A 300 tényleg nem túl jó színben tünteti fel a perzsákat, konkrétan barbár, vérszomjas és ellenőrizhetetlenül brutális fajtának, míg a velük szemben álló spártaiak tökéletes izomzatukkal legalábbis nettó biorobotok.
Ez az ábrázolás persze akár meg is felelhetne a történelmi tényeknek, hiszen a spártai harcosok kiválasztásának módszere közmondásos, a perzsák meg ugye egyesek szerint negyed-, mások szerint ötmilliós (!) hadseregükkel rontottak a fél világra, beleértve a görögöket. Mivel az időszámítás előtt 480 környékén vagyunk, mind a spártaiak tehetséggondozása, mind a perzsák tömegmozgatása lenyűgöző: szuperhősképezde génspecialisták nélkül az egyik oldalon, embermassza-szállítás és ellátás anyahajók és repülőgépek nélkül a másikon.
A 300 Frank Miller képregénye nyomán készült, ami praktikusan azt jelenti, hogy megvásárolták a filmjogokat, a kivitelezés szempontjából pedig olyasmit, ami már a szintén Miller-adaptáció Sin City esetében is működött: az egyszerű történet (a perzsák jókora túlerővel megtámadják a görögöket), isteni eredetű, de mégis emberi hősiességhez köthető expozícióval folytatódik (300 spártai szembeszáll), a végeredmény pedig mindenki számára kielégítően színes, brutális és gátlástalanul magabiztos. Nem okos, mert eldöntötte, hogy nem történelmi ismeretek kifejtésével kell filmet csinálni, miként történelmi ismeretekkel nem lehet és nem is kell filmet nézni. Az senkit nem dob föl, hogy a spártaiak végül elbuktak, mert a perzsák elsöpörték őket. Az igen, hogy a legenda és a mítosz a döntetlennél is jobb eredménnyel hozta ki a spártaiakat. Aki megnézi a 300-at, azt soha többé nem lehet meggyőzni arról, hogy azt a bizonyos csatát nem Leonidász emberei nyerték.
300 › Amerikai film › Rendezte: Zack Snyder › Főszereplők: Gerard Butler, Rodrigo Santoro, Lena Headay › 118 perc
