Raskó beleszületett a gazdálkodásba. Apai ágon a család férfi tagjai több generációra visszamenőleg nagybirtokot irányítottak E „kulák” származás hátrányos volt az ötvenes-hatvanas években, „de arra jó volt a negatív megkülönböztetés, hogy megtanuljam, nekem másoknál többet kell teljesítenem az érvényesülésért” – emlékszik vissza Raskó György a Figyelőnek. A pannonhalmi diákot, igaz, csak másodjára, de felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol agrárszakon végzett.
Kalandos életút
Egy éven keresztül Raskó napi 7 órában, 40 fokos melegben vállalati gazdaságtant, elsősorban könyvvitelt oktatott Algériában állami gazdasági igazgatónak kinevezett egykori partizánoknak – derül ki a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számából.
Később, 1983-ban Mexikóban az intenzív kukoricatermesztés fortélyaira tanította az ejidokban (ősi indián szövetkezetekben) dolgozó parasztokat. A fiatal szakember akkor döbbent rá, hogy életképtelen egy olyan gazdasági egység, amelyben minden közös tulajdonban van, s a több száz tag teljesítménye, igénye és motiváltsága meglehetősen eltérő.
Antall mellett politizált
A Figyelő portréjából kiderül: Antall József miniszterelnök akkor felfigyelt fel az agrártárca fiatal főosztályvezetőjére, amikor a termelőszövetkezetek jövőbeni sorsáról szóló egyik vitán érveivel – képletesen szólva – a padlóba döngölte a téeszek azonnali feloszlatását javasló politikusokat.
„Felnéztem Antall Józsefre” – mondja Raskó. „Igazi européer és művelt ember volt, aki azt a fajta szabadelvű – ha úgy tetszik liberális-konzervatív – jobboldali társadalom-felfogást testesítette meg, amely hozzám is közel áll.” Raskó György 1991 júniusában közigazgatási államtitkár lett. Sokak szerint az MDF-KDNP-FKGP koalíció idején valójában ő volt a tárca irányítója.
Az MDF választási veresége után az MDNP alapítója lett, és 1998-ban éppen az ország nehéz gazdasági helyzetéről, a Bokros-csomag szükségességéről szólt, amikor egy idős bácsi felszólalt. „Nagyon érdekes dolgokat mondtak, de ezért nem fogok önökre szavazni. Az elmúlt három óra alatt nem ígértek semmit.” – mondta. Raskó akkor határozta el, hogy mivel az ígéretlicitben esélytelen, befejezi politikusi pályafutását. A döntés azonban lehet, hogy ideiglenes: a Figyelő MDF-hez közeli forrásokból úgy értesült, hogy az agrárvállalkozó jó kapcsolatot ápol a párttal, s az sem kizárt, hogy indul a következő országgyűlési választásokon.
Nem fizetést kért
Még minisztériumi illetékesként került kapcsolatba az egyik nagy angol befektetési alap igazgatójával, aki évekkel később a mádi Royal Tokaji Kft.-hez keresett cégvezetőt, s benne találta meg a megfelelő személyt. Raskó György nem fizetést kért, hanem részesedést a majdani vagyonnövekményből. Az eredeti technológiával készített tokaji aszúval – és a Hugh Johnson borszakíró tanácsaira is építő „angolszász” marketinggel – a Royal Tokaji az ezredfordulóra várakozáson felüli forgalmat ért el. Az angol alap a sikeren felbuzdulva egyéb magyarországi befektetéseinek menedzselésébe is bevonta Raskót. Így lett előbb a Csopak Holding, később a Ceres Zrt. elnöke. Nem csak a külföldi, de a hazai tőke is felfedezte: 1998 és 2000 között a Bankár-csoporthoz tartozó Agárd Holding elnöke is volt.
Világjáró agrárvállalkozóként állítja, hogy a magyar mezőgazdaság talpon maradásának egyetlen útja, ha radikálisan javul a termelés hatékonysága, és a honi agrárvállalkozók szemlélete is megváltozik. A szocialista időszakból öröklött, „mi megtermeltük, az állam adja el” beidegződés helyett aktív piacpolitikát kell folytatni.
(A Figyelő csütörtöki számából az is kiderül, termelőszövetkezet-párti lett e Raskó államtitkársága óta, elmondja, miért vonzó számára az olasz piac, és mi cégei sikereinek titka.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
