Kétszázhatvan húsipari dolgozó állása került veszélybe Gyöngyösön. A hajdani Carnex-csoporthoz tartozó helyi vágóhíd üzemeltetője, a Falcotrade Zrt. felszámolás alatt áll, s a folyamat végén az elképzelések szerint a beszállítók kezébe juthatott volna az üzem. Pintér Benedek felszámolónak azonban az egyre rosszabb pénzügyi helyzet miatt a héten a között kell választania, hogy bezárja vagy bérbeadja a gyárat. Utóbbira lapzártánkkor már egyre kisebb volt az esély, így a sertésvágás várhatóan leáll.
HALMOZOTT HÁTRÁNYOK. A tavaly indult felszámolás nem úgy alakult, ahogyan azt többek között a szaktárca, a beszállító gazdák és a dolgozók remélték. Az eljárásra kijelölt Mátraholding Zrt. irányítása alatt a vágóhíd és húsüzem ugyanis csak tovább halmozta a veszteségét, amely információnk szerint a 300-350 millió forintos sávba duzzadt. Ennek elsősorban az az oka, hogy teli a raktár a drágán vásárolt alapanyagból készített termékekkel, amelyeket a múlt év derekán bekövetkezett piaci árcsökkenés miatt szinte csak veszteséggel lehetne értékesíteni. A Falcotrade potenciális befektetői ezért egyre nagyobb aggodalommal figyelik a tulajdon leértékelődését. A bezárt vágóhidak ugyanis – amelyekből több is eladó sorba került mostanában – csupán a negyedét érik a működő üzemeknek.
Márpedig Gyöngyösön hetek óta csak jelképes a termelés. A heti 4 ezer állat feldolgozására alkalmas „sertésvonal” takaréklángon működik. (Egyedül a McDonald’s partnervállalkozója által külsősként működtetett, kis kapacitású marhavágó-vonal megy.) A ráfizetéses gazdálkodás, az elégtelen gépkihasználás és a magas működési költségek egyre reménytelenebb pénzügyi válságspirálba sodorták a céget. A Falcotrade piaci értékét két éve még 2,0-2,5 milliárd forintra taksálták, ám ez a végleges leállítás esetén minimálisra csökkenne. Pedig a szakmában közszájon forog, hogy a cég elvárt vételára 1,8 milliárd forint, amelyet most már teljesen valószerűtlen elérni.
A gyöngyösi „húskészítmény” üzemet néhány éve csaknem 1 milliárd forintért újították fel. A technológiai fejlesztésre mintegy 300 millió forint Sapard-támogatást is felvett a cég, amelyet kamatostul akkor is vissza kell fizetnie, ha végleg leáll a termelés. Emellett is úszik az adósságban a társaság, tavaly mintegy 750 millió forint hitelt vett fel.
A vágóhíd bezárása veszélyes precedenst teremtene a tekintetben is, hogy ezzel végleg elbukhat az üzem megmentésére hivatott „termelői tulajdonba adási program”. Ezt Gráf József agrárminiszter tavaly még ugyanolyan példaértékűnek és reménytelinek tartotta, mint a székesfehérvári Parmalat tejüzem esetét. Az olasz Parmalat anyavállalat csődje miatt fizetésképtelenné vált székesfehérvári üzem ugyanis a legnagyobb ágazati termelői értékesítő szövetkezet, az Alföldi Tej Kft. tulajdonába került. A Gyöngyösre vonatkozó terv szerint a beszállító gazdák válhattak volna tulajdonossá a magyar viszonyok között korszerűnek számító húsfeldolgozóban. Az érintettek szerint éppen ezért tartott ki már a tavalyi nehéz időkben is az a néhány beszállító sertéstartó (például a Párkányi-Vidmann páros vagy a Pick Major), akik a fizetési nehézségek, kockázatok ellenére is vittek sertést Gyöngyösre. Gyakorlatilag ezzel tartották életben a vágóhidat. Ám az idő előrehaladtával a miniszter mellett a gazdák is egyre kevesebbet beszéltek a termelői tulajdonbavételről. A kezdeményező Sertéstenyésztők Szövetsége – részben uniós pénzekre kacsingatva – inkább már egy vadonatúj szupervágóhíd építéséért lobbizott (Vágóhídi végjáték – Figyelő, 2007/5. szám). Ahogyan szorult a hurok a Falcotrade körül, más stratégiát választottak az üzem megszerzéséért még érdeklődő beszállítók is. Egyikük – immár az egyetlen Pest megyei partner – hónapok óta eredménytelenül tárgyalt a vágóhíd bérbevételéről. Amikor a tárgyalások elakadtak, mert a bérleti díjban nem tudtak megegyezni a felek, a szóban forgó beszállító az ingatlanra és az eszközökre a meghirdetett 1,8 milliárd forintnál jóval alacsonyabb összegű, de piaci források szerint megfontolandó vételi ajánlatot tett.
PROBLÉMÁS JELENTKEZŐK. A vágóhíd iránt most információnk szerint a Herz Szalámigyár Zrt., illetve a Malév privatizációjában aktív szerepet vállaló Borisz Abramovics érdekkörébe tartozó orosz befektető csoport is érdeklődik. Ugyanakkor a cég vaskos terhei óvatossá teszik a jelentkezőket. Ha ugyanis az üzem leáll, a cég eszközeit olcsóbban is megszerezhetik, mintha az adósságokkal együtt átvennék a teljes vállalatot. A térség MSZP-s politikusai el akarják kerülni a 260 fős elbocsátást, és nyomásukra felgyorsulhat a Falcotrade, vagy az eszközök értékesítése. A kínai kapcsolatokat építő Herz ajánlatát komolyan mérlegelik, bár nem tudni, hogy a szalámigyártó az érvényes beszállítói ajánlatnál magasabb árat ígért-e. Információnk szerint a Herz színrelépésének is ugyanaz a két akadálya van, mint a többi pályázónak. Egyrészt nem lenne szüksége ennyi munkáskézre Gyöngyösön, másrészt tehermentesen szeretne az eszközökhöz jutni. Az ügy emiatt áll.
Szakértők szerint gyors megoldást kellene találni, mert ahogy húzódik a felszámolás, a napi költségek miatt folyamatosan emelkedik az a minimális eladási ár, amely fedezi a hitelezők követeléseit, továbbá a felszámoló sokasodó költségeit. Az idő múlásával tehát egyre reménytelenebb, hogy a vevő és az eladó érdekei egybeessenek. „Olyan ez, mintha a rulettezők csak bemondásra tennék meg a tétjeiket, zsetont nem is kellene lerakni” – véli az érvényes ajánlatát tartó állattartó cég vezetője, akinek fogytán a türelme. Ő úgy tervezi, ha a tét nélküli bekiabálók miatt heteken belül nem zárul le az értékesítés, vásárlás helyett saját vágóhidat épít.
