„Az árfolyamsávról a kormány és a jegybank közösen dönt, jelenleg nincs olyan javaslat, amelynek alapján erről tárgyalás folyna” – fogalmazott a szakállamtitkár.
Elméletileg egyetért a szaktárca azzal, hogy a lebegő árfolyam jobb az inflációs célkövetés rendszerében, ugyanakkor az árfolyamsávból adódó korlát a gyakorlatban nem okoz problémát az inflációs célkövetésben. A Magyar Nemzeti Bank által kitűzött 2008. évi inflációs cél eléréséhez ugyanis nincs szükség olyan erős árfolyamra, amelyet a 30 százalékos intervenciós sáv széle akadályozna meg – tette hozzá Kovács Álmos.
„Gyakorlati oldalról nem látunk erős érvet arra, hogy ezt az elméleti problémát a sáv változtatásával kezeljük” – közölte a szakállamtitkár. A szabadon lebegő valuták sorát – így az izlandit, az új-zélandit vagy a lengyelt – lehet példaként felhozni arra, hogy ilyen rendszerben sokkal nagyobb az ingadozás, mint a sávhoz kötött forint esetében – jelezte Kovács Álmos, aki úgy vélte, hogy a magyar gazdaság számára előnyös a nemzeti valuta viszonylag szűk tartományban tartott mozgása.
A mindkét irányba lebegő árfolyam „nagyon könnyen a túl nagy kilengések lehetőségét hordozza”, hiszen a gazdasági fundamentumokat gyakran felülírja a spekuláció, hogy befolyásolja az árfolyam-, illetve kamatok alakulását – mutatott rá a szakállamtitkár, hozzátéve, hogy ez is a jelenlegi rendszer fenntartása mellett szól.
„A tapasztalatok szerint az árfolyamrendszer megváltoztatása mindig nehezen kiszámítható következményekkel jár a piacon, ami újabb érv amellett, hogy nagyon óvatosnak kell lenni” – mondta Kovács Álmos.
A szakállamtitkár szerint míg Kína és Japán esetében egyértelmű, hogy a fundamentumok, így a tartós folyó fizetési mérleg-többlet erősebb valutát indokolna, addig Magyarországnak nincs fizetési mérleg többlete, így a fundamentumok oldaláról nem indokolt az erősebb árfolyam, noha a piacon ezt várják egy esetleges sáveltörlés következményeként.
