A média frontvonalában

– Mikor döntött úgy, hogy elfogadja a felkérést, és az Al Jazeera English arca lesz?

– Körülbelül két éve írtam alá a szerződést, de már azelőtt is segítettem a csapatnak az angol nyelvű csatorna előkészítésében – szinte az első naptól, amikor az ötlet úgy három és fél évvel ezelőtt felvetődött. A műsor sugárzását tavaly november 15-én kezdtük el.

– Mi volt a váltás legfőbb oka? Egykori CNN-sztárként miért lépett be az Al Jazeera csapatába?

Fotó: AFP

– A CNN-től már hat esztendeje elköszöntem. Kereken nyolc évig dolgoztam náluk, azelőtt pedig a BBC-nél, ugyancsak nyolc évet. Egyszerűen ideje volt váltani, valami mással foglalkozni. Sokat voltam képernyőn, hosszú órákat töltöttem a stúdióban, illetve a szerkesztőségben, és bár a műsort szerettem, nem láttam lehetőséget a fejlődésre. Így aztán elmentem szabadúszónak, és azzal foglalkoztam, amivel mindig is szerettem volna: készíthettem dokumentumfilmeket és megírhattam első, Al Walid bin Talal hercegről, a szaúdi királyi ház milliárdos befektetésekben utazó tagjáról szóló könyvemet. Amikor pedig felvetődött a gondolat, hogy az Al Jazeera angol nyelvű adást indít, és felkértek segíteni, nagyon megörültem, mert mindig izgalmas valami újat kezdeni. Ez volt életem legnagyobb projektje, így hát nem tudtam nemet mondani.

– Amikor átigazolt, az újságok azt írták: milliós sztárgázsival csábították el. Mi az igazság?

– Ez csak szöveg! Soha semmit nem vállaltam és ezután sem vállalok csak a pénzért. Alapjában szerencsés vagyok, mert mindig is jó fizetést kaptam, soha nem voltak anyagi gondjaim. Egyébként: ha összehasonlítjuk a jelenlegi jövedelmemet a néhány évvel ezelőttivel, inkább veszteség jönne ki. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem a pénzért csatlakoztam az Al Jazeera csapatához, hanem azért, mert itt és most egy igazán nagy horderejű vállalkozásban vehetek részt, egészen az elejétől.

– Egyetért az Al Jazeera hírszerkesztési elveivel, vagy azért vannak vitái a vezetőséggel?

– Amennyire én tudom, filozófiánk nem más, mint a szabad, korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatás. Sokan, akik a nagy nemzetközi csatornákat nézik, úgy érzik, nem kapnak teljes képet. Az egyik dolog, amit az Al Jazeera indulásakor célul tűztünk ki, hogy több szó essen olyan országokról, amelyekkel a nyugati hátterű nemzetközi média nem, vagy csak ritkán foglalkozik. Ilyen például Afrika egy része és az ázsiai országok többsége. Ezek a régiók leginkább csak akkor szerepelnek a hírekben, ha mondjuk szökőár vagy más természeti csapás sújtja azokat, esetleg ha valamilyen háborús konfliktus alakul ki arrafelé. S a figyelmünk fókuszában természetesen hangsúlyosan ott van a Közel-Kelet. Próbáljuk egységes egészként kezelni a híreket, valamint a kultúrát, az értékeket, a tradíciókat és a valós történelmi perspektívákat. Szeretnénk betölteni az űrt, amit a nyugati média nagy része hagy maga után. Mint minden rendes hírcsatornánál, nálunk is megvitatjuk, mit hogyan kell mondani, és hogyan nem szabad. Van etikai kódexünk, emellett nekünk is meg kell felelnünk a különböző felügyeleti szervek előírásainak, amelyek minden országban árgus szemmel figyelnek. Nagyon óvatosnak kell lennünk, korrekt és kiegyensúlyozott híreket kell adnunk.

– Mindezen belül létezik egy sajátos Al Jazeera stílus? Miben különbözik az Önök műsora a többi hírcsatornáétól?

– A legfontosabb különbség, hogy olyan helyszínekről is tudósítunk, ahonnan a nyugati székhelyű nemzetközi csatornák nem. Ahová mi bejuthatunk, oda ők nem tudnak, vagy sokszor nem is akarnak, mert nem érdekli őket, ami ott történik. Ez ugyanakkor növeli a mi nézettségünket, hiszen számos tévécsatorna tőlünk kénytelen átvenni a képeket és az információt.

– Hogyan tudnak dolgozni Washingtonban? Ez a város nem feltétlenül barátságos környezet az Al Jazeera számára.

– Jó néhány helyet tudnék mondani, amely sokkal kevésbé barátságos, mint Washington. Mi nagyon jól megvagyunk itt, szemben jó néhány kollégámmal, akiknek gyakran támad konfliktusuk a világ más részein. Az Al Jazeera az angol nyelvű adás elindulásáig főleg az araboknak szólt, és a média arrafelé sosem volt olyan szabad, mint Nyugaton. Kollégáimnak, akik kezdettől a szólás- és sajtószabadság nemzetközi normái szerint igyekeztek a munkájukat végezni, akkor még sokkal nehezebb körülmények között kellett dolgozniuk. Az Al Jazeera-nak azonban nem volt túl jó a híre a nyugati világban sem. Ha valaki errefelé arabul beszél, az ma is gyanús. Olykor az amerikai kormányzat képviselői is mindenfélét beszélnek az Al Jazeera-ról, ami részint igazságtalan, részint csak olaj a tűzre, hiszen az előítéleteket erősíti. Washington azonban az indulás óta eltelt néhány hónapban vendégszeretőnek bizonyult. Eleinte aggódtak, hogy mi lesz a műsorunkban. Most viszont, hogy látják az elvégzett munkánk minőségét, a jelek szerint meglepődtek kissé – még a Fehér Házban is -, hogy mi úgy mutatjuk be a világot, ahogyan más csatornák nem.

– A sztorijaikat olykor még az amerikai média is átveszi. Hogyan érik ezt el?

– Sok exkluzív interjút készítünk. Legutóbb például vendégünk volt David Welch, a közel-keleti ügyekért felelős amerikai külügymi­nisz­ter-helyettes. Ő igazán nem sűrűn ad interjút. Velünk kivételt tett: eljött a stúdiónkba, ahol meg­vi­­tathattuk vele a legégetőbb közel-keleti kérdéseket. Reményeim szerint ez megnyitja majd előttünk az ajtót a nála is magasabb ran­gú politikusok felé, mint például Condoleezza Rice külügymi­niszter vagy Robert Gates védelmi miniszter.

– Az Al-Jazeera televíziót gyakran vádolták azzal, hogy terroristákkal paktál, mert pénzt és információt is kap tőlük. Önöket az angol nyelvű csatornánál még nem érte ilyen vád?

– Ezek csak nevetséges spekulációk, amelyeket soha senki nem tudott bizonyítani. Láttam én már hasonlót más csatornák esetében is. Annak idején a BBC munkatársaként sokat utaztam a világban. Akkoriban gyakran hallottam olyan vádakat, amelyek szerint a brit közszolgálati adó az „angol imperializmus” szócsöve, meg hogy az angolok milyen sznobok, és így tovább. Később, amikor a CNN-nél dolgoztam, nem ritkán találkoztam azzal a véleménnyel, hogy az a csatorna pedig „az amerikai imperializmus” szócsöve és az amerikaiak rákényszerítik a nyugati attitűdjüket másokra. Nos, az Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA is mindig előre értesítette a BBC-t, ha valamilyen terrorakcióra készült, mégsem mondta soha senki, hogy a BBC együttműködik a terroristákkal. Az Al Jazeera védelmében is el kell mondanom, hogy amikor az al-Kaida az arab nyelvű csatornához küldte Oszama bin Laden videokazettáit, az tulajdonképpen a lehető leglogikusabb lépés volt részükről. Hová küldték volna? Természetes, hogy azon a csatornán akarták leadni üzeneteiket, amely a legszélesebb közönséget éri el a Közel-Keleten, méghozzá arab nyelven. Ez pedig az Al Jazeera volt. Ma már más a helyzet: ők is előbb a nyugati adókhoz fordulnak, mert azokat is el akarják érni, akik nem beszélnek arabul. Viszont sosem hallottam még senkitől, hogy mondjuk az ABC televízió, a CBS vagy akár a CNN „összeesküdne” a terroristákkal. Persze, a munkatársaink java része a Közel-Keleten dolgozik, többségük arab származású – az ilyenekre a tájékozatlan, olykor tudatlan emberek szinte látatlanban rámondják, hogy az illető biztos terrorista. Remélem, hogy akik nézik angol nyelvű adásunkat, maguk is láthatják, hogy a mi műsorunk egyáltalán nem erről szól.

– Kemény konkurenciával kell szembenézniük. Ehhez nem csak profi újságírók kellenek, hanem sok pénz is. A hírek szerint – és a műsor képe alapján – Önöknek van bőven. Mennyi az angol nyelvű adás évi költségvetése?

– Nos, ezek bizalmas információk, amelyeket velem sem osztanak meg. Próbáltunk olyan költségvetést kiharcolni, amely elegendő a célok megvalósítására. Óvakodunk attól, hogy – mint néhány konkurens csatorna – nagyot álmodjunk, aztán itt is, ott is meg kell húzni a költségvetési nadrágszíjat. Sokan azt hiszik: mivel az Al Jazeera arab tévécsatorna, biztosan sok pénze van, hiszen az araboknak sok a pénzük. Ez is csak egy sztereotípia; a Közel-Keleten inkább a szegénység a jellemző, mint a sok pénz. Egyszóval: ez egy professzionális csatorna, amely professzionális feltételekkel működik. Az Al Jazeera-nak a világ legjobbjaival kell versenyeznie, ennek megfelelő a költségvetés, illetve a fizetések is.

– Mennyiben jelentett konkurenciát, amikor a BBC elindította a saját arab nyelvű adását?

– Az arab nyelvű műholdas csatorna ötlete valójában először náluk, a BBC munkatársainak a fejében született meg, és 1994-től mintegy két évig működött is egy, a szaúd-arábiai kormánnyal közös tulajdonban lévő arab nyelvű televízió. Ám amikor a rijádi hatóságok cenzúrát akartak ráerőltetni, 1996 áprilisában inkább megszűnt, a munkatársak közül pedig sokan átszerződtek a néhány hónappal később induló Al Jazeera-hoz, és részt vettek annak létrehozásában. A BBC pedig most elindította új, arab nyelvű csatornáját. Szerencsét kívánok nekik, mert minél erősebb a konkurencia, annál magasabb színvonalon kénytelenek dolgozni a mi munkatársaink is, ha versenyképesek akarnak maradni.

– Mi az oka annak, hogy az Al Jazeera előszeretettel alkalmazza a BBC egykori munkatársait? Talán bennük kevesebb a muzulmánellenes előítélet, mint mondjuk az amerikaiakban?

– Ha megnézi a műsorvezetőket, akik az Al Jazeera Englishnél dolgoznak, láthatja, hogy a legtöbbjük életrajzában nem csak a BBC, hanem a CNN is ott van. Nagyon kevés a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, széles körben elismert újságíró. Nem volt tehát túl nagy a választék. Az ilyen képességű szakembereket főleg a BBC World Service és a CNN International háza táján lehet megtalálni. Előítéletek egyébként itt is, ott is vannak, nem tudom megítélni, hogy itt Amerikában van-e több vagy Nagy-Britanniában.