– Hogyan értékelik az Európai Parlamentben a többek szerint különutas magyar energiapolitikát?
– Néhányan érzékenyen reagálnak erre. Lengyel és balti részről azt az aggodalmat véltem felfedezni, hogy a magyar politika az orosz érdekszférához közeledhet. Román részről azért aggódnak, nem is alaptalanul, hogy ha Magyarország kiszáll a Nabuccóból (a közös európai gázvezeték-építési projektből – a szerk.), azzal az ő nagy tervük is veszélybe kerül.
– Jogos-e ez a félelem?
“Következetlen a magyar politika.” Fotó: MTI
– A Nabuccót Brüsszelben kezdik egyre komolyabban venni. Eredetileg hétköznapi üzleti vállalkozásként indult, most viszont már az Európai Unió négy kiemelt energiaprojektjének egyike. Ebben mi kulcsszereplők vagyunk, hiszen Ausztriában lenne az elosztó központ, és oda gazdaságosan eljuttatni csak hazánkon keresztül lehet a gázt. Magyarországnak persze joga van más alternatívákat is mérlegelni, ezt senki nem vonja kétségbe. Néhányan azt veszik rossz néven, hogy felelős magyar politikusok szájából olyan kijelentéseket hallottak, amelyek komolytalan színben tüntetik föl a Nabuccót.
– A Gazprom égisze alatt építendő Blue Stream, azaz Kék Áramlat azonban szinte egyáltalán nem igényel közpénzt, szemben a Nabuccóval.
– Várjuk meg a végső tervszámokat a Kék Áramlat esetében, mert nekem azért van egy olyan érzésem, hogy ahhoz is kell majd bizonyos állami hozzájárulás. Én ebben nem látok lényeges különbséget. Másrészt pedig a Kék Áramlat kizárna egy olyan lehetőséget, amely a beszerzés tekintetében valódi diverzifikációt teremtene.
– Általában véve az orosz tőke magyarországi térnyerésével kapcsolatban mi az álláspont Brüsszelben?
– Önmagában az, hogy az orosz tőke érdeklődik hazánk iránt, nem vált ki izgalmat. Természetesen, ha túl sok stratégiai pozíciót szereznek meg egy országban, akkor azért az elgondolkodtató, de adminisztratív úton ezt sem szokás kizárni. Az azonban nagyon fontos, hogy a folyamat minden részében transzparens legyen, és ne okozzon semmilyen területen kiszolgáltatottságot.
– Az Európai Unió egyébként inkább közösségi, vagy kétoldalú alapon kívánja fejleszteni kapcsolatait Oroszországgal?
– Mind a kettő jelen van. A nagy államok fenntartják maguknak a jogot, hogy kétoldalú kapcsolatokat is ápoljanak. Németország vagy Franciaország privilegizált viszonyt ápol. Persze esetükben az ilyen kapcsolatok nem befolyásolják alapvetően az ország gazdaságának stratégiai irányait. Másfelől, az unió úgy tekint Oroszországra, mint ahol komoly problémák észlelhetők az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban.
– Milyen haszna származik Magyarországnak az Oroszországgal ápolt különleges viszonyból?
– Egyáltalán nem érzékelhető, hogy ennek a barátságnak közvetlen gazdasági előnyei lennének. Tudjuk, hogy Magyarország régóta szeretné felülvizsgáltatni az oroszok által megszabott gázárat, amely igencsak kedvezőtlen ránk nézve. Húsz százalékkal magasabb árat fizetünk, mint Németország, de a legtöbb európai országnál drágábban kapjuk a gázt, a tranzitdíjak beszámításával Lengyelországot is beleértve. Oroszország a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerré vált, de csak azért, mert a behozatal a magas energiaárak mellett igen nagy összeget tett ki, bőven meghaladva az exportot. A magyar külkereskedelmi deficit ebben a viszonylatban igen nagy. Természetesen minden oroszellenes felhang nélkül mondom: meg kellene állni és elgondolkodni, hogy e speciális kapcsolódásunk Oroszországhoz mit hoz számunkra.
– Miként vélekedik arról, hogy Gyurcsány Ferenc szerint az unióssal szemben sokszor nemzeti érdekeket kell érvényesíteni?
– Amikor Orbán Viktor használta ezt az érvet, akkor se tetszett, mert azt gondolom, az uniós érdekeket nem szabad a nemzeti érdekekkel szembefordítani. Magyarország abban érdekelt, hogy az unió sikeres legyen. Persze lehetnek olyan pillanatnyi érdekek, amelyek nem azonosak a többi tagországéval. Ezt akkor jelezni kell. De az semmiképpen sem jó, ha egyszer kijelentjük, hogy közös érdekeink vannak, például Magyarország is elfogadta azt az uniós záródokumentumot, amely a Nabuccót az egyik kiemelt projektnek nevezte, ám utána azt mondjuk, hogy ez csak egy szép álom, amivel nem lehet fűteni. Ez következetlen politika.
