Hitelt vett fel a közelmúltban Bojár Gábor a német Westdeutsche Immobilienbanktól a Graphisoft ingatlanállományára. Az ügylet előkészítése során számos garanciát kértek tőle, megakadályozandó, hogy az adós csalárd csőddel kimenthesse a vagyont a vállalatból. Ám a bank főnöke menet közben váratlanul eltekintett e garanciáktól, mondván: egy Ernst & Young-díjas csak nem fogja őket átverni. A könyvvizsgáló cég által adományozott Az év üzletembere díjat ugyanis Bojár kapta meg legutóbb Magyarországon. (A megelőző években Csányi Sándor, Kürti Sándor és Demján Sándor kapták meg az elismerést.) Ennek megfelelően a Graphisoft elnöke képviselte hazánkat az üzleti világ Oscarjának is tartott World Enterpreteur of the Year világversenyen Monacóban, ahol a 39 ország győztese közül választja ki a zsűri a világ legjobb üzletemberét.
A szecessziós Hőtel Hermitage-ban három napig gyötörték a versenyzőket a bírák, akik többnyire az előző évi országnyertesek közül kerülnek ki. A 39 ország 44 üzletemberének zöme „self-made-man”, akik saját erejükből teremtettek sikeres céget, esetleg a csődből hoztak vissza egy meglévőt.
Guy Laliberté. Megújította a cirkusz iparágát.
HONORÁLT VÍZIÓK. A jelölteknek a megmérettetésen számot kellett adniuk vállalkozói értékeikről, vezetői stílusukról. Az elbírálásban latba esett a cég pénzügyi eredménye, a vállalkozói ötlet innovativitása, s az üzletember társadalmi felelősségvállalása. Az előző évek nyerteseit szemlélve feltűnhet, hogy a zsűrinél előnyben vannak az erős vízióval birodalmat teremtő cégalapítók, a fejlődő országokból érkezők, valamint a tudásintenzív termékek fejlesztői. Ez utóbbi kategóriába sorolható Bojár is, aki az ArchiCAD háromdimenziós építészeti szoftverrel lépett ki még a szocializmus idején a világpiacra (a Graphisoft-sztoriról lásd cikkünket a Figyelő 2006/49. számában).
Sokan szurkoltak a két legifjabb esélyesnek, akik a többi versenyző gyermekeivel voltak egykorúak. Mike Cannon-Brookes és Scott Farquhar 27 évesen már Ausztrália egyik legnagyobb szoftverexportőr cégét vezetik. Az Atlassian csoportmunka szoftvereket fejleszt, ügyfelei között világcégek és kormányzati szervezetek találhatók, forgalma ugyan még „csak” 20 millió dollár, ám eddig évente duplázott. Az öltönyükben feszengő „kócos agyú” IT-csodagyerekek pedig most tanulják, milyen érzés menedzsernek lenni. „Öt éve még nem gondoltuk volna, hogy élveznénk” – árulta el a Figyelőnek Mike Cannon-Brookes. „A szervezésről, a csoportok kialakításáról olvasunk könyveket, de azt nem lehet papírból megtanulni, hogyan kell az embereket inspirálni” − tette hozzá Scott Farquhar.
SZAKÉRTELEM NÉLKÜL. Szintén a fiatal versenyzők közt tartották számon a 37 éves török Ersin Akarlilart. Az általa alapított farmergyártó, a Mavi Jeans 16 év alatt bekerült a globális divatmárkák közé, miközben büszkén vállalja török eredetét. Mindezt egy olyan országból, amelynek a textiliparáról pár évvel ezelőtt még csak az olcsó munkaerőre és a hamisításokra asszociáltak. Színes figurája volt a komoly menedzserek gyülekezetének az örökké vidám malajziai Tony Fernandez, elmaradhatatlan piros sildes, Air Asia feliratú sapkájában. Az első ázsiai fapados légitársaság ura korábban a Warner lemeztársaság igazgatója volt, 2001-ben félmillió dollárral a zsebében, minden szakértelem és előzetes piackutatás nélkül vágott bele az Air Asia alapításába. „A Ryanair üzleti modellje volt a minta, de a mi alkalmazottaink kedvesebbek” – nevet huncutul. A 250 millió dolláros árbevételű légitársaság már Délkelet-Ázsia 44 célpontja közt üzemeltet járatokat, s alacsony áraival átalakította az ottani rosszabb utakon egyébként csak lassan döcögő közlekedést és idegenforgalmat. Fernandez következő dobása az interkontinentális fapados járatok indítása lesz: ez ügyben éppen most keres európai célpontokat.
A sikeres üzletembereknek kellemetlen kérdésekre is fel kellett készülniük: például, hogy szerintük milyen kritikával illetik cégüket az ügyfelek, valamint őket magukat a beosztottak. A nyertesnek önbizalomból is erősnek kell lennie. A szlovák Miroslav Trnka, az ESET nevű IT-cég alapítója például szerénysége miatt bukott el. Amikor a bírák döntő kérdésként feltették neki, mivel érvel amellett, hogy ő kapja meg a díjat, egyenesen megmondta: neki nincs esélye. Igaz, globális viszonylatban kicsi a cége, de a NOD32 (a népszerű csehszlovák tévésorozat nyomán Kórház a lemez szélén névre hallgató) vírusirtójuk már a világ legjobb ilyen termékei között szerepel.
Szembement a korábbi évek trendjével, hogy a mutatványosból lett Guy Laliberté kapta meg végül a szmokingos-nagyestélyis gálaesten az elismerést. Eddig nem volt példa rá, hogy a szórakoztatóipar révén világszerte ismert embert tüntessenek ki. A kanadai Cirque de Soleil példáját már menedzsmentkönyvek ismertetik: Laliberté megújította a cirkusz „iparágát”, kihagyta az állatszámokat, helyette egy magas színvonalú, összművészeti élményt adó szórakoztatóipari produkciót teremtett, ami ma világszerte 3 ezer embert foglalkoztat. Laliberté örült a díjnak, de hozzátette: ez az életét nem változtatja meg. Majd a gála után az első repülővel visszasietett Montrealba, vajúdó feleségéhez.
Itthon tartani a tehetségeket – interjú
A magyar színekben induló Bojár Gábort Monacóban faggattuk.
– Kapott kellemetlen kérdéseket?
– Jókat kérdeztek, a szokásos interjúkérdéseket, csak már olyan régen voltam állásbeszélgetésen, hogy nem emlékeztem rájuk: mit éreztem a legnagyobb sikernek, legnagyobb kudarcnak, miben érzem a legjobbnak és a leggyengébbnek magam. Nos, a legnagyobb sikeremnek azt érzem, hogy a magyar szürkeállomány egy részét itthon tartottam, és sikerült megmutatnom a világnak, hogy ha valaki tehetséges, nem kell feltétlenül kimennie külföldre. Így talán az Andy Grove-ok és Charles Simonyik következő nemzedéke Gróf András és Simonyi Károly maradhat. Ami kevésbé sikeres fejezete a cégnek, az a külföldi társaságok felvásárlása volt. Végső érvként azt említettem magam mellett, hogy a saját cégemen kívül sikerült hatással lennem a magyar vállalkozói kultúra egészére. A zsűritagok közül egyébként hárman is mondták, hogy ismerik a szoftverünket, mert az ő építészük ArchiCAD-del dolgozik és meg van róla győződve, hogy az a legjobb…
– Mit szóltak a bírák, hogy a német Nemetschek felvásárolta a Graphisoftot?
– Nem is beszéltek róla; természetes, hogy valahol van egy exit. Minden cég életében van egy pont, amikor jobban tudja folytatni az életét egy nagyobb cégcsoporton belül. Nagyon ritka, amikor egy cég nulláról indul és egyedül lesz olyan nagy, mint a Microsoft. Amerikai riválisaink tízszer, hússzor nagyobbak, mint mi, az európai versenytársaknak össze kell állni, hogy bírják a versenyt.
– Milyen vállalkozásösztönző politikát tartana szükségesnek a hasonló sikeres cégek kifejlődéséhez?
– Nem kell befektetésösztönző politika, a tőke majd ösztönzi magát. Elég a jogilag kiszámítható környezet, kevés bürokratikus akadállyal, egyszerű adórendszerrel, akár magasabb adókulcs mellett is. Nem az adóhivataltól sajnálom a pénzt, hanem az adótanácsadóktól. És azt az időt sajnálom, amit arra kell fordítanunk, hogy a kedvezmények tengerében kiismerjük magunkat.
