Gazdaság

Gázos kérdések

Önmagán túlmutató jelentőségű az energiapolitikai vita, amely a kormányfő moszkvai tárgyalásaival kapcsolatban robbant ki (A Gazprom szelleme - Figyelő, 2007/12. szám; Interjú Szent-Iványi Istvánnal - Figyelő, 2007/14. szám).

Látszólag két földgázvezeték-projekt közötti választás az éles hangvételű vita tárgya, amelynek során az ellenzék különutas politikával vádolta a kormányt, egyes európai parlamenti képviselők pedig egyenesen Magyarország megbüntetését követelik.

A kritikusok úgy érvelnek: Oroszország államilag irányított monopóliuma (Gazprom) egyrészt gazdaságilag előnytelen, másrészt politikailag veszélyes az EU-ra, ennélfogva csökkenteni kell a befolyását. Közös energiapolitika egyfelől azért kell(ene), hogy üzletileg ne kicsi vásárló országok és cégek álljanak szemben a szuperszállító diktátumával, politikailag pedig azért, nehogy diktatúrát és orosz befolyást importáljon Európa a csöveken. Aki pedig ettől eltér, az veszélyezteti az unió közös energiapolitikáját.

Nézzük először a gazdasági oldalt, ezt hívjuk ellátásbiztonságnak. Három problémával állunk itt szemben. Először: az orosz kitermelés tervezett növekedési ütemének fenntartása nem látszik egyszerűnek. Másodszor: a földgázszállítás szempontjából nézve, tranzitországok sora jelent meg Oroszország és az EU között. Végül, de nem utolsósorban: az egységes uniós belső piac messze van a realitásoktól; valójában néhány nemzeti monopólium és regionális domináns piaci szereplő látja el Európában az importőr és nagykereskedő szerepkört. A piacnyitás formailag megtörtént, valódi versenyről azonban alig beszélhetünk.

Talán ezért mozdul olyan nehezen előre az igazi kulcskérdés, tudniillik a hálózatokhoz való szabad hozzáférés ügye. A róka fogta csuka esetével állunk szemben. Az európai cégek nem szívesen mondanak le szállítási előjogaikról, és főleg nem szívesen engednének be erős versenytársat a területükre. A Gazprom tudomásul veszi az európai piacnyitási törekvéseket, és szállítási szerződéseiben igazodik is azokhoz, de nem akar lemondani a közép-ázsiai földgáz szállításának monopóliumáról, főleg nem ingyen.

Egy csónakban ülünk, ahol az értéklánc mindkét vége vonzó. Ezért igyekeznek az orosz kitermelés felé a BP, a Shell, az E.ON-Ruhrgas és a többiek, illetve a Gazprom (és leányvállalatai) az európai vevők felé. A szűk keresztmetszet a kettes számú probléma, vagyis a csővezetéki szállítás. Itt viszont nem szabad szem elől téveszteni a hármas számú problémát. Ugyanis jószerével mindegy, hány vezeték van, vagy létesül – ha a hálózati hozzáférés, vagy a tranzitálás nem garantált, akkor piaci értelemben nincs valódi ellátásbiztonság.

Nézzük most az érem biztonságpolitikai oldalát. Az orosz rendszer, bár távolról sem svájci demokrácia, de messze nem sztálini berendezkedés. És nem tudunk arról, hogy exportálni akarná társadalmi berendezkedését az unióba. Az Egyesült Államok és Oroszország közötti mérkőzés újabb játszmája zajlik, amikor egy héttel a Burgaszt Alexandrupolival összekötő „ortodox olajvezeték” orosz-bolgár-görög szignálását követően Azerbajdzsán külügyminisztere Washingtonban megállapodik Condoleezza Rice-szal egy azeri gázvezeték létesítéséről, illetve Gyurcsány Ferenc támogatólag nyilatkozik Moszkvában a Kék Áramlat projektről. A legfőbb kérdés mármost Európából nézve, hogy azon országoknak, vagy országcsoportoknak, amelyeknek nincsenek geopolitikai ambícióik, érdemes-e politikai kérdést csinálni a gazdasági ügyekből. A gazdaságnak ritkán tesz jót a politikai beavatkozás. Jacques Chirac most valószínűleg a magyarországi ellenzéknek címezhetné, amit pár éve üzent a budapesti kormánynak: kihagytak egy jó alkalmat, hogy csendben maradjanak.
DRUCKER GYÖRGY, ügyvezető igazgató, EX LIBRIS Tanácsadó Kft.


Az Al-Jazeera másik arca

ARiz Khannal (az Al-Jazeera sztárriportere – a szerk.) készült interjút (Figyelő, 2007/11. szám) árnyalja például az a cikk, amely a tévé internetes oldalán jelent meg, s amely szerint Budapestet elfoglalják az izraeliek. S különben is, a judeo-bolsevik kormány csak a rendőrség erejével maradhat hatalomban. A fórumos hozzászólások a zsidónak vélt politikusokról, akik tönkreteszik az országot, szintén nem vallanak éppen egy reális hírtévére. (Még egy fórumot is lehet moderálni, ha nem, az is jellemző.) Ez inkább a kuruc.info, semmint a CNN hangja.
DÉSI JÁNOS, főszerkesztő-helyettes, Népszava

Ajánlott videó

Olvasói sztorik