A grazi Karl-Franzens Universität kutatói új mérési módszerükkel a síugrók teljesítményét vizsgálva álltak elő. Korábban ugyanis a Nemzetközi Síszövetséggel együttműködve ők tanulmányozták az alacsony testsúly és a sportágban elért teljesítmény közti összefüggéseket, és nekik köszönhető például az a szabály, amely a rendkívül könnyű versenyzőket rövidebb lécek viselésére kötelezi. E regula célja, hogy inkább az ugrók technikája, mintsem az akár éhezéssel elért pillesúlya járuljon hozzá sikereikhez.
E kutatás során az osztrákok az ideális síugró alkatot is keresték – egyebek mellett szélcsatornás kísérletekkel -, és a munka hozadéka a felismerés, miszerint a lábak hossza alaposan befolyásolja a hagyományos BMI alapján „látatlanban” megítélt arányokat. A rövidebb végtaggal rendelkezőket például a sportágban optimálishoz képest túlsúlyosnak vélhetik, míg a hosszabb lábúakat túl soványnak. Ezért alkották meg az MI-t, a tömegindexet, amely a felsőtest és a lábak arányát figyelembe vevő korrekciós tényezővel számol; ez a kutatók szerint jobban tükrözi a valóságot, mint a BMI.
