Pesszimistábban ítélik meg az ország gazdasági helyzetét és a vállalkozások kilátásait a menedzserek ma, mint egy évvel ezelőtt, annak ellenére is, hogy kétharmaduk kisebb-nagyobb forgalomnövekedésről számolt be cégénél az elmúlt egy évben. Nincs olyan szélsőséges véleményük a második Gyurcsány-kormány eddigi teljesítményéről, mint a lakosság egészének, ám megoszlanak a vélemények arról, hogy van-e egyáltalán átgondolt reformkoncepciója a kabinetnek, vagy kizárólag csak a megszorításokra koncentrál.
Nyolcadik éve részben azonos, részben az aktuális gazdaságpolitikai fejleményekre vonatkozó kérdéseket tesz fel a Figyelő felkérésére a Straketing Stratégiai Marketingkutató és Tanácsadó Iroda a hazai vállalatvezetők reprezentatív körének. (A módszertant lásd a 14-15. oldalon.) Mindebből most már a pillanatnyi hangulat mellett hosszabb távú tendenciák is kiolvashatók. Például az az érdekes ellentmondás, hogy a makrogazdasági folyamatok nem feltétlenül befolyásolják a cégek teljesítményét. Ugyanis miközben jó másfélszer több (63 százalék) cégvezető érzékel makroszinten negatív tendenciákat, mint akár egy vagy két évvel ezelőtt (39 százalék), ezen időszak alatt csupán egyetlen esztendőben, 2001-ben számoltak be nagyobb arányban forgalomnövekedésről, mint a legutóbbi egy évben. Az egy évvel korábbi közlésekhez képest is erősen (20-ról 12 százalékra) csökkent azoknak a vállalatvezetőknek az aránya, akik cégük forgalmának visszaesését jelezték. A cégek összességén belül a külföldi tulajdonban lévők árbevétele gyarapodott a leginkább, a kereskedelmi cégek többsége enyhe növekedésről, a mezőgazdasági vállalkozások többsége stagnálásról számolt be.
BORÚS JÖVŐKÉP. A jövőképet illetően éppígy elválik az országos sejtés a cégtudattól. Jóllehet, tavaly óta két és félszeresére erősödött a menedzserek pesszimizmusa (19-ről 47 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint a gazdálkodási környezet romlani fog, s ez kedvezőtlenül érinti cégük gazdálkodását), mégis a megkérdezettek 62 százaléka vár forgalomnövekedést a következő évben. (Ez az arány egyébként 2004 óta 58 és 65 közötti értéket vesz fel, azaz viszonylag szűk intervallumon belül mozog.) Némileg feloldja az ellentmondást, ha kiegészítjük mindezt azzal, hogy tendenciájában egyre több cég várja az exporttól forgalma növekedését. Mi több, a felmérési időszakban még sohasem voltak ilyen magas arányban (35 százalék) azok, akik ezt kizárólag a külföldi értékesítés felfutásától remélték, és ilyen alacsony arányban (40 százalék) azok, akik ezt kizárólag a belföldi értékesítéstől várták. Vagyis a vállalatvezetők a világgazdasági, globalizációs folyamatokat illetően optimistábbak, mint a hazai kilátások tekintetében. Mindezzel együtt – akárcsak tavaly – a megkérdezettek közel kétharmada sem létszámbővítést, sem létszámleépítést nem tervez, viszont az egy évvel korábbihoz képest valamelyest csökkent a beruházást mérlegelők aránya. A cégek helyzetének differenciálódására utal, hogy egyaránt nőtt az ilyen lépést egyáltalán nem tervezők és a „jelentős” beruházást mérlegelők aránya is, viszont erőteljesen visszaesett azoké a cégeké, amelyek fontolgatnak ugyan bővítést vagy felújítást, de „nem jelentőset”.
A konkrét várakozásokat illetően is az illúzióvesztés időszakát éljük, hiszen a korábbi évekhez viszonyítva drasztikusan visszaesett a terhek mérséklődését várók aránya. (Bár ezúttal csak a következő évre, míg korábban a következő „évekre” kérdezett rá a felmérés.) A vállalatvezetőknek körülbelül a fele arra számít, hogy jövőre a jelenlegivel nagyjából azonos szintű lesz a vállalkozások adó- és tb-terhelése, majdnem négytizedük viszont ezen elvonások növekedését valószínűsíti. Ugyanakkor, ha adócsökkentést nem is, valamilyen adó-átalakítási programot a vállalatvezetők 60 százaléka tart reálisnak. Ennél is többen (62 százalék) várnak további reformokat az egészségügy terén, ennél jóval kevesebben számítanak csak oktatási, közigazgatási vagy önkormányzati, illetve nyugdíj-átalakításokra a következő egy évben.
A menedzserek átlagolt idei inflációs előrejelzése 7,4-7,5 százalék körül mozog – ez nagyjából megegyezik az aktuális kormányzati várakozással -, s a válaszok mediánja az idén is a 250-260 forintos intervallumba lövi be az eurót. (Az európai közös valutáról egyébként a válaszadók csaknem fele – a közgazdászoknál jóval derűlátóbban – azt gondolja, hogy már 2010-2012 között be lehet majd vezetni, s csak minden hetedik menedzser várja 2015 utánra, míg minden huszadik úgy gondolja, jobb lenne, ha egyáltalán nem térnénk át rá.)
A helyzet, valamint a kilátások elemzése után adódik a kérdés, ki mennyiben teszi felelőssé a romló megítélésért és jövőképért a második Gyurcsány-kormány döntéseit. A kétszáz vállalatvezető a fontosnak tartott intézkedések kapcsán 499 spontán említést tett, s ezek alig egyötöde volt pozitív tartalmú. Arra a kérdésre pedig, hogy „mennyire tartja kiszámíthatónak a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikáját”, többen adtak kedvezőtlen (58 százalék), mint kedvező (42 százalék) értékelést (lásd a grafikont). Amíg a budapesti vállalatvezetők 51 százaléka teljesen vagy inkább kiszámíthatónak ítélte a kormány gazdaságpolitikáját, addig vidéken csupán 37 százalék nyilatkozott így.
NINCS ALTERNATÍVA. A legérdekesebb és legárnyaltabb kép a hazai vállalatvezetői gondolkodásról talán abból a kérdéssorból bontakozik ki, amelyben tíz ellentétes állításpár valamelyik tagjával jellemezhették a válaszadók a kormány tevékenységét. Ezen összkép szerint a kabinet bátor, de gyakran kapkod, gyors és határozott, de nem elég körültekintő, koncepciózus jövőképpel rendelkezik, de a gyakorlati megvalósítás területén ez inkább merevséggel, mint rugalmassággal párosul. Közel fele-fele arányban oszlott meg a vállalatvezetők véleménye arról, hogy a Gyurcsány-kormány felelősségteljes-e vagy inkább felelőtlen, következetes vagy következetlen, kizárólag a megszorításokra koncentrál, vagy szeretne strukturális reformokat is végrehajtani. A válaszok alapján klaszteranalízissel a menedzserek hét csoportba sorolhatók (lásd a bal felső grafikont).
A képből az rajzolódik ki, amit két másik, már közvetlenebb rákérdezés tovább erősít, vagyis hogy csak minden tizedik menedzser utasítja el feltétlenül a kormány gazdaságpolitikáját. További közel egyharmad alapvetően elégedetlen ugyan, de nem lát lényegi alternatívát. A vállalatvezetők többsége (59 százalék) szerint pedig egy esetleges előrehozott választás alapvetően kedvezőtlen hatással lenne a gazdaságpolitikai folyamatokra, mivel a befektetők bizalma azonnal megcsappanna, minden beindított folyamat, reform megakadna, hónapokig csak a feszültség és a bizonytalanság nőne, majd lehetne mindent újra kezdeni, ráadásul egy olyan vezetéssel, amelynek semmivel nincs jobb elképzelése a gazdaság átalakításáról, mint a mai kormánynak, sőt.
Egy esetleges előrehozott választás kedvezőtlen hatására a legnagyobb arányban a budapesti menedzserek hivatkoztak (68 százalék). A megyeszékhelyeken 58, az egyéb városokban 55, a községekben 53 százalék volt a vonatkozó arányszám. Akik szerint egy ilyen politikai fordulatnak jó hatása lenne, azok az ellenzék győzelmét várják, és jobban bíznak egy Fidesz-többségű kormány gazdaságpolitikájában. A többiek részben kedvező, részben kedvezőtlen hatásokkal számolnak. Szerintük egy másik kormánynak sem lenne lehetősége gyökeresen eltérően cselekedni, tehát a gazdaságpolitika tekintetében lényegében nem változna semmi, vagy úgy nyilatkoztak, a fejleményeket nem lehet előre látni, de az biztos, hogy gyors változtatásokra nincs lehetőség. Volt olyan vélemény is, hogy rövid távon káros, hosszabb távon viszont hasznos lehetne a gazdaságnak egy előrehozott választás.
Egy másik kérdésre válaszolva pedig a vállalatvezetők többsége (56 százalék) nyilatkozott úgy, hogy egy Fidesz-kormány is lényegében ugyanazt tenné, amit a jelenlegi kabinet. (Az agrárcégek vezetőinek háromnegyede így gondolkodik.) Akik szerint lennének fontos gazdaságpolitikai különbségek, többen gondolják úgy, hogy egy ellenzéki kormány gazdaságpolitikája kedvezőbb lenne az ország számára (27 százalék), mint amennyien ezzel ellentétesen vélekednek (17 százalék). Budapesten viszont 26:22 arányban gondolják kedvezőtlenebbnek az ellenzéki gazdaságpolitikát.
Módszertan
A MEGKÉRDEZÉS. A Figyelő megbízásából a Straketing 2007. május 29. és június 1. között 200 magyarországi vállalatvezetővel telefonos kérdőíves interjút készített. Egy-egy telefoninterjú hossza mintegy 12 perc volt. A számítógéppel támogatott adatfelvétel (CATI) során a gyakorlott kérdezők közvetlenül a számítógépes adatbázisba rögzítették a válaszokat.
A MINTA. A kutatás alapsokasága (célcsoportja) az ország összes, 50-nél több alkalmazottat foglalkoztató vállalata, illetve e vállalatok operatív ügyeiért felelős felső vezetője vagy pénzügyi vezetője (CEO vagy CFO) volt. A magyarországi közepes és nagyvállalatok címjegyzékéből kiválasztották az 50 fő feletti foglalkoztatókat; majd meghatározták, hogy ezek közül milyen arányt képviselnek a fővárosi és a vidéki, illetve a különböző létszám-kategóriákba tartozó cégek; végül az egyes alcsoportokon belül véletlen mintavételt bonyolítottak le.
A VÁLASZOLÓK. A 200 fősnél nagyobb vállalatokat 49 menedzser képviselte, a 100 fő alattiakat 88, a többi cég mérete a kettő közé esett. Egymilliárd forintnál nagyobb árbevételű volt 139 vállalat, 500 milliósnál kisebb forgalmú 30. Az ipart 106-an a kereskedelmet 36-an, a szolgáltatást 39-en, a mezőgazdaságot 19-en képviselték, Budapestről 63-an, megyeszékhelyről 37-en, más városokból 80-an, községekből 20-an válaszoltak, 121 magyar, 79 külföldi, illetve vegyes tulajdonú cég szerepelt a megkérdezettek között. Közel fele-fele arányban oszlott meg a cégvezetők véleménye arról, hogy a Gyurcsány-kormány felelősségteljes-e vagy inkább felelőtlen, következetes vagy következetlen, csak a megszorításokra koncentrál, vagy szeretne strukturális reformokat is.
