Van, aki szerint közhelygyűjtemény, s akad, aki szép, jól megírt összefoglalónak tartja a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) hamarosan publikussá váló, a 2007-től 2010-ig tartó időszakot felölelő stratégiáját. Egyik forrásunk egyenesen a menedzsermúlttal és -szemlélettel rendelkező miniszter, Kóka János vesszőparipájának címkézte a kezdeményezést. A közel százoldalas anyag arra tesz kísérletet, hogy áttekintse a minisztériumhoz rendelt szakpolitikai feladatokat, ezek egymáshoz illeszkedésének, összehangolásának lehetőségeit.
A tamáskodók a dokumentum felszínessége miatt fogalmazták meg kétségeiket. „Annak deklarálása helyett, hogy kellene egy arra irányuló vizsgálat, miként lehetne csökkenteni Magyarország földgázfüggőségét, a stratégiában éppen a hogyanra kéne legalább nagy vonalakban választ adni” – emeli ki az egyik megkérdezett energetikai szakértő. „Ez csak egy vezérfonál, egy összefoglaló a tárca főbb feladatairól. Ezt a részletes intézkedési tervekkel fokozatosan fel fogjuk öltöztetni” – mond ellent Kákosy Csaba, a gazdasági miniszter kabinetfőnöke. Szerinte az éves intézkedési tervekben – amelyek közül hamarosan elkészül a 2007-es – szerepelnek majd a hogyanok, a konkrét outputok és a „szállítási határidők”. A tárca valójában ezekkel vállalja – már-már tőzsdei cégként – a transzparencia kockázatát. Elszámoltathatóságát pedig az növeli, hogy arra készül: éves jelentésekben teszi közzé, mit tudott végrehajtani a deklarált célokból, illetve mit nem. GKM-részvények híján az árfolyammozgások szerepét „belső vezetői megfontolások” veszik át, ezek lesznek a terv alul- vagy felülteljesítésének következményei.
BELSŐ FESZÜLTSÉGEK. A lapunk által megkérdezett makroelemzők – akik egyébiránt nem tervezik, hogy előrejelzéseket tennének közzé a GKM éves teljesítménymutatóira – összességében úgy vélik: a tárca korábbi anyagainak hangvételét idéző, szép köntösbe öltöztetett stratégia nem lépi át az eddigi korlátokat. Végrehajthatóságát kockázatosnak találják, és nem pusztán a világgazdasági folyamatok bizonytalanságai, hanem a hazai politikai élet, a koalíció belső feszültségei miatt is. Barcza György, a K&H Bank treasury részlegének vezető elemzője például azt kifogásolja, hogy a legtöbb célkitűzés nem lép túl az általános megfogalmazáson, esetenként az uniós, illetve a hazai törvényi meghatározottságon. Magyarán nincs kellőképpen alátámasztva, milyen előnyökkel rendelkeznek alternatíváikhoz képest, miért gondolja azt a tárca, hogy éppen a kiválasztott megoldásnak a legmagasabb a várható társadalmi hasznossága. Drucker György energetikai szakértő a „saját háza tájáról” a GKM szerepfelfogását ítéli problematikusnak: szerinte a tárca félúton megrekedni látszik a hagyományos (stratégiai) energiabiztonsági felfogás és a piaci alapra helyezkedés között. Kákosy Csaba kabinetfőnök ugyanakkor úgy vélte, miközben az ellátás biztosítása jelenleg részben gazdaságdiplomáciai kérdés, az egyoldalú importfüggőség „kezelésre szorul”. Azaz a tárcának folyamatosan kell keresnie a determináció mérséklésére irányuló, finanszírozható megoldásokat.
Noha a lapunk által megkérdezett szakértők inkább az intézkedési terveket remélik majd érdekesnek, a GKM feladatainak stratégiai keretbe helyezésével többnyire egyetértenek. Tény, hogy más tárcák – jóllehet az írásbeliséget egyikben sem vetik meg – nem nagyon álltak elő hasonló anyaggal. Ami jellemző, az a főként a törvényalkotásra koncentráló éves-féléves munkaterv, az átfogóbb szemlélet legfeljebb a minisztériumi intézmények sajátja. „A GKM stratégiája az első olyan, klasszikus értelemben vett intézményi stratégia, amely együtt kezeli a minisztériumhoz tartozó szakpolitikai portfóliót, illetve a szervezetfejlesztési irányokat” – olvasható a gazdasági miniszter kabinetfőnökének a dokumentumhoz mellékelt előszavában. Nem magyar találmányról van szó: kérdésünkre Kákosy Csaba elmondta, a stratégiakészítés tőlünk nyugatabbra bevett gyakorlatnak számít a tárcák körében. Mi több, Írországban egyenesen kötelező – nem véletlen, hogy a GKM papíralapú jövőképéhez is a fejlett országok gazdasági minisztériumai által készített, hasonló célú dokumentumok szolgáltak előzményül.
A stratégia főbb célkitűzései
A G AZD ASÁG DIN AMIZÁLÁS A
• Tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégia kidolgozása
• Vállalkozásbarát üzleti környezet megteremtése
• Vállalati növekedés elősegítése
• Hazai vállalatok nemzetközivé válásának célzott támogatása
KÖZLEKEDÉS
• Egységes közlekedésfejlesztési stratégia (2007-2020) kidolgozása
• Közösségi közlekedési szolgáltatások
• Közlekedési hálózat fejlesztése
• Közlekedési szolgáltatások versenyfeltételeinek megteremtése
ENERGETIK A
• Új energiapolitikai koncepció kidolgozása
• Ellátásbiztonság, energiaimport-diverzifikáció
• Piaci liberalizáció folytatása
• Energiahatékonyság és megújuló energiaforrások
