Drágán venni, aztán olcsón eladni – az elmúlt évek tapasztalatai alapján ebben nagyon profik azok a magyar befektetők, akik a kötvényalapokkal próbálnak szerencsét. Az előretekintés helyett inkább a visszamenőleges hozamok vizsgálatával hozott rossz döntés tavaly ugyanúgy jellemző volt, mint a korábbi években, ezért az alapkezelők szinte már nem is reménykednek abban, hogy a jelenlegi kitűnő beszállási pontot a magyarok kihasználják.
Majdnem pontosan három évvel ezelőtt „Itt az idő!” címmel (Figyelő, 2004/12. szám) jelent meg cikk lapunkban, ráirányítandó a figyelmet a kötvényalapokban rejlő kitűnő potenciálra. Akkor igencsak valószínűnek tűnt, hogy a magyar állampapírpiacon hozamcsökkenés következik be, ami a kötvények árfolyam-emelkedését vonja maga után. Az tényleg az a piaci helyzet volt, amikor kötvénypiac, illetve a hazai kötvényalapok felé kellett fordulni, 2004-ben mégis jókora fáziskéséssel léptek erre az útra a befektetők. A megelőző évben ugyanis csúnyán megégették magukat: a kötvénypiac legújabb kori történetének legrosszabb évét fogta ki, vagyis ezen alapok befektetőinek is negatív hozamokkal kellett szembesülniük. Ők aztán, a lehető legpocsékabb időzítéssel, már azt követően léptek, hogy mélybe zuhantak az árak: nagyjából akkor kezdték tömegesen visszaváltani befektetési jegyeiket, amikor már látszott, hogy éppen venni kellene.
FÁZISKÉSÉS. Aki viszont 2004 első felében kötvényalapba fektetett, nem csinált rossz boltot, egészen 2005 kora őszéig kitűnően muzsikált ugyanis a hazai piac. A befektetők pedig a szokott módon reagáltak: amint a visszamenőleges hozamok elkezdtek kétszámjegyűvé válni, agyis jókora fáziskéséssel újra megindult a pénzbeáramlás a kötvényalapokba. S talán folytatni sem kellene a történetet, úgyis kitalálható: amint újra rosszabb idők jöttek az állampapírpiacon, a szokásos – bár a 2003-ban tapasztaltnál némileg már kisebb – késéssel megint csúnyán kiábrándultak a befektetők.
Miként az az egy évnél hosszabb hátralevő futamidővel rendelkező kötvények árfolyam-alakulását mutató MAX index mozgásából kitűnik, a 2006-os választási kampány felé közeledve egyre borúlátóbbá vált a hazai kötvénypiac, s lényegében egy éven keresztül egy árva peták hozamot sem lehetett elérni a magyar kötvényekkel – természetesen az ezeket vásároló kötvényalapokkal sem. Főként a súlyos államháztartási hiány, illeve a kormány hitelvesztése kedvetlenítette el a befektetőket. A megszorító intézkedések bejelentésével viszont változott a helyzet. Tavaly ősszel, a forint erősödésének beindultával párhuzamosan a kötvénypiac is magára talált, ezért a fél éves visszamenőleges hozamok mára egészen mutatóssá váltak: 5-6 százalék hat hónapra nem rossz teljesítmény, éves szinten számolva bőven kétszámjegyű. Az őszi hangulatváltozás azonban a legkevésbé sem érdekelte a befektetőket: a mélyponton újra a szokott nagy eladások zajlottak. (Ekkor voltak a visszamenőleges hozamok nullán, vagy kis mínuszban egy évre is.) A kötvényalapokból még a tavaly augusztusi nagy kamatadó-kikerülő pénzátcsoportosítások idején is kifelé ment a pénz, pedig ekkor például az ingatlanalapokat úgy kitömték a befektetők friss forrással, hogy azok kezelői hónapokig küzdöttek a portfólió feltöltésén. Tavaly összességében újabb gyászos évet zártak a kötvényalapok: tőkéjük lényegében megfeleződött. A befektetők annak ellenére vontak ki közel 300 milliárd forintot belőlük, hogy ősszel már eléggé egyértelmű volt: jobb idők jönnek, s inkább venni lenne célszerű.
A kötvényalapokból való tavalyi menekülés mértékét, a feleződést azért lehet kissé meglepőnek nevezni, mert a 2005 nyarától kezdődő egyéves időszakban a hozamok korántsem voltak annyira rosszak, mint 2003-ban. Az árfolyamok csökkentek ugyan, de a kötvények kamatai ezt többé-kevésbé kompenzálni tudták – a kötvényalapoknál akadtak ugyan negatív visszamenőleges hozamok, de semmiképpen sem akkorák, mint három évvel korábban. Úgy tűnik azonban, hogy a befektetőket ez sem érdekelte, s az sem, hogy többségük a kamatadó bevezetését megelőzően indította kötvényalap-befektetését – vagyis nem elég, hogy rosszkor szálltak ki, új befektetésük már adóköteles is lesz.
KÍSÉRT A MÚLT. Az, hogy a múlt év végén, a kivonási hullám vége felé stagnálásra váltott a kötvényalapok összesített eszközértéke, azt jelenti, hogy a kivonások szerény mértékben még folytatódtak, a meglévő állományon felhalmozódó nyereség azonban ezt már ellensúlyozta. Most viszont nagyjából hasonló a helyzet, mint három évvel ezelőtt. Ahogy az a Figyelőben hetente megjelenő portfóliójavaslatokból is kiderül, a szakértők szinte teljesen egyöntetű várakozása az, hogy az infláció mostanság éri el a csúcsot, s az év hátralévő részében folyamatosan csökken majd. Ezzel párhuzamosan a hozamok csökkenése, agyis a magyar államkötvények, s a kötvényalapok felértékelődése várható. Ritkán látható egyetértésben mondja ezt a teljes hazai elemzői kar, ami ha megvalósul, egyet biztos jelent: jelenleg a magyar kötvények kitűnő kockázat-hozam arány mellett vásárolhatóak. A szakértők szerint egyéves időtávon a kétszámjegyű hozam valószínűsége igen nagy, miközben a részvénypiac kilátásaival kapcsolatban sokkal jobban megoszlanak a vélemények.
Az idei első három hónap adatai mindenesetre azt mutatják, hogy végre megállni látszik a kivonás a kötvényalapokból. Januárban 2 milliárd forint érkezett, s noha a február 5 milliárdos kivonást hozott, márciusban a befektetők egy csekély része újra kapcsolt: félmilliárd forint friss pénz érkezett az alapokba. Ez persze még semmi a tavalyi brutális kivonás után, de érdekes fejlemény, hogy a hozamcsökkenéses időszakokban legkomolyabb nyereséget ígérő hosszú kötvényalapokba már 3,3 milliárd forint érkezett, miközben a rövid kötvényalapokból 2,8 milliárd távozott. Legalább ez racionális befektetői lépésnek tűnik a mai helyzetben.