Veszprémi garázsműhelyéből jutott a világ legfényűzőbb szállodáiba az Árkossy család, de nem pihenni. Azt inkább a nyaralójukban, Bázakerettyén, a kerítés nélküliségéről és megbonthatatlan nyugalmáról híres zalai faluban teszik. A felső kategóriás szállodaiparban csupán egyedi tervezésű fabútoraikkal vannak jelen, és ott is elsősorban azokon a területeken, ahol a gépi sorozatgyártás helyett kézi kidolgozást igényelnek. Márpedig az Al Khobar-i Hotel Inter-Continentalban, a jeruzsálemi Hotel American Colonyban, a St. Moritz-i Kempinski, illetve az Evianban lévő Hilton szállók pazar lakosztályaiban pont erre van szükség.
A család szállodaiparba tett kirándulása az ásványvizéről híres Evianban kezdődött, ahol egy olasz beszállító ellenében indultak el a Hilton tenderén. Az itáliai gyártó régóta dolgozott a szállodaláncnak, Árkossyék viszont először próbálkoztak. Mindkettejüknek három-három bútordarabot kellett elkészíteniük. Árkossyék munkája olyan jól sikerült, hogy a hotellánc képviselője annak ellenére a magyar párnak adta a megbízást, hogy még sosem rendelt ekkora tételt ismeretlen beszállítótól.
 |
ÁRKOSSY TAMÁS
■ 45 éves, nős, három gyermek édesapja.
■ Okleveles faipari mérnökként a veszprémi Videotonnál dolgozott, majd 1990 elején saját vállalkozásba kezdett. A feleségével közösen tulajdonolt, egyedi bútorok tervezésével és kivitelezésével foglalkozó Árkossy Bútor Kft. 45 főt foglalkoztat, s tavalyi 340 millió forintos forgalmából 113 milliót hozott az export.
■ Hobbijai: főzés, olvasás, sízés, tenisz, vitorlázás.
ÁRKOSSY EMESE
■ 42 éves, férjezett, Tamással két közös gyermeket nevel.
■ A kft. megalakulása előtt okleveles közgazdaként a Veszprémi Szénbányáknál, majd a német-magyar Bevex Külkereskedelmi Kft.-nél dolgozott.
■ Hobbijai: olvasás, főzés, sízés, biciklizés, torna. |
|
|
|
|
SZELLEMI TŐKÉBŐL. Árkossy Tamás 1997-ben félve kérdezte meg feleségét, Emesét, vajon nem fogják-e nagyképűnek tartani a szakmában, ha harmincfős cégébe fölvesz egy mérnököt. A közgazdász feleség és üzlettárs támogatta az ötletet, ennek köszönhetően ma már hat mérnök biztosítja azt a folyamatos megújulást, ami elengedhetetlen az egyedi bútorok gyártásában. Van köztük harmincéves ismeretség, még az egyetemről, de most kikerülő fiatal tervezőkkel is kapcsolatban állnak.
„Örülök, hogy van olyan vállalkozás, ahol nemcsak megbecsülik a szellemi invesztíciót, de kiugrási lehetőséget is biztosítanak az új tehetségeknek”- mondja Cselényi József, a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség társelnöke, aki elárulja azt is: az Árkossy-féle szellemi beruházást még a nagypapa kezdte el. Tamás az ő öléből figyelte, ahogy az öreg hobbiszinten esztergálta a fát. A látottak ellenére az első körben mégsem fával kapcsolatos szakmát választott. Építésznek tanult Sopronban, majd amikor szakosodni kellett, a belsőépítészeti előadásokon felidéződött benne a nagyapa műhelyében megszeretett faforgács illata, és végleg elkötelezte magát az anyagnak. Olyannyira, hogy diplomamunkáját is faszerkezetes épületből készítette.
A családalapítás már Veszprémben találta Árkossyt. A Videotonnál keresett munkát, majd az igazgató kérdésére, miszerint íróasztal mellett vagy az üzemben szeretne dolgozni, a gyártósort választotta. Így történt, hogy a rendszerváltás évében tévédobozok és hangszóró ládák készítésénél bábáskodott, de már ezek előállításakor erős vágyat érzett a magánzói létre. Ezt az igényét kezdetben úgy elégítette ki, hogy a családi műhelyben, délutánonként sorozatgyártású széklábvégekből egyedi gyerekjátékokat készített.
Akkor döntött végleg az egyéni vállalkozás mellett, amikor 1990 januárjában családi vonalon szerzett első megrendelése keretében száz darab Angliába tartó hangszóródoboz legyártására kapott megbízást. Mivel a szállítmányt egy maszek nem adhatta csak úgy postára, kénytelen volt megbízni egy külkereskedelemmel foglalkozó céget. Az idő tájt ilyen vállalatból csak egy létezett Veszprémben. A Bevexnél pedig éppen Emese kapta az ügyet, akivel az ezt követő közös üzletüket már házaspárként ütötték nyélbe. Persze a műhelyben az újdonsült férj továbbra is egyedül dolgozott. „Ez az első időkben azért volt különösen nehéz, mert én nem szakközépiskolába, hanem gimnáziumba jártam, és bár szakirányú egyetemet végeztem, ráadásul a hobbim is a fához kötődött, nem volt könnyű úgy alakítani az anyagot, ahogyan én szerettem volna” – emlékszik vissza az autodidakta bútorasztalos.
Az első nagyobb kivitelezésnél, egy étterem belsejének kialakításánál, fölvonult az egész haveri gárda, és a saját szakterületén mindenki azon iparkodott, hogy az úgy is nézzen ki, ahogy azt a mérnök, a belsőépítész és a bútorasztalos, vagyis Árkossy Tamás eltervezte. Nemcsak a vendéglő későbbi kuncsaftjai, de a szomszédok is egyre sűrűbben adták egymásnak a kilincset Árkossyéknál. Akadt, akinek sámli, volt, akinek egész szekrénysor, a cégeknek pedig olykor teljes belsőépítészeti kivitelezés kellett. Tamásnak pedig egyre több segéderő.
Már hatan voltak, amikor az 1992-ben megalakuló Árkossy Bútor Kft. hitelből telephelyet vásárolt Bándon, és az addig egyéni vállalkozóként dolgozó Árkossy Tamás végre kiköltözött műhelyével a szülei garázsából.
SIKEREK. A házaspár amennyit csak lehet, visszaforgat a vállalkozásba. A tulajdonosok nem sokat gondolkodnak egy-egy döntésen. Talán csak a bándi telephelyük eladásába tört bele a bicskájuk. Többéves huzavona után is csak áron alul sikerült kiszállni belőle, de a cég gyarapodása akkor már nem tette lehetővé, hogy továbbra is a minden szempontból szűknek bizonyuló telepen maradjanak. Felépítettek Herenden egy 3,5 ezer négyzetméteres üzemet, körülötte 15 ezer négyzetméternyi ipari területet parkosítottak, az idén pedig megnyitják bemutatótermüket is.
|
Sarokpontok
■ Designbútor előállítására magyar bútorasztalos is képes, még akkor is, ha autodidaktaként sajátította el a szakmát
■ A legmegtérülőbb forintok a szellemi tőkébe fektetettek voltak
■ Jó mérnökökkel akár 15 éven át is ellent lehet állni a piac standardizáló kényszerének
■ A manufakturális jelleg, a sejtszerű felépítés alkalmassá teszi a műhelyt, hogy ne csak bizonyos összeghatárokhoz kötött munkákat vállaljon el |
|
|
|
|
Sokan ismerik Árkossyék sikertörténetét a szakmában. „A szövetség részéről mi is szívesen hozzuk föl őket példaként, mert így a szegmens többi résztvevője nem hivatkozhat az általánosan rossz gazdasági helyzetre” – mondja Cselényi József.
„Egy ötvenfős cég már sokkal nehezebben tervezhető kis munkákra, de akkor sem vagyok képes összeghatárok mentén vonalakat húzni. Ugyanolyan lelkesedéssel teljesítjük a tízezer forintos megrendeléseket, mint a tízmilliósat” – állítja Tamás, aki a manufakturális jelleget tartja cége legnagyobb erényének. Így tudták elérni: mindössze kétévente fordul elő, hogy valaki nem vesz át egy leszállított bútort. „Egy felül üveges, alul fiókos cseresznyefa tálalószekrény például erre a sorsra jutott, de nagyon örültünk neki, mert olyannyira beleszerettünk a készítése során, hogy az ez lett irodánk büszkesége” – mondja Emese, aki elárulja, igyekeznek a céget a mai méreteiben megtartani.
Megalomán terveket nem szőnek 300 szobás hotelek bebútorozásáról, de arról igen, hogy hamarosan elzarándokoljanak Evianba, megnézni, megrendelőik hova tették azokat a krómozott vasalatokkal ellátott elliptikus asztalokat, amelyekkel annyit dolgoztak a műhelyben.
