaz, a műszaki érdeklődésű fiúnak csőtollat sem kellett a kezébe vennie ahhoz, hogy a külvilág tudja: fura fazonnal van dolga. Ehhez szolgál némi adalékul, hogy Bojinka, aki a történelmi évszámokkal mindig is hadilábon állt, a mai napig fejből tud 200 telefonszámot és a másodperc tört része alatt rávágja, hány száz milliónál tartott a cége mondjuk 2005 harmadik havában. Persze ahhoz, hogy milliókkal dobálózhassunk, meg kell értenünk, hogy az 1989-ben kapott bruttó 5800 forintos fizetése felett kesergő üzletember hogyan találta magát a csaptelepek és zuhanyrózsák között.


A csapkirály legendája 1

BELECSAP. Történt, hogy a katonaságtól a FÉG-hez 1990-ben visszaigazolt Bojinkának kezdett szűk lenni a kabát. Álláshirdetéseket olvasgatott, amikor rátalált a fürdőszobai és konyhai szerelvényeket gyártó Kludi Kft. felhívására. A cég termékmenedzsert keresett. A pozíció annyira ismeretlen volt még hazánkban, hogy Bojinka Miklóst – aki öltönyben és határidőnaplóval a kezében érkezett az interjúra – rögtön felvették, ami nem csoda, hiszen volt, aki „traktorral és gumicsizmában” próbálta eladni magát ugyanezen a beszélgetésen.

Bojinka Soprontól Nyíregyházáig járta a kereskedéseket, nem kevés sikerrel: hamarosan heti tíz partner állt kötélnek, s a német gyártó egy év alatt forgalmának kétharmadát köszönhette az üzletembernek. Bojinka eredményességéhez hozzájárult, hogy akkor a MOFÉM-en, vagyis a hazai fémszerelvénygyáron kívül nemigen akadt konkurencia a piacon. A csillagok szerencsés együttállása oda vezetett, hogy ez idő tájt havi 380 ezer forintot vitt haza úgy, hogy főnöke, az ügyvezető is csak 130 ezret keresett. Sikeréhez adalék, hogy 1991-ben még csak albérlete volt, az is az Etele úti lakótelepen, két évre rá viszont megvette élete első lakását a XII. kerületben.

BOJINKA MIKLÓS

■ 37 éves, nőtlen. Végzettsége: épületgépész-technikus.
■ Első munkahelye a Fegyver és Gázkészülékgyár volt, ahonnan a Kludi Szerelvények Kft.-be, majd saját cégébe, a Sanimix Kft.-be igazolt, amelyet 50 százalékban ő, 50 százalékban Vidor Győző tulajdonol. A cég jelenleg 26 főt foglalkoztat.
■ Hobbija az utazás és a lakberendezés

Ehhez az is kellett, hogy ne csak a Kludi szekerét tolja, hanem a sajátját is: édesanyja nevére járólapok forgalmazására 1991-ben bt.-t gründolt. Eközben továbbra is a német cégnek dolgozott, s a bt. termékeit is terítette. Ekkoriban napi 16-18 órát dolgozott. Amikor éves forgalma 100 millió forint körül mozgott, már az az ajánlat sem tudta a Kludinál tartani, hogy főnökei vezető állásba emelték volna. Ehelyett kollégájával, Vidor Győzővel 1994-ben életre hívta a Sanimix Kft.-t.

A két férfi eleinte olasz gyárak nevével fémjelzett márkákkal próbálkozott, majd rájött, nem kifizetődő behozni, majd felfuttatni egy idegen brandet. Megpróbáltak hát az árral szemben úszni és ők diktálni a feltételeket az olasz gyártóknak, ami sikerült is. Két év elteltével már csak olyan csaptelepek és szerelvények érkeztek be a céghez, amelyeket Bojinka eladhatónak gondolt, s amelyek már a gravírozástól, a magyar nyelvű vásárlói tájékoztatón át a dobozig a saját márkanevet viselték. A többi gyártóval ellentétben 3 év garanciát adtak termékeikre, ami hidegzuhanyként érte az időközben Magyarországra szivárgott konkurenciát. A hazai forgalmazók azt sem nézték jó szemmel, hogy a két férfi a hiányosságokat felismerve kipróbálási lehetőséget is biztosított a termékeik iránt érdeklődőknek, továbbá jól működő szervizhálózatot is kiépített. Nem csak ezért. A meglévő kapcsolatrendszernek köszönhetően is jól fogyott az áru.

A sikereken felbuzdulva Bojinka megszüntette a családi bt.-t, hogy a kft.-re koncentrálhasson. Kellett is, pláne, amikor megjelentek itthon is a barkácsáruházak, amelyek bejövetelekor kiskereskedők hosszú sora jelentett csődöt, mert nem tudták felvenni a versenyt a hirtelen jött termék- és árdömpinggel. Bojinka azonban rájött, hogy a multiktól nem kell elbátortalanodni. Példaképe, Bill Gates se tette, aki ifjú titánként, végzettség hiányában sem félt márkát építeni. Ennek tudatában elegánsan öltözve, céges tablóval a kezében ment tárgyalni első multinacionális ügyfeléhez, a Bricostore-hoz. Már a tárgyalás előtt tudta, kétféle árstruktúrát kell kialakítania, egyet a multik felé, s egy másikat, amely a kiskereskedőknek szól. Le is szerződött első tárgyalópartnerével, emellett megállapodott a Metróval, a Praktikerrel, az Obival, a Baumaxszal, a Raab Karcherrel és a Kikával is. Ezeknek évente 400-500 ezer darab csaptelepet ad el, hidromasszázskabinokból pedig 30-40 ezret értékesít.

„Amikor a csaptelepek iránti kereslet megtorpant, jó érzékkel állt át a zuhany- és masszázskabinok akkor még kiaknázatlan piacára, ráadásul gondja volt a szervizháttér kiépítésére, amivel kevesen bíbelődtek” – sorolja az üzletember erényeit a nyolc éve Bojinkával dolgozó Molnár Attila, a Bricostore szaniter osztályának beszerzője.

MADE IN CHINA. Az akadályokat addig simán leküzdő, kizárólag nagykereskedőket és multikat kiszolgáló cég vezetője 2001-ben majdnem kicsúszott a kanyarban. Megjelentek ugyanis az olcsó kínai áruk. A riadalom után Bojinka megbízott egy kínai/magyar gazdaságkutató-nyelvészt, hogy térképezze fel a Kínában működő 483 csaptelep-gyártót. Ennek nyomán az ottaniak közül hattal szerződést is kötött, de volt három igazán körömrágós hónapja. A Kínában gyártatott áru ugyanis még nem érkezett meg, a 200 milliós olasz raktárkészlet pedig már nem fogyott, ezért árleszállítás mellett döntött. Nagy kérdés volt, hogy az előre kalkulált 50 milliós bukást behozza-e majd az ázsiai áru. A csillagok szerencsésen álltak, az üzlet bejött: az olaszhoz képest olcsóbban, negyedáron tudták beszerezni a termékeket, azóta pedig a gyártás tekintetében rugalmasabb kínaiakkal dolgoztatnak.

„Az általuk gyártott termékekkel kívánjuk bevenni a környező országok piacait is” – mondja az üzletember, aki mosolyogva emlékszik azokra az időkre, amikor az első, saját áruval érkező kamiont maga pakolta le. Ma 26 alkalmazottat számolhat. Mivel az emberek irányítását sosem tanulta, megérzései után cselekszik. Első körben mindenkinek bizalmat szavaz, amire még nem fázott rá. Motivál. Pénzzel is, úgy, hogy közben nem veszi zokon, ha a menedzsment tagjai a legújabb cabriókat hajtják. Azt mondja: addig, amíg a cég nyereséges és új piaci réseket fedeznek fel a értékesítők, illetve amíg a csaptelepek és zuhanykabinok piacán őrzik előkelő helyüket, nem problémázik ezen.


Sarokpontok

■ Kifizetődő alulról építkezni; jó, ha a vezető tudja, milyen volt beosztottnak lenni
■ Érdemes az árral szemben úszni; ha a konkurencia kéket használ, nézzünk körül a színskála más, intenzívebb árnyalatai között is
■ Nem szabad „megölni“ a kiskereskedőket; ha nagykereskedést nyit valaki, ne nyisson rá kiskereskedést

Ajánlott videó

Olvasói sztorik