Nem túl hozzáértő, de legalább nagy igényei vannak – jellemezte lapunknak a tipikus magyar kisbefektetőt az egyik alapkezelő munkatársa. Ha abból indulunk ki, hogy miként alakult a hazai befektetési alapok piaca az elmúlt években, igaza is lehet. A készpénzen és banki lekötéseken szocializálódott kisbefektetők ugyanis semminek sem örülnek jobban, mint ha valami egyszerre igyekszik biztonságot és magas hozamot nyújtani számukra. Márpedig a tőkegarantált alapok – hirdetéseikben mindenképpen – ezt kínálják, sőt, legújabb generációjuk már a lekötetlen bankbetétek likviditását is ötvözi mindezzel.
NYÁR ELEJI DÖMPING. A K&H Alapkezelő első garantált konstrukciójának 2002-es megjelenése óta hihetetlen a felfutás: csak a K&H a 40. ilyen alapjánál tart (40 százalékos piaci részesedésével vitathatatlan a dominanciája), de idővel a többi szereplő is beállt a sorba. Idén március végén 69 zártvégű és egy tucat nyíltvégű darabja volt a teljes hazai kollekciónak, de a termékfejlesztés korántsem állt meg. Csak júniusban fél tucat friss alap jegyzése zajlik. Sőt, mára már egyre többen sorozatgyártásba kezdtek, miközben az ügyfelek igényeihez igazodva rövidítik a futamidőt is. „A K&H stratégiájának egyik deklarált célja, hogy mindig legyen legalább egy garantált alap, amibe az ügyfél beszállhat” – magyarázza Zobor Zsuzsanna, az alapkezelő vezérigazgatója. Tény, hogy a cégnél egymást érik a jegyzési periódusok, a Fix Plusz 18 alap június 8-án záruló jegyzése után három nappal már indul is a következő kibocsátás, amely történetesen az energiaszektor részvényeit célozza majd meg, és forintban lesz jegyezhető. Az OTP Alapkezelő vezetői is többször beharangozták, hogy hamarosan ráállnak a negyedévente történő új kibocsátásokra. Az első két új, önálló garantált alap elindítása nyár végére várható.
A kínálat egyébként majdnem olyan egzotikus, mint az utazási irodáké, a fő csapásirány pedig mostanában Ázsia. „Az utóbbi két évben jól teljesítettek az ázsiai tőkepiacok, ezért a mai népszerűség” – mutat rá az egyébként is jellemző hazai befektetői magatartásra Vasas Norbert, az OTP Alapkezelő szakértője. A befektetők akkor szeretnek belevágni valamibe, ha szépek a múltbeli hozamok, a jövőbeli kilátásokkal kevesebbet foglalkoznak. Ilyenformán a legtöbb friss konstrukció a japán, a hongkongi, valamint a nagy növekedési potenciállal bíró fejlődő piacra koncentrál, de tág teret kapnak a különböző nyersanyagok is. A diverzifikáció érdekében pedig helyet kapnak a fejlett európai vagy amerikai részvény-, illetve az ingatlanpiacok is, miközben ma már nemcsak azon nyerészkedhetnek a garantált alapok befektetői, ha jól megy a szekér, hanem azon is, ha éppen beesnek az árfolyamok. Ehhez csak a megfelelő opciós konstrukciót kell az alapnak előállíttatnia, ami a mai modern pénzügyi piacokon nem ütközik nehézségbe.
Sőt, a választék nem feltétlen azért bővül dinamikusan, mert a hazai kisbefektetők vágynak ennyire színes eszközkosárra, vagy ilyen sokféle alternatívára. A folyamat mögött inkább azok az élénk fantáziájú nemzetközi bankok állnak, amelyek gyakorlatilag futószalagon állítják elő a garantált alapok hozamáért felelős opciós konstrukciókat. A hazai garantált alapok kezelői ugyanazon 4-5 „opciógyár” (egyebek mellett a BNP Paribas, a Société Générale vagy a Deutsche Bank) termékeiből válogatnak, esetleg saját elképzeléseik szerint csavartatnak az alapterméken egyet.
NINCS AKADÁLY. Ma már a nyílt végű forma sem jelent akadályt, bár a tőkegarantált alap koncepcióhoz Zobor Zsuzsa szerint jobban illik a zártvégűség. A szakember szerint ennek kommunikációs szempontból is vannak előnyei. A hozamígéret ugyanis egy meghatározott időtartamra vonatkozik, ám ha az ügyfél idő előtt kiszáll, akkor az elvárt hozam időarányos részére nincsen garancia. Elvileg persze lehet, hogy az alap a futamidő első részében realizálja a teljes időszakra várt hozam nagyobb részét, de az ellenkezője is könnyen előállhat. Márpedig a garantált alapok fő vonzereje éppen a kiszámíthatóságukban rejlik, érvelnek a zárt végű forma hívei. Az utóbbi időben ugyanakkor egyre több a nyíltvégű konstrukció is, ebben az OTP Prizmája volt az újító. Technikailag ma már ez is könnyen megoldható, de kétségtelenül többletmunkát ad az alapkezelőknek, miután az új befektetőktől frissen beérkező pénzekből mindig újabb opciókat kell vásárolniuk.
Ezekben az esetekben viszont a garancia is másképpen működik, az ugyanis mindig a névértékre értendő. Ha az alapkezelő például 6 százalékos hozamot tud biztosítani, akkor vállalja, hogy az 1 forint névértékű befektetési jegyért lejáratkor legalább 1,06 forintot fizet. Ha viszont egy befektető két évvel az indulás után lép be az alapba, akkor hiába kerül egy befektetési jegy mondjuk 1,24 forintba, a futamidő végén akkor is csak 1,06 forintra szól az ígéret, vagyis a befektetési jegy 1 forintos névértékére vetítendő a 6 százalékos hozamgarancia. A nyíltvégű forma tehát elsősorban arra szolgál, hogy a megszorult ügyfeleknek szabad kiugrási lehetőséget biztosítson a futamidő vége előtt, nem pedig arra, hogy menet közben újabb tőkék befektetésére ösztönözzön.
Az alapkezelőktől származó információink szerint egyébként a közeljövőben is a zártvégű konstrukciók maradnak többségben, az ügyfelek kényelmét inkább a futamidő rövidítésével szolgálják a cégek. (A legújabb alapok között már 18 hónapos lejáratú is akad.) Egyre általánosabb vevőcsalogató eszköz a 4-6 hetes jegyzési időszakra kínált vonzó betéti kamat is. A jegyeket ugyanis diszkontáron lehet megvásárolni, esetenként nem csekély kedvezménnyel. A most futó ajánlatok közül az MKB Kaleidoszkópja jó példa erre, ez esetben 10 százalékos diszkontráta mellett kínálják a jegyeket. Márpedig egy másfél hónapos lekötésnél ekkora éves kamatlábbal még az akciós banki ajánlatoknál sem lehet találkozni.
