Felfedezték a részvénypiacot az utóbbi időben a nyugdíjpénztárak, amelyeket korábban gyakran ostoroztak kényelmes, állampapírra alapozó befektetési politikájuk miatt. Nem robbanásszerű a változás, de a trend egyértelmű. Az állampapírok aránya negyedévről negyedévre mérséklődik, már csak a 2202 milliárd forintos összvagyon alig 70 százalékát tartják ezekben az instrumentumokban. Ezzel együtt egy fontos határt átlépett a részvények részaránya: a teljes befektetési portfólió 21 százalékára rúgó hányad már „EU-konformnak” minősíthető, s ez a ráta a 2008-tól esedékes kötelező portfólióválasztással tovább nőhet.
Persze az európai átlag is nagy eltéréseket takar. Az öreg kontinens pénztárainak befektetési stratégiáját vizsgálva látható, hogy a legfejlettebb tőkepiacokon, Hollandiában és Nagy-Britanniában 45-60, sőt 70 százalékos a részvénykitettségük. Ezzel szemben Ausztriában, Portugáliában és Németországban 20 százalék körüli, Olaszországban pedig a 10 százalékot sem éri el. Az eltéréseket a pénzügyi kultúra különbségeivel és a szabályozás sajátosságaival magyarázzák – nem mindegy, hogy ezen intézmények működését a lazább, angolszász típusú, illetve a bürokratikusabb „németes” rendszer szabályozza. A Figyelő által megkérdezett szakemberek egyhangúan állítják: a trend és a 20 százalék fölötti részvényarány már arra utal, hogy a kasszák elmozdultak a hosszabb távú befektetési politika, a „nagyobb kockázatért nagyobb haszon” irányába. Kritika csak hellyel-közzel és azért hangzik el, mert egyes szakértők úgy vélik, a vagyonkezelők túl magas bázison szálltak be. „A pénztárak úgy viselkedtek, mint a reszkető kezű kisbefektető, aki akkor jön, amikor szárnyal a tőzsde, és akkor száll majd ki, amikor esnek az árfolyamok” – fogalmaz az egyik vagyonkezelő.
A befektetési portfólió mekkora hányadát tartják a nyugdíjpénztárak részvényben?
Olaszország10% alatt Németország 20% körül
Magyarország 21%
Nagy-Britannia 70% fölött
Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál már évek óta létező portfólió-választási lehetőség és a kasszák 5 éves hozamainak nyilvánosságra hozatali kötelezettsége növelte a tagok tudatosságát – állítják a pénztárak. Kezdik megtanulni, hogy a hosszú távra szóló, a 8-10 éves időtávban már mindenképpen az állampapíroknál jobban fialó részvénybefektetések esetében nem érdemes évente pánikba esnünk az aktuális pénztári hozamok láttán. Ennek viszont némileg ellentmond az, hogy a becslések szerint eddig az önkéntes pénztári tagok legfeljebb 5 százaléka döntött úgy, hogy saját maga választ a felajánlott befektetési portfólió közül. „Nem várható el, hogy a tagok egy csapásra brókerekké váljanak” – mutat rá Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Nyugdíjpénztár igazgatósági elnöke. A szakember kifejezetten óv attól, hogy a tagok egy esetleges alacsony hozam alapján évente portfóliót váltsanak, akkor ugyanis realizálniuk kellene veszteséget, míg ha kivárnának, nyereséggel zárhatnak. Szerinte elsősorban azt kell megértetniük tagjaikkal, hogy a nyugdíjpénztári befizetések „trend-befektetések”, a felfutó áramlatokat kell elkapni, s ha az életkorhoz igazítják a befektetési struktúrát, abból várhatóan jól tudnak majd kijönni a tagok.
SZŰK KÍNÁLAT. A pénztárak részvénybefektetéseinek nagyjából kétharmada külföldi, s egyharmada hazai részvény. Ennek okát a szűk hazai kínálatban látják a szakértők. Farkas Miklós, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) szakembere hozzáteszi: a lengyel tőzsde száguldásához döntő részben hozzájárult, hogy az ottani nyugdíjpénztárak mindössze vagyonuk 5 százalékát fektethetik be külföldön, ezért kénytelenek otthon vásárolni. Kérdés persze, meddig létezhet ilyen szabályozás az unión belül, sőt, annak is megvan a veszélye, hogy a belső tőkepiacra számolatlanul ömlő pénzzel esetleg tőzsdei lufi alakul ki. A magyarországi pénztárak külföldi részvénybefektetéseiben közben egy negyedév alatt 2,5 százalékos bővülés mutatkozik. A kiemelkedő árfolyam-növekedéssel kecsegtető brazil, indiai, kínai és orosz piacok közvetlenül egyelőre nemigen jelennek meg a pénztári portfóliókban, közvetetten, befektetési alapokon keresztül azonban ezekből is vásárolnak.
Emelkedik, de még így is alig 2,5 százalékot tesz ki az alternatív befektetések – származtatott alapok, ingatlanok, kockázati és garantált alapok – köre. Itt hazai túlsúly mutatkozik, és a szakértők szerint egyértelműen az ingatlanba tett pénzek vezetnek. Több olyan kassza akad, amely közvetlenül is vásárolt ingatlant, az Évgyűrűk például több mint 1 milliárd forintért. Ettől a megoldástól többen is óva intenek, mert a diverzifikáció nehéz, s a kisebb pénztárak aligha engedhetik meg maguknak, hogy saját ingatlanszakembert foglalkoztassanak. Az óvatosak szerint szerencsésebb, ha a pénztárak befektetési alapokon keresztül jelennek meg az ingatlanpiacon, s ugyanígy járnak el a remélhetően rövidesen megjelenő kockázati tőkealapokkal is.
Egyébiránt a nyugdíjpénztárak költségeit nemrég jogszabály-módosítással limitálták. Az idén a pénztárak a tagi befizetésekből immár legfeljebb 6 százalékot, 2008-ban pedig 4,5 százalékot vonhatnak le működési költségeik fedezésére, a vagyonkezelőknek pedig a 2006. évi kezelt vagyon legfeljebb 0,9 százalékát, 2008-ban a 2007-es állomány 0,8 százalékát fizethetik ki.
Új pillér: foglalkoztatói nyugdíj
Már a parlament előtt van egy eddig nálunk még nem alkalmazott megtakarítási forma, a foglalkoztatói nyugdíjat megteremtő törvényjavaslat. A tervezet szerint a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatót – zártkörű részvénytársasági formában – bank, biztosító, befektetési társaság, illetve egy vagy több munkaadó alapíthat. A foglalkoztató munkavállalója számára teljesíthet befizetést, amit az nyugdíjba vonulásakor egy összegben felvehet, illetve élethosszig vagy határozott ideig tartó járadékra válthat.
Az új intézményrendszerről szóló jogszabály megalkotására egy 2003-as európai parlamenti irányelv átvétele miatt van szükség. Az Európai Bizottság tavaly októberben hivatalos felszólítást küldött Magyarországnak, amelyben kifogásolták az irányelv hiányos átvételét. Az új intézmény bevezetéséről megoszlanak a vélemények. A Figyelő által megkérdezett pénztári szakemberek szerint az önkéntes nyugdíjpénztárhoz hasonló, örökölhető nyugdíj-megtakarítás Nyugat-Európa több országában már lecsengett: az ottani foglalkoztatói alapok közül jó néhány már be is zárt. Csehország pedig állítólag megtagadta az elavultnak ítélt intézménytípus bevezetését. Az új intézménytípus megjelenése egyesek szerint igen költséges versenyt is indíthat a piac újrafelosztásáért, ami némileg magyarázhatja is a hazai nyugdíjpénztári szakemberek elutasító hozzáállását.
