Módfelett elégedettek lehetnek a tamáskodók, akik nem adtak hitelt Demszky Gábor főpolgármester és Rogán Antal V. kerületi polgármester tavaly novemberi románcának. Fél év sem kellett ugyanis ahhoz – „kölcsönös egymásrautaltság” ide, „partnerségi kapcsolat” oda -, hogy a fideszes vezetésű belvárosi kerület és a liberálisok dominálta fővárosi önkormányzat összerúgja a patkót. Tették ezt a városrész akut problémáinak kezelésére a főváros által 2005-ben meghirdetett, a belső városrészek tehermentesítését, revitalizációját megcélzó Budapest Szíve program miatt, amely középtávon a Kiskörúton belüli területnek az áthaladó forgalom előli teljes lezárásával számol. A belvárosi helyhatóság egyik vezetője azt állítja, Demszkyék minden támogatást megvontak a projekttől, így az V. kerület egyedül kénytelen belevágni a megvalósításba a kifejezetten erre a célra félretett 1,6 milliárd forintos tartalékkeretével.
A Kálvin tér ma. Rácsatlakoznának a metróépítési munkákra. Fotó: Hartyányi Norbert
Ehhez képest a főpolgármesteri kabinet arra készül, hogy 300 millió forintot csoportosíttat át az előkészítésre a közgyűléssel. Csakhogy ez az összeg még abban az esetben is vajmi kevés (lásd a becsült költségeket), ha Budapestnek sikerül uniós forrásokat megcsípnie az elképzelésekhez. Hivatalosan erre hivatkoznak ugyanis a fővárosi illetékesek. „A Budapest Szíve kiemelt projekt lesz a Közép-Magyarországi Régió Operatív Programjában, így kimondottan az ebben támogatható elemekre épül” – közölte lapunkkal Beleznay Éva, Budapest megbízott főépítésze. Ugyanakkor más forrásaink szerint még az is bizonytalan, hogy pontosan milyen részeket sikerül beemelni az említett operatív programba. A 40-50 milliárd forintra taksált fejlesztéshez egyébként a fővárosnak – igaz, több év alatt – 6 milliárdot kellene önrészként kicsengetnie, ami a fentiek ismeretében elég nehezen áll össze. Ráadásul Budapest idei költségvetését úgy fogadták el a képviselők, hogy abba nincs betervezve hitelfelvétel. A Fővárosi Közgyűlés ellenzéki honatyái így most azon törik a fejüket, miféle tavalyi pénzmaradványokat tudna Budapest kezdő összegként a projektre költeni.
FELVONULÁSI KERÜLET. A huzavona a megvalósítás elhúzódásával fenyeget, felidézve a nem is olyan régmúltat. Baross Pál, az angol ingatlanszakértők társasága, a Royal Institution of Chartered Surveyors (RICS) magyarországi tagszervezetének elnöke például a kilencvenes években még konzultánsként működött közre a Budapest reneszánsza programban, amely szintén kiemelt fejlesztési területként tekintett a Belvárosra. „Egységes, vállalható álláspont végül nem alakult ki, miközben más nagyvárosban már rég eldöntötték volna a kérdést” – idézi fel Baross az akkori történéseket, hozzátéve: a Váci utca déli szakaszának közelmúltbeli felújítását is elhúzódó vita előzte meg. Közben pedig Gauder Péter, a főváros fejlesztési kérdéseiben aktív Urbanissimus Egyesület elnöke úgy véli, az utóbbi bő másfél évtized eseményei nagyon megviselték a Belvárost, amely gazdasági-társadalmi értelemben „leamortizálódott”. Kereskedelmi vonzerejét jórészt elveszítette, s így üzletileg mind kevésbé számít keresett befektetési célpontnak. A lassú erózió legfeljebb azokat a boltokat kímélte meg, amelyek beférkőztek a helybéliek kegyeibe, akik azonban egy idő után aligha örültek annak, hogy a zipzárjavítók Mekkájában tengetik az életüket.
Térlátás
Példa nélküli kezdeményezés jött létre a Budapest első – csaknem negyed századig regnáló – polgármesteréről elnevezett Kamermayer tér megújítására a teret használók részéről. A mozgalomban éppúgy részt vesznek a téren „lakó” vállalkozások, mint néhány környékbeli cég, magánsze-mélyek, két bank-fiók, vagy a Katona József és a Merlin Színház. Rihó Krisztina, a laza szövetség képviselője szerint a Kamermayer Projekt Egyesület célja, hogy napközben kulináris, este kulturális térséggé varázsolja a jelenleg autókkal „belakott” területet. Első lépésben az egyesület olyan kártyarendszer bevezetését tervezi, amelynek használói maguk a tagok lennének: különböző kedvezményekkel igyekeznének az egyebek mellett a Gerlóczy kávéháznak, valamint T. Nagy Tamás sajtboltjának otthont adó téren és környékén fellendí-teni a vásárlóerőt. „A felülről jövő kezdeményezések sokszor elhalnak, mondjuk azon, hogy éppen az érintettek véleményét nem kérik ki” – mondja Rihó Krisztina, aki szerint az akár a környék lakosaira kiterjeszthető klubkártya rendszer már üzleti értelemben is megtérülhet az egyesület „vállalkozói tagozatának”. Így – bár ezen tagok számára sem kötelező az anyagi áldozat – előfordulhat, hogy a tér átalakítása érdekében akár a zsebükbe is nyúlnak. Persze nem csak az adományokon múlik, hogy a téren díszbur-kolatot cserélnek-e, szökőkutat építenek-e – miután az elsődleges kérdés alapvetően szabályozási: birtokba lehet-e venni a teret, el lehet-e tüntetni az ott parkoló autókat?
Az alkalmi társulásból az V. kerület kimaradt – bár fideszes polgármestere vendégként meghívást kapott a kormánypárti politikusok vezette három kerület „nagy bejelentésére”. Vannak, akik szerint a politikai megosztottság a tervezés és a források szétaprózottságához vezet. A főváros részéről azonban nem tapasztalható az az átfogó városmenedzselési szemlélet, amely mederben tartaná a fejlődést, így inkább a szükségből kovácsolnak erényt. „Hiába is keresnénk a bölcsek kövét, sokkal inkább akupunktúraszerű megoldásokra volna szükség” – véli például Bojár Iván András, az Octogon építészeti folyóirat főszerkesztője. A főpolgármester városépítő csapatában is tevékenykedő művészettörténész ezért a gerillamarketinget tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy a magán- és a civilszféra figyelmét felhívják egy-egy köztérre.
MAGÁNOS HARCOSOK. Amúgy nyitott kapukat dönget. A bizonytalan kimenetelű pénzügyi-politikai huzavonát megunva ugyanis a város több pontján civilek és ingatlanfejlesztők tűntek fel, afféle belvárosi gerillákként. „A Kamermayer Károly tér jövőjének felvázolására hivatott tavalyi, Firka Party néven meghirdetett ötletbörzén a helybéliek véleményére voltunk kíváncsiak, s a rendezvény jó alapnak bizonyult ahhoz, hogy elinduljon valami a jelenleg térfunkcióit betölteni képtelen helyen” – mondja az egyik ilyen helyi kezdeményezésről Gauder Péter (lásd a keretes írást). Arra, hogy az efféle polgári összefogás nem hiábavaló, a másik jó példa a Szervita tér, ahol a közép-európai ingatlanpiac egyik meghatározó befektető, fejlesztő és vagyonkezelő cége, a luxemburgi székhelyű Orco Property Group „mert nagyot álmodni”. Nem is akármilyen építésszel: a világhírű tervezőnőt, Zaha Hadidot sikerült megnyerniük, akinek az első elképzelése azonban nem aratott általános tetszést. „Kifejezetten szerencsésnek bizonyultak az Urbanissimus városbeszélgetései; hiszen így nem csupán a tér épített környezetét lehetett figyelembe venni, hanem az érintettek elképzeléseit is” – közölte a Figyelővel Galambos Erzsébet, az Orco magyarországi leányvállalatának igazgatója. A cég végül attól sem riadt vissza, hogy az építészeti Nobel-díjként is emlegetett Pritzker-díj első női kitüntetettjével újraterveztesse az objektumot, amelynek egy része afféle közösségi területként kapcsolódik majd magához a térhez.
„Miután a civilek elvárásai viszonylag egyszerűen összhangba hozhatók a fejlesztői elképzelésekkel, egy-egy beruházás akár több engedményt is elbírna a helybéliek felé, ha a hivatali kötöttségek valamelyest lazulnának” – fogalmaz Elekes András, az ING Magyarország Ingatlanfejlesztő Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte a minden fejlesztés után fizetendő, a bekerülési érték meghatározott százalékában megállapított kulturális járulékot értelmesebb volna a beruházás „közteresítésére” költeni, mint egy közös kalapba önteni. Az effajta gesztusok még elkötelezettebbé tennék az ingatlanfejlesztőket, amelyek már most is hajlanak arra, hogy egy-egy projekt helyszínén a köztér felújításának költségeiből akár fifti-fifti alapon osztozzanak az önkormányzattal.
A Szervita tér Zaha Hadid tervén. Magánálmodók.
FEJLESZTÉS TERHE MELLETT. A térfunkciók visszaadása ráadásul nem csupán a helybéliek érdeke. „Sokkal jobb köztérminőséget igényelnek a beruházók is” – véli az ING Real Estate igazgatósági tanácsadójaként is tevékenykedő Baross Pál. Szerinte a fejlesztők már rég lemondtak az irodákról, sokkal inkább a Belváros szegényes kereskedelmi kínálatának jobbítására fókuszálnak. Márpedig nívósabb márkaboltok, flagship store-ok nem költöznek be bármilyen környezetbe. Gauder Péter szerint idő kérdése, hogy a területfejlesztés logikája a főváros döntéshozói szintjein is meghatározóbbá váljon, ám a Kamermayer és a Szervita téren tapasztaltak azt mutatják, a partnerség is működő eszköz. „Barcelona így állt talpra” – emlékeztet az Urbanissimus elnöke, aki szerint minél több a fővárosban az efféle próbálkozás, annál könnyebb legyőzni a hivatali ellenállást.
