Az amerikai Purdue University kutatói ezért is dolgoznak olyan modelleken, amelyek segítségével pontosan megjósolható, mi módon vándorolhatnak a kórokozók a repülőkön egyik utasról a másikra; a módszerrel reményeik szerint pontosan azonosítható lesz az a személy, akitől a járvány kiindult, és aki esetleg a gép más utasait is megfertőzte.
Járványmegelőző célú kísérlet. Világvándor vírusgazdák.
A zárt légterű repülők ideális terepnek számítanak a levegőben aeroszolok útján terjedő kórokozók terjedéséhez: nem elég, hogy itt igen közel ülnek egymáshoz az emberek, de a légkondicionáló rendszer, vagy a sokak által használt mosdó is terjesztheti azokat. A SARS esetében például bebizonyosodott, hogy egy esetben egyetlen, már fertőzött személytől egy repülőgép 119 utasa közül 22-en kapták el a kórt! Ráadásul a vírusgazda később átszállt, és alig huszonnégy óra alatt – gyakorlatilag körbeutazva a világot – még tucatnyi fertőzést okozott. Az akkori vizsgálatok eredményei szerint leginkább a járvány forrásától számított három soron belül ülőket fenyegette a vírus, de előfordult, hogy a kórokozó kilenc sornyi távolságba is eljutott.
A Purdue University tudósai most ezen információt egészítenék ki, ám nem a már megtörtént esetek utáni nyomozással, hanem a betegségek terjedését modellező kísérletek kiértékelése útján. A vizsgálatok során a kabin különböző pontjaira telepített szenzorokkal követik a kórokozókat, az üléseken pedig a ki- és belégzést, valamint a test által termelt hőt imitáló szerkezeteket helyeznek el. E módszerrel az influenza és egyéb vírusos betegségek, valamint az anthrax vándorlásának sajátságait sikerült kiismerniük. Erre alapozva pedig egy úgynevezett „inverz szimulációs” módszert is kidolgoztak, ez utólag is alkalmas a fertőzés eredeti gócának azonosítására. Erre az esetleges járványok globálissá válásának megakadályozása miatt lehet szükség – így például lezárható az a légikikötő, ahol a patogént hordozó utas megkezdte túráját.
