Elsődleges kampánytémává lépett elő a nemzeti identitás Franciaországban az április 22-i elnökválasztás előtt. A favoritnak számító jobboldali Nicolas Sarkozy március 8-án bejelentette, hogy megválasztása esetén létrehozza a bevándorlásügy és nemzeti identitás minisztériumát. Szocialista riválisa, Ségolène Royal (aki a közvélemény-kutatások szerint a legesélyesebb arra, hogy a május 6-i második fordulóban Sarkozy ellenfele legyen, jóllehet a felmérések szerint a jelenlegi harmadik helyezett, Francois Bayrou még keresztülhúzhatja e számításokat) pedig arra ösztönözte a családokat, hogy tartsanak otthon nemzeti trikolór zászlót. Royal egy kampányrendezvényen arra biztatta a szocialista párt aktivistáit, hogy a hagyományos baloldali dalok helyett bátran énekeljék a nemzeti himnuszt.
A jobboldali jelölt által bevetett ötlet a bevándorlásügy és nemzeti identitás minisztériumának létrehozására nagy visszhangot – sőt botrányt – keltett a francia társadalom nem elhanyagolható részében. Sokak szemében elfogadhatatlan, hogy a bevándorlással kapcsolatos gondokat közvetlenül a francia identitás fogalmához kösse egy intézmény. Mindenesetre szokatlan, hogy az egyik jelölt egy minisztérium létrehozásával kampányol, pontosabban, hogy egy új tárcához köti az általa vizionált „francia” jövőképet. Sarkozy beszélt az ország „arcairól” is. Felsorolta Franciaország büszkeségeit: Léon Gambettát, Jean Moulint, Guy Mőquet-t, Claude Mandelt, Charles de Gaulle-t, és így tovább. Sarkozy a baloldal kimagasló személyiségeire is hivatkozott, ami a szocialistáknál kisebb felháborodást keltett.
Nicolas Sarkozy egy választási gyûlésen. Felerõsített jelképek.
A baloldali Royal részéről meglepő fordulat, de a jobboldali szavazók felé tett gesztusként értelmezve taktikailag indokolt, hogy újabban a nemzeti jelképekben és színekben keresi kampánya egyik fő üzenetét. A párt soraiban, ahol a szocialista internacionalizmus nevében bevett szokás elutasítani a nemzetieskedő magatartást, kételkedve fogadták Royal szavait. A szocialista jelölt nemrég kifejtette: új, VI. köztársaságra van szűkség. Alkotmányozó nemzetgyűlést is kilátásba helyezett, ezt a tervet azonban hamar visszavonta. Royal szerint nincs rendjén, hogy a trikolórt vagy a Marsellaise-t a jobboldal és a szélsőjobboldal kisajátítja. Kérdés, hogy Royal valóban a hagyományos francia baloldali rögeszméket kívánja új irányba terelni, vagy csupán a kampányfinis hatása alatt terjesztett elő szokatlan javaslatokat.
Az események és nyilatkozatok fő motívuma tehát maga a francia identitás, másképp fogalmazva, Franciaország arca és arculata. A kampány képe és üzenetei alapján a társadalom a tavaszi elnökválasztáson, majd a júniusra kiírt parlamenti választások alkalmával saját identitásáról dönt: milyen állami, szociális és nemzeti képben szándékozik magára ismerni az ország a jövőben?
A különböző jelöltek kampányának arculatát jelentős mértékben a média határozza meg. A kampány-vitaműsorok mellett újdonság, hogy nehézkesen ugyan, de végül a francia politika is felfedezte az internet kínálta lehetőségeket. Sarkozy és Royal kampány-honlapja meglehetősen eltérő arculatot és elképzeléseket kommunikál (lásd külön). Az öt éve szisztematikusan az elnöki szerepre készülő Nicolas Sarkozy internetes jelenléte határozottan eredmény-orientált: május 6-a, tehát a feltételezett győzelem napja az egész interaktív konstrukció alapmotívuma. Royal kommunikációjában kimagasló szerepet tölt be a nőiség és a nőiesség, ami egyszerre előny és hátrány. Média-megjelenései szempontjából valójában előny, hogy a szocialista párt női elnökjelölttel állt elő. Ségolène mosolya, megjelenése és stílusa tavaly novemberben, amikor a párt megválasztotta hivatalos elnökjelöltjét, kétségtelenül jó benyomást keltett, és eleinte sikeresen kommunikálta azt, hogy Royal lendülete és elvei elütnek majd a szocialista „elefántok” hagyományos politizálásától. A nemzetközi sajtó azonban a nőiesség hátrányaira is figyelmeztetett. Az amsterdami Trouw szerint Franciaországban sok nő nem ismer magára a szocialista jelöltben. A milánói Il Giornale szerint veszélyes játék a szépséget helyezni a nagypolitika középpontjába, mivel tartalmilag valóban nem elég a szépség a köztársasági elnökséggel járó felelősségek vállalásához.
Ségolène Royal egy tévés vitamûsorban. Megkérdõjelezhetõ gesztusok.
Ségolène Royal népszerűségén komoly csorba esett, miután a Közel-Keleten és Kínában tett látogatásai következtében kételyek merültek fel a francia közvéleményben: valóban alkalmas politikus-e az elnöki posztra? December elején Libanonban például nem sikerült frappánsan reagálnia egy Hezbollah-tag nyilatkozatára, amelyben az illető Izrael libanoni beavatkozását a nácizmushoz hasonlította. E baklövéssel egy időben erősödött fel az a vélemény, amely szerint nem elfogadható, hogy Royal érvként használja női mivoltát, és ezáltal elhárítja azon politikai támadásokat és kritikákat, amelyek kampányának tartalmát célozzák.
Az egyik oldalon egy sikerorientált, a politikai cselekvést szentesítő öntudatos férfi, a másikon egy emberközeli és egyben stílusváltó politikát hangoztató női jelöltet láthatunk. Vajon hogyan érvényesülnek ők ketten a kampányműsorokban? A TF1 kereskedelmi adó a Van egy kérdésem című vitaműsorának lényege: a köztársaságielnök-jelölt kiáll száz, a francia társadalom összetételét reprezentáló polgár elé, és válaszol kérdéseikre. Sem a témákat, sem azok sorrendjét nem választhatja meg. A vitát Patrick Poivre d’Arvor moderálja, ő talán a legnépszerűbb francia televíziós személyiség. A műsorvezető előre egyeztet a résztvevőkkel, mint a „nép szócsöve”, a jelöltek azonban nem ismerhetik a kérdések tartalmát. A műsor koncepciója szerint a jelölt a szó mindkét értelmében „felel”: válaszol és beszámol az ország színe, illetve a társadalom különböző képviselői előtt.
Egy bizonyos szó elhangzásakor mindig egy „érintett” személy arcát láthatjuk. Amikor Sarkozy arról beszél a társadalmi bizonytalanság kapcsán, hogy számos család nem engedheti meg magának, hogy a hétvégét vidéken töltse a gyermekekkel együtt, a „gyerekek” szó elhangzásakor egy családanya kinézetű hölgyre ugrik a kép, akinek arcáról máris leolvasható az aggodalom. Amikor pedig a külvárosi észak-afrikai származású fiatal számol be arról, hogyan bánnak vele a rendőrök, a háttérben a már korábban felszólalt meleg fiú erősen bólogató fejét láthatjuk. A kisebbségi ügyek alkalmat adtak Sarkozynek arra, hogy megerősítse: a diszkrimináció minden formáját gyökeresen elítéli.
Ségolène Royal esetében a nézők átélhették, amint a politikus odamegy egy kerekesszékben ülő kérdezőhöz, aki meghatottsága következtében nem tudja befejezni mondanivalóját. Royal közvetlensége, a vállra tett kéz és a vigasztalás felkeltette ugyan a média figyelmét, ám több közvélemény-kutató intézet felmérései szerint ezzel nem sikerült javítani a szocialista jelölt népszerűségén.
www.sarkozy.fr
A honlapon egy visszaszámláló látható, amely nem is az első forduló, hanem közvetlenül a május 6-i végső megmérettetésig hátralévő napokat pergeti. A jelölt mottója: „Együtt minden lehetséges”. A honlap jellegzetessége továbbá az NS-TV, vagyis a Nicolas Sarkozy televízió, amelyen nagy mennyiségű filmanyag tekinthető meg. Van például egy „kérdezz-felelek” típusú csatornája, amelyen az „utca embere” tehet fel kérdéseket a jobboldali pártszövetség, az UMP jelöltjének. A kérdés után a kép „spontán” átvált Sarkozyre, aki „rögvest” válaszol a feltett kérdésre, illetve reagál a műsorban megszólaló polgárok aggodalmaira. A résztvevők a társadalom valamennyi rétegét hivatottak képviselni.
www.desirsdavenir.org
Ségolène Royal honlapjának címe: „Jövővágyak”. Stílusában és színeiben igen nőies. Olyan, mint egy szépségipari termék honlapja. A szocialista jelölt legújabb mottójában – Franciaországot elnöknek! – a nyelvtani szabályok miatt az elnök szó nőnemű változata jelenik meg, s ekként úgy is értelmezhető, hogy Royal egy és azonos Franciaországgal. A kommunikáció fontos eleme a blog, az elnökjelölt és támogatói közötti kommunikáció. Az interaktív eszmecsere egyébként következetesen tükrözi Ségolène Royal egyik fő politikai tematikáját, a „részvételi demokráciát”, amelynek lényege a választók és képviselőik közötti közvetlenebb kapcsolatrendszer kialakítása. Royal valóban azzal kezdte kampányát, hogy több hónapon keresztül „meghallgatta az embereket”, és csak ezek után állt elő hivatalos, „elnöki szerződésnek” nevezett programjával.
