|
Ezek alapján pedig már a XVIII. században kiderült, hogy csillagunknál szabályos rendben követik egymást az erősödő és gyöngülő tevékenységgel jellemezhető periódusok – a két szélsőséges állapot között pedig általában tizenegy év telik el. Az amerikai kormány által felállított és kifejezetten a naptevékenységgel foglalkozó 12 tagú testület szerint a következő, napfoltokban és az azokkal összefüggő napkitörésekben gazdag csúcs 2011 végére, esetleg 2012 elejére várható (korábban már 2010-ben számítottak a maximumra). A tetőzés időpontját azért érdemes tudni, mert az sokmilliárd dolláros károkat okozhat. Tizennégy évvel ezelőtt, 1989 márciusában, Kanada alaposan megszenvedte a napfolttevékenység menetrend szerint jelentkező maximumát: akkor műholdakban keletkezett kár, és az energiaellátással is gondok akadtak a hálózatban fellépő rendellenességek miatt. Sok jel mutat arra, hogy a Nap aktivitása azóta is egyre fokozódik, miáltal a Földre gyakorolt hatásai is erősebbek lesznek; az eddig mért legintenzívebb napkitörést például 2001. április 2-án regisztrálták – nagy szerencse, hogy annak lökéshulláma elkerülte a Földet. Arról, hogy ennél a 2011-ben, vagy 2012-ben várható csúcs hevesebb lesz-e, egyelőre vitáznak a szakértők: vannak, akik közepesen gyenge, mások viszont inkább erős maximumra számítanak. A jelenség hatásai azonban ettől függetlenül mindenképp fokozódnak – állítják a tudósok -, a mágneses anomáliákra érzékeny műszaki rendszerek száma és összetettsége ugyanis robbanásszerűen nőtt a legutóbbi csúcs óta.
