Gazdaság

Dinamikus gyűrűk

Három éve, 2004-ben érte el a Szaturnusz bolygót a Cassini űrszonda, s azóta ontja onnan a felbecsülhetetlen értékű tudományos információkat.












Dinamikus gyűrűk 1



Dinamikus gyűrűk 2
Dinamikus gyűrűk 3

Segítségével legutóbb a bolygó híres és állandó meglepetésekkel szolgáló gyűrűrendszerét térképezték fel részletesen a kutatók; e felvételek alapján sikerült minden eddiginél pontosabban meghatározniuk a gyűrűtagok sűrűségét. A szonda rádiójelek kibocsátásával vizsgálta a nevezetes képződményeket. Ahogyan ugyanis az elektromágneses hullámok áthaladnak rajtuk, erősségük megváltozik. Ezt kiegészítve a gyűrűk által áteresztett ibolyántúli fénysugárzás mérésével következtetni lehet a közeg szerkezetére. Kiderült például, hogy a rendszer két belső gyűrűje, az A és a B jelű tag meglehetősen méretes, 5 centiméteresnél nagyobb alkotókból épül fel. A gyűrűk persze nem homogének, és érdekes, hogy bennük dinamikusan változó területeket is azonosítottak a mérések során. A kisebb-nagyobb alkotók ugyanis a gyűrű saját belső gravitációja, valamint a bolygó erőtere közti kölcsönhatások miatt hol besűrűsödnek, hol elválnak egymástól. E magok méretében a kritikus pont a 30 és 50 méter közötti átmérő: ezt elérve széthullanak, egyfajta hullámzást keltve a rendszerben. A kutatók szerint e folyamat idővel akár új holdak kialakulásához is vezethet; nem lehetetlen, hogy a bolygó ma ismert csaknem hatvan kísérőjének némelyike ily módon keletkezett.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik