Lényegi különbségek
Látványosan kiütköztek a jelenlegi bázisalapú tervezés hátrányai az elmúlt évek költségvetéseinél. A megcélzott GDP-arányos hiánynak „muszáj volt” kijönnie, ami felültervezett bevételi és alultervezett kiadási előirányzatokhoz vezetett. A minisztériumok és a költségvetési intézmények gyakorlatilag kijáró lobbikként kezdtek el működni; érdekérvényesítésük a ténylegesen szükséges és ellátandó feladatok helyett arra irányult, hogy minél több pénzt csikarjanak ki a költségvetési alku során, majd a kereteket saját befolyásuk megerősítésétől vezérelve osszák szét – olvasható a Figyelő legfrissebb számában.
A mostani gyakorlattal szemben – az Államreform Bizottság által készített koncepció szerint – a programalapú költségvetés (PAK) jól definiált célt finanszíroz, képes a végrehajtás ellenőrzésére, határideje és széles körű döntési szabadsággal felruházott felelőse van.
Nagy szerep juthat a számvevőknek
A bázisalapú tervezésre való áttérés gyorsaságát főként a kormányzat mikroszintjén meglevő menedzseri képességek színvonala határozza meg – állítja Báger Gusztáv és Vigvári András az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által publikált tanulmányában. Ennek alapján a szerzők a fokozatos bevezetés hívei: az átállást szerintük először csak néhány programmal célszerű megkezdeni. Így történt ez például Szlovákiában is, ahol a programalapú tervezés 2001-ben, a következő évi büdzsé előkészítése során debütált. Magyarországon csupán néhány példa van a PAK-ra, így a 90-es évek második felében Szolnokon és Szentesen vezették be a rendszert.
A Figyelő legfrissebb számából kiderül: az ÁSZ-nak a jelenleginél lényegesen aktívabb szerep juthat, ha a programok költségszintjének ellenőrzését is feladatul kapják, s így tényleges befolyásuk lesz a költségvetési kiadásokra.
Az Államreform Bizottság azt tervezi, hogy a költségvetési tervezés új rendszere teljesen 2009-től indulhatna be, valószínű azonban, hogy kellő politikai akarat esetén már a jövő évi büdzsében megjelenhet néhány program.
A bürokrácián bukhat
A lap összeállításából kiderül: az áttérés nagyon erős intézményi ellenállásba ütközhet. Elég csak arra gondolni, hogy a programalapú finanszírozás minden bizonnyal feleslegessé tesz egy-két minisztériumot, további néhánytól pedig fontos feladatokat vonhat el. Ráadásul – a biztonságot és stabilitást nyújtó bázisszemlélet után – elbizonytalaníthatja a köztisztviselői kart, s gyengítheti az intézményekhez való tartozás érzését.
Hasonló „bukásra” a büdzsé területén volt már példa. Az Államreform Bizottság mai vezetője, Draskovics Tibor még pénzügyminiszterként, a 2005-ös költségvetés előkészítése során a források elosztásában a pályáztatási rendszert akarta megvalósítani. A Pénzügyminisztérium (PM) kezdetben 1000 milliárd, később pedig 800 milliárd forint költségvetési pénzt pályáztatott volna meg. A tárca később egy nyilvánosságra került tanulmányában úgy értékelte a kísérletet, hogy az ötlet megbukott a politikusok és a bürokraták ellenállásán. „A tárcák ellenérdekeltek, a PM pedig nem rendelkezik megfelelő minőségű és mennyiségű humán kapacitással” – állította a minisztérium akkor.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
