Gazdaság

Ítélet és megítélés

Jogvédők szerint a bíróságok nem hajlandók szembe­nézni a tévedéseikkel. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke ennek cáfolata érdekében átvilágíttatja a testületet.

Különös levelet juttatott el a Nemzeti Bírói Egyesületek Nemzetközi Szövetségéhez Újkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) tagja. Egyebek között ezt írta: „Újságírók és ügyvédek az ország közvéleménye előtt prejudikálnak, nem jogerős vagy jogerős eseteket újratárgyalnak, minősítenek, úgy viselkednek, mint egy harmadfokú hatóság.” Újkéry szerint az ítéleteket övező kritikák aláássák a bíróságokba vetett közbizalmat. Arra kérte a nemzetközi szövetséget, érje el az EU-n keresztül, hogy a magyar kormány tegye meg a szükséges intézkedéseket a bíróságok zavartalan működése érdekében. A levél lényegében feljelentés, s az, hogy ilyen kerülő úton szeretné elérni, hallgassanak el a magyar igazságszolgáltatást kritizáló hangok, mutatja: a bíróságok nem harcolnak nyílt sisakkal.


Ítélet és megítélés 1

A Gán-testvérek. A bíróság ítélete: nem viselte meg annyira õket a börtön. Fotó: MTI

ELFOGULTSÁG. Csend azonban koránt sincs, sőt egyre szélesebb mederben folyik társadalmi és szakmai vita a hazai ítélkezési gyakorlatról. Egyelőre nincs hír, hogy a nemzetközi bírói egyesület mikorra fejezi be vizsgálódását, emellett azonban több hazai és nemzetközi emberjogi szervezet is tanulmányozza a magyar igazságszolgáltatást. Például a tekintetben, hogy felfedezhetők-e rasszista elemek az ítélkezési gyakorlatban. A kontrollra az ad okot, hogy az elmúlt években romákat érintő perekben elfogultságot észleltek a jogvédők. A 2003-ban emberöléssel gyanúsított, roma származású Gán-fivéreket ártatlanul tartották másfél éven át előzetes letartóztatásban, majd amikor utóbb kártérítést követeltek, a bíró arra hivatkozva ítélt meg számukra a kért 2 millió forint helyett csupán 1,2 millió forintot, hogy az átlagosnál primitívebbek, ezért őket nem viselhette meg annyira a börtönben töltött 15 hónap. (Az utóbbi évek nagyobb visszhangot keltő, leginkább romákat érintő jogsérelmeiről lásd keretes összeállításunkat.) A kritikák hatására Lomnici Zoltán, az LB – egyben az – OIT elnöke, a napokban felkérte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem jogi karát, valamint az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet, hogy világítsák át a szervezetet. Párhuzamosan tehát immár négy vizsgálat zajlik.

Kártérítések jogsérelemért

1. Pusoma Dénest 1994-ben elkövetett gyilkosság miatt börtönözték be, 26 hónapot ült, amikor kiderült, hogy ártatlan. Később kártérítést kért a börtönben töltött hónapokért, amit a bíróság arra hivatkozva utasított el, hogy nem fellebbezte meg az elsőfokú ítéletet. Idegrendszerét az éveken át tartó bírósági ügy megviselte, 1997-ben öngyilkos lett.

2. Kocsis Imrét és társait a rendőrök 72 órán keresztül tartották őrizetben egy hatályát vesztett jogszabályra hivatkozva. A háromnapos fogva tartás miatt a bíróság 2,5 millió forint kártérítést ítélt meg a négy férfi javára, ebből 1 milliót Kocsis kapott.

3. Burka Ferencet és fiát különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel gyanúsították, 5 évet és 8 hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban, ugyancsak ártatlanul. Ügyvédjük a Kocsis Imrének megítélt kártérítés alapján 1,5 milliárdot követelt védenceik számára („Ha három napért 1 millió jár, akkor csaknem hat évért, 1,5 milliárd” – érvelt Burkáék jogi képviselője.) Végül 20, illetve 25 millió forint kártérítést kapott az apa és fia.

4. A Gán-fivéreket 2003-ban emberöléssel gyanúsították, s másfél évet töltöttek előzetes letartóztatásban. Kártérítésként fejeként 2 millió forintot kértek, de a bíró csak 1,2 millióra tartotta érdemesnek őket.

5. F. László tizenhárom hónapot töltött elő­zetes letartóztatásban, életveszélyt okozó súlyos testi sértés bűntettének gyanúja miatt, a nyomozást végül megszüntették ellene, 1 millió forint kártérítést kapott.

Önmagában nem lenne olyan nagy baj, hogy súlyos tévedések történnek az igazságszolgáltatásban, mert a hibázás lehetősége minden rendszer sajátja – véli Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE állam és jogtudományi karának tanszékvezetője. Sokkal inkább az a probléma, hogy elmarad a szembenézés. „A hibák elkenése, elkendőzése folyik” – állapítja meg Fleck. Eklatáns példa a Pusoma-ügy. Pusoma Dénest gyilkosság miatt ártatlanul ítélték el a kilencvenes években, szabadulása után öngyilkos lett. Az ügyében eljárt Heves Megyei Bíróság elnöke május elején úgy nyilatkozott, mindenben tényszerű, törvényes és szakszerű volt az ítélet. „Szimbolikus ez a kijelentése, az az üzenete: nagyjából azt várhatjuk a bíróságoktól, hogy szakszerűen és törvényesen ítélik el az ártatlan embert” – mutat rá az ELTE tanszékvezetője a bírósági magyarázkodás abszurditására. Ezzel szemben azt, hogy a móri ügy kapcsán a bíróság a mai napig hallgat, véleménye szerint rendben van, mert még folyik a nyomozás, az új bizonyítékok, adatok ellenőrzése. „Az azonban már a jogállamiságot veszélyeztetné, ha a vizsgálat lezárultával a bíróság azzal védekezne, hogy a nyomozóhatóság és az ügyészség vitte vakvágányra az ügyet” – teszi hozzá. Álláspontja szerint jogállamban megengedhetetlen arra hivatkozni: azért hibáztam, mert a lépcső alsóbb fokán álló hatóság is hibázott.

A nyilvánosságra került esetek csupán a jéghegy csúcsát képezik. Nyilvánvalóan nagyságrendekkel több téves ítélet születik, ám jelenleg nincs szakmai kontroll, sem bármilyen felmérés, ami alapján egyértelműen értékelhető lenne az ítélkezési gyakorlat nívója. „Tíz évvel a reform után ott tartunk, hogy kérdés, szabad-e szóba hozni a sajtóban lezárt ítéleteket, ítélkezési tendenciákat vagy szervezeti kérdéseket” – érzékelteti a jogszociológus, hogy bár 1997-ben megszülettek a reformtörvények, maga a bírósági szervezet azóta sem „demokratizálódott”. Ugyanakkor egyértelmű nyitás, hogy az OIT elnöke maga kérte a bíróságok átvilágítását. „Fontos ígéret, tartalmas gesztus, hogy a szakértői megállapítások ismeretében megteszik a szükséges lépéseket”- húzza alá Fleck.

Nem érti a vádakat Lomnici Zoltán, aki elmondta, hogy a napokban összeszámoltatta az LB sajtóosztályával, 2002-es megválasztása óta hány olyan nyilatkozatot tett, miszerint a bírósági ítéletek nem kritizálhatók. „Nem találtak egyet sem” – szögezi le a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Ellenben annál többször hangsúlyozta, hogy maga sem ért egyet azzal a kétharmados törvényi szabályozással, amely megtiltja a bírák számára, hogy nyilatkozzanak döntéseikről.

A magyar bíróságok kritikatűrő képességének bizonyságaként hozza fel a felkérése nyomán készülő átvilágítást a testület működéséről, a tíz évvel ezelőtt született reformtörvények megvalósulásáról. Az LB és az OIT elnöke szerint azért kellett mindezzel ilyen sokáig várni, mert csúszott a reformtörvények egyik sarkalatos elemének a megvalósítása, az ítélkezés négyfokúvá tétele, a táblabíróságok beiktatásával. A győri és a debreceni táblabíróság például csak két éve jött létre, öt évvel ezelőtt tehát nem lehetett volna a reform egyik legfontosabb elemét vizsgálni.

KORRIGÁLNI A RENDSZEREN. Lomnici áll elébe a kritikáknak, s nem érti, miért hangoznak el olyan vádak, hogy a harmadik hatalmi ág meghallani sem hajlandó a bírálatokat. „Nyitottak vagyunk minden értékelésre, legyen az akár negatív, akár pozitív, mert szükség van az átláthatóságra. Ám a jogosságát ellenőrizni kell, hogy tisztán lássunk, mely pontokon kell korrigálni a rendszeren” – húzza alá. Kiemeli, hogy amit ma kifogásolnak akár az OIT, akár a bíróságok igazgatása és működése kapcsán, azok kétharmados törvényben lefektetett szabályok. „A bírálók sok esetben nem velünk, hanem a törvényekkel vitatkoznak”.

Egyenesen alkotmányellenesnek tartja Majtényi László az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője (akit Sólyom László köztársasági elnök a napokban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölt), hogy a megszólítottnak még olyan esetben sincs módja nyilatkozni, amikor „egy-egy ügyvéd végigpendlizi az összes tévécsatornát, kétségbe vonja a bíró szakmai hozzáértését, pártatlanságát”. Majtényi megadná a jogot a bírónak, hogy reagálhasson, azt azonban nem tenné kötelezővé számára. Az ombudsman-jelölt is úgy látja: más területeken is reformra érett a rendszer, s bizonyos, hogy meg kell erősíteni a bírák és a bíróságok szakmai kontrollját. Pozitívumként említette, hogy július elsejétől a bíróságok internetes honlapjukon közzéteszik az általuk hozott jogerős ítéletek anonimizált változatát. Az egyes ítéletekből törlik a per szereplőinek azonosítására alkalmas információkat, és más, személyiségi jogvédelem alá tartozó szenzitív adatokat. Azon túlmenően azonban a laikus és a szakmai közönség is tanulmányozhatja az ügyeket. A közzétételre az elektronikus információszabadságról szóló törvény kötelezi a bíróságokat ez év július 1-jétől, e jogszabály szakmai kimunkálója éppen az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet volt. Majtényi abszurdnak nevezte, hogy mostanáig sem a jogkeresők, sem jogi képviselőik, sem pedig a nyilvánosság nem ismerhették meg az élő jogot, azaz a mai ítélkezési gyakorlatot, amelyre pedig döntéseik során oly gyakran hivatkoznak a bíróságok.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik