Jó tanácsadói lehetnek a környezetvédelmi tárca leendő vezetőjének, mert pontosan mérte föl, majdani minisztériuma hol szorul erősítésre. Meggyőző parlamenti bemutatkozásán, a környezetvédelmi bizottságban, Fodor Gábor éppen a kritikus területeken ígért változást: a „kormány zöldítését”, vagyis a környezetvédelmi érdekek szilárd képviseletét helyezte kilátásba valamennyi ágazatban, továbbá a civil szervezetekkel való jó kapcsolat kiépítését, és a területet felügyelő hatóságok megerősítését. Ez utóbbit lapunknak nyilatkozva is „létfontosságúnak” minősítette. „Egy szabad társadalomban, amelyben az állam sok területen visszalép, kellenek szervezetek, amelyek szigorúan ellátják a feladataikat” – utalt Fodor arra, hogy a környezeti problémák megoldása összefügg a nemzetbiztonsággal, az energiaellátással, az élelmiszer-biztonsággal, a migrációs problémákkal és még ezernyi össztársadalmi, nagypolitikai kérdéssel.
PECSÉTNYOMÓ SZERVEZETEK. A legtöbb kritika éppen amiatt érte elődje, Persányi Miklós működését, mert meggyengítette, „pecsétnyomó szervezetekké” alakította a környezetvédelmi hatóságokat. Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója szerint önmagában nem tekinthető elhibázottnak a környezetvédelmi hatósági jogkör leválasztása a nemzeti parkokról, de ezt a kormány anélkül hajtotta végre, hogy a feltételeket kellőképpen előkészítette volna. Az ügyintézők helyenként egyéves elmaradásban vannak; márpedig ha a hatóság az elvárható határidőn belül nem tesz érdemi észrevételt, akkor egy-egy beadvány automatikusan jóváhagyottnak tekinthető.
Fodor hátránya, hogy nem szakember; elõnye viszont, hogy van politikai súlya. Fotó: MTI
Az új miniszter szerint nem biztos, hogy fenn kell tartani a jogszabályi dzsungelt a környezetvédelem terén. „Tisztítást, egyszerűsítést szeretnék” – szögezte le Fodor. Aki az apparátust azzal kívánta megnyugtatni, hogy nem tervez további létszámleépítést, s a nemzeti parkok bonyolult szervezeteit is átcsoportosításokkal próbálja hatékonyabbá tenni. De gesztusokat tett a zöld szervezeteknek is, amikor kijelentette, hogy a törvények előkészítésében számít a szaktudásukra. „Számomra a civilekkel való kapcsolat stratégiai kérdés” – jelezte Fodor, hogy új fejezetet kíván nyitni e téren is. Persányinak ugyanis a „szakmabeli” minisztertől eleinte sokat váró, hozzáértését nagyra értékelő zöld mozgalmakkal megromlott a viszonya, egy Népszabadságban megjelent cikkét követően. Ebben a tárcavezető a „Jó Zöld Világ megkérdőjelezhetetlen erkölcsű harcosainak” szemére vetette, hogy az egész mozgalmat járatják le azzal, ha fontos gazdasági beruházásoknak fekszenek keresztbe. A zöldek ugyanis a szakmapolitika alárendelésének tekintették Persányi azon döntését, hogy a fenntartható fejlődés stratégia elkészítésének koordinálását átengedte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek.
Persányi Miklós egy lapunknak korábban adott nyilatkozatában visszautasította azt a vádat, hogy környezetvédelmi miniszterként erőtlen lett volna a gazdasági szereplők, a különböző lobbik elvárásaival, igényeivel szemben. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem zöldpárti, hanem liberális környezetpolitikát valósít meg, és miniszterként nem „zöld”, hanem össztársadalmi érdekeket kell képviselnie. Ez a gazdasági fejlesztés centrikus – a környezet érdekeit tekintve defenzív – szemléletmód, illetve a folyamatosan szűkülő források miatti kényszer határozta meg a mozgásterét.
Kétségtelen, hogy Fodorral megnő a tárca érdekérvényesítő képessége. A környezetvédelem – különösen a vízüggyel megfejelve – drága, hálátlan és konfliktusos feladat, nem szoktak versengeni érte a fajsúlyos politikusok. A rendszerváltás óta a tárcának egyetlen olyan korszaka volt, amikor erős, stratégiailag elismert ágazatként, fontos pénzosztó helyként működött: akkor a pártjában erős embernek számító Baja Ferenc állt az élén.
Ugyanakkor, mint a leendő miniszter bírálói megjegyzik, Fodor korábban nem mutatott sok ambíciót a környezetvédelem területén – igaz, Baja sem annak előtte –, továbbá kulturális miniszterként gyenge és konfliktuskerülő volt. Mégis, amikor március végén, még az elnöki kampány részeként, Fodor Gábor találkozót kezdeményezett a legnagyobb zöld szervezetekkel, környezetvédelmi elképzeléseit, szemléletét összességében elfogadták a civilek.
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke szerint Fodor hátránya, hogy nem szakember; előnye viszont, hogy van politikai súlya, és ha akar, akkor sokat elérhet. „Más országokban, például Dániában is látni, hogy sokat számít, ha a miniszternek erős a politikai támogatottsága, az illető nagy eredményeket tud elérni.” Lukács maga is elsőként a hatóságok, ellenőrző szervek megerősítését szorgalmazná, a második helyen pedig a „zöld adóreform” megvalósítását. Eszerint csökkenteni kellene a munkabérre rakódó terheket, helyette a környezetre súlyosan szennyező tevékenységeket kellene megadóztatni.
OPERATÍV MUNKA. Márkus Ferenc szerint Fodor egyik legsürgősebb feladata az volna, hogy tájékozódjon az új Vásárhelyi Terv végrehajtása felől. Persányi idejében igencsak lelassult a munka, helyenként legfeljebb töltéserősítgetésre futotta, a tiszai térség új fejlesztési programja szemernyit sem haladt előre. Sőt, a kormány törvénymódosítást fontolgat, amellyel 2035-ig húznák el a Vásárhelyi Terv végrehajtását. Arra a kérdésre, hogy milyen új irányvonalra számít a miniszterváltással, Márkus ezt felelte: Fodor Gábor erőssége az emberi jogi (az egészséges környezethez való jog felőli) megközelítés, és nem annyira az operatív munka. Éppen ezért kíváncsian várják, milyen stábot épít maga köré, s az képes lesz-e garantálni a hatékony feladatmegoldást.
