Célzatlanul

Élete mindenkinek van, na de önéletrajza? – egyebek között e címmel indított kurzust a Komlói Rehabilitációs Központ a vonzáskörzetében élő tartósan állás nélkül lévők számára. A kistérség össznépessége 43 ezer fő, az aktív korúak aránya 60 százalék, s a többségük munkanélküli. Komló messze van Budapesttől, ide nem vezet autópálya, a multik és a hazai cégek számára sem vonzó hely, még fióktelep létesítésére sem.

Cigánytelepen. Kilátástalan helyzetben.

A bányák bezárása után a második generáció nő fel úgy, hogy a családok nagy része segélyekből, alkalmi munkákból tengődik. Ezért is örült Páva Zoltán polgármester, amikor 2004-ben azzal kereste meg Fehér Zsolt, a Magyar Rehabilitációs Központ Egyesület elnöke, hogy uniós forrásból munkaerőpiacra-lépést segítő programot indítanak a térségben. A szervezők először attól tartottak, nem lesz elég jelentkező, ám a több hónapos kurzusra végül 330-an jelentkeztek, s 211-en alkalmasnak is mutatkoztak a képzésre. Közülük ma 89-en vannak állásban, s 33-an szereztek az Országos Képzési Jegyzékben szereplő – takarítói, bolti eladói vagy például alapfokú számítógép-kezelői – szakképesítést.

SIKERTÖRTÉNET. A komlói rehabilitációs program az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) egyik sikertörténete: 86 millió forintnyi uniós és hazai forrásból 89 embert sikerült a munkaerőpiacra juttatni. Az érintettek egynegyede roma, nevükben a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, Hegedüs István mondott köszönetet. Egyúttal visszautasította azt a vádat, hogy a romák nem akarnak a helyzetükön változtatni. „Ellenkezőleg, a meghirdetett programok férőhelyeit messze meghaladó számban vennének részt képzéseken, de még inkább dolgoznának, ha lenne hol” – jelentette ki.

Azt, hogy mennyire sziszifuszi küzdelem a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben élők kiemelése a munkanélküliségből, a statisztikai adatok is igazolják. A helyi munkaügyi központok regisztrációja szerint egy-egy százmilliós humánerőforrás-képzési program „hozadéka” adott térségben mindössze néhány tucat, legfeljebb néhány száz új munkába lépő. Az országos kép ennél kedvezőbb, Baráth Etele volt uniós tárca nélküli miniszter közlése szerint az NFT keretében végrehajtott fejlesztések 163 ezer munkahely megtartását és 55 ezer új állás létrehozását szolgálták.

Kormánylépések*

2005 és 2006 között 27 közmunka- program indult, amelyekben összesen 55 ezer romát foglalkoztattak.

■ A munkaügyi és a regionális képző központok által szervezett képzésekben megközelítően 7 ezer roma származású felnőtt vett részt az elmúlt években
■ Az idei évtől a közmunkaprogramokat képzéssel kötik össze, vagyis a program végén tudást és végbizonyítványt is szerezhetnek a résztvevők, így esélyük nyílik arra, hogy állást találjanak; e programokra 2007-ben 8,5 milliárdos központi keret, és 35,5 milliárd forint decentralizációs keret áll rendelkezésre
■ Telepfelszámolásra 2007-ben 300 millió forint a támogatási keretösszeg
■ Folytatódik a „Lépj egyet előre” program, amelyben a felnőttek alapfokú iskolai végzettséget vagy szakképzettséget szerezhetnek
■ A Roma Oktatási Alapból támogatják az óvodából az iskolába történő átmenetet, a napközbeni ellátási formák fejlesztését

Mindebből a cigányok keveset érzékelnek. Nevük elhallgatását kérő roma vezetők lapunknak arra panaszkodtak, hogy az NFT időszakában a regionális és a humánerőforrás operatív program keretében ugyan a legszegényebb térségek is részesültek a közösségi forrásokból, ám a cigányságnak abból célzottan kevés jutott. Ezzel szemben a szaktárca arról tájékoztatta lapunkat: korántsem lehet azt állítani, hogy minden eredmény nélkül folytak volna el milliárdok munkaerőképzésre; 2005 és 2006 között 27 közmunkaprogram indult, s mindegyikben foglalkoztattak romákat. A programok összértéke 21,6 milliárd forint volt, a foglalkoztatott romák száma pedig – becslés alapján – meghaladta az 55 ezret. A Figyelőnek nyilatkozó roma vezetők azonban állították, számos helyütt zömmel nem roma állástalanok vettek részt a képzéseken, miközben a cigány munkanélküliek kiszorultak a programból, de az is előfordult, hogy a települések az infrastrukturális fejlesztésre elnyert pénzből rendbe tették a falu főterét, a cigánytelephez viszont hozzá sem nyúltak. Nem kívántak ugyanakkor egyetlen települést vagy konkrét programot sem néven nevezni, ezért lapunk megkereste Kaltenbach Jenőt, a leköszönő kisebbségi ombudsmant, érkeztek-e hozzá ilyen jellegű panaszok. (Kaltenbach mandátuma július elsején jár le, helyére Kállai Ernő tudományos kutatót jelölte az államfő.)

LESZAKADÓK. Az ombudsman úgy fogalmazott: a jelenség annyira általános, hogy fölösleges lenne megnevezni bármelyik települést is. „A romákkal szemben megmutatkozó ellenszenv miatt gyakran még a közmunkaprogramokba sem férnek be, nemhogy tartósan állást találjanak maguknak.” A felnőtt roma társadalom képzettségét – megítélése szerint – már tömegeiben nem is lehet javítani, a programok amúgy is csak pár száz, pár ezer embert érintenek; krízismenedzsment folyik, ráadásul sokan a piacon nem is hasznosítható tudásra tesznek szert. A megoldás kulcsa Kaltenbach szerint az, hogy a mindenkori kormány odafigyeljen a jövő nemzedékére, ezért a mostani általános iskolások felzárkóztatására kellene sokkal többet fordítani, ami hosszú távon az államnak is megtérülne (a romák helyzetét az oktatásban áttekintő cikkünket lásd a 36-37. oldalon).

Az előrejelzések szerint 2050-re 1,2 millióra emelkedik a romák száma Magyarországon, miközben a többségi társadalom tagjainak száma 9 millióra apad, ami egyúttal finanszírozási gondokat vetít előre: az állam pusztán a szociális ellátó rendszer eszközeivel nem lesz képes kezelni a leszakadó roma kisebbség problémáit. A rendszerváltás óta hozott intézkedések úgyszólván semmilyen eredménnyel nem jártak, nem javultak a romák foglalkoztatási mutatói, változatlanul sújtja őket a szegregáció, a cigánytelepeken afrikai szintű a nyomor. Pedig évente több tízmilliárdos forrást biztosítottak az egymást követő kabinetek a legszegényebb településeken élők képzési, szociális, foglalkoztatási és lakhatási programjaira.

A diszkrimináció vádját elkerülendő, kifejezetten romákat megcélzó programok nincsenek, a pénzek az „esélyegyenlőség” vagy a „hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása” címszava alatt osztatnak el. Megkeresésünkre a szociális tárca illetékese úgy reagált: mivel a pénzek tetemes hányadát helyben osztják el, a helyi társadalom, a helyi önkormányzat és a helyi döntéshozók felelőssége, hogy abból mennyit juttatnak a cigány kisebbségnek. (Az elmúlt években indult főbb kormányzati programokról és a romák kritikáiról lásd külön anyagainkat.) A Magyarországon élő csaknem 400 ezer aktív korú roma közül minden negyediknek van állása, ők is elsősorban alkalmi munkát végeznek. A 21 százalékos foglalkoztatási ráta egyik fő oka a diszkrimináció, a másik az iskolázottság hiánya: csak 60 százalékuk fejezi be az általános iskolát, érettségije pedig csupán 2 százalékuknak van.

Vályogvetõk. A közmunka-programok csak átmenetileg enyhítik a munkanélküliséget.

A roma szervezetek – köztük a Lungo Drom és a Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma (MCF) Roma Összefogás – úgy vélik, a második uniós fejlesztési ciklusban történelmi esély nyílik a cigányság felzárkóztatására. Számításaik szerint a 2007 és 2013 között Magyarországnak jutó mintegy 8 ezer milliárd forintból 200 milliárdot indokolt kifejezetten erre fordítani. Annak érdekében, hogy ezt valóban megkapják, a két szervezet vezetője, Farkas Flórián és Kolompár Orbán együttműködési megállapodást készítenek elő. Azt várják a kabinettől, hogy az uniós források lehívását szolgáló Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében nevesítsen külön roma-programokat, s rendeljen hozzájuk felelősöket és határidőket.

ADATHIÁNY. Az eddigi projektek azért sem hoztak látványos eredményt, mert elégtelen a monitoring rendszer, így nincs pontos adatbázis arról, hogy a pénzek hány százaléka jut el ténylegesen a cigányokhoz. Idehaza az adatvédelmet tévesen értelmezik: akkor is alkalmazzák, amikor semmi szükség nincs rá, így követhetetlen és megállapíthatatlan a pénzek hasznosulása. Holott sem az alkotmány, sem pedig az adatvédelmi törvény nem tiltja az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatkezelést, csupán az adatgazda hozzájárulását követeli meg. Nagy-Britanniában például évtizedek óta nyilvántartják azokat a bevándorlókat, akik valamilyen integrációs programban vesznek részt. Meggyőzték őket, hogy az adatgyűjtés az ő érdekükben történik, s az állam nem használja fel célidegen módon az információkat. Így a bevándorló etnikumok tagjai is látják, hogy valóban az ő gyermekeik iskoláztatására fordítják a pénzt.

Kaltenbach Jenő szerint is csak az orvosolhatná a problémát, ha nálunk is regisztrálnák, hogy valóban a romákhoz jut-e el a támogatás. Az uniós pénzekből finanszírozott fejlesztések azonban megint nem tartalmaznak kifejezetten a romáknak szóló programokat. Az ÚMFT keretében a kormány 120 milliárd forint értékben komplex fejlesztéseket indít a leghátrányosabb helyzetű 29 kistérség számára, ahol magas a roma lakosság aránya, külön azonban nem nevesít a cigányok számára induló iskoláztatási, munkaerő-képzési, foglalkoztatási és szociális ellátási programokat. A humánerőforrás-képzésre a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében 150 milliárd forint áll rendelkezésre, ebből 2007−2008-ban 10,6 milliárd forint hívható le, s a szaktárca körülbelül 20 ezer fő – köztük „jelentős számban romák” – foglalkoztatására és képzésére számít.