Vajon mit gondol most hírneves elődjéről Ben S. Bernanke, az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve elnöke? Heteken át újra és újra arról biztosította Washingtont és a Wall Streetet, hogy a gazdaság jó állapotban van, az inflációs nyomás pedig csökken. Erre február végén jön Alan Greenspan, és közvetve globális eladási hullámot gerjeszt a piacokon azzal, hogy szóba hozza: fennáll az amerikai recesszió kockázata. Vajon érez-e Bernanke olyasmit, hogy egy élő legenda árnyékába szorult?
MEGTÁMOGATVA. A válasz nem egyértelmű. Biztosan persze nem tudható, és sem ő, sem Greenspan nem beszél kettejük kapcsolatáról, mégis, fogadni lehetne rá, hogy Bernanke magában köszönetet mondott elődjének. Greenspan ugyanis egy kicsit megkönnyítette a dolgát.
Alan Greenspan: a kockázatot már nem tekintik komoly kockázatnak, legalábbis nem annyira, mint a korábbi években, és meg kell mondanom, hogy ezt aggasztónak találom. Fotó: Reuters
Az ok egyetlen szó: kockázat. A nyugdíj-, fedezeti és más befektetési alapok világszerte vadásznak a magasabb hozamokra. Brazíliát, Indiát, Kínát és Oroszországot elöntötte a külföldi tőke áradata. Sőt, nem is csak a legnagyobb feltörekvő piacok vonzzák a befektetőket. A vietnami tőzsde ma világviszonylatban a legdinamikusabbak közé tartozik, indexe az elmúlt 12 hónapban 52 százalékkal emelkedett. Bernanke és más Fed-vezetők egy ideje rendszeresen hangot adtak a túlzott kockázatvállalással és a befektetői elbizakodottsággal kapcsolatos aggodalmaiknak, de figyelmeztetéseik süket fülekre találtak. Greenspanre talán jobban hallgatnak a befektetők. Abban a beszédében, amelyben a recessziót emlegette, a volt Fed-elnök kitért arra is, hogy „jelenleg rendkívül alacsony a kockázati felár. A kockázatot már nem tekintik komoly kockázatnak, legalábbis nem annyira, mint a korábbi években, és meg kell mondanom, hogy ezt aggasztónak találom.”
MÚLTBÉLI HIBÁK. A Fed számára régóta gondot jelent, miként reagáljon a piaci buborékok kialakulásának veszélyére. Greenspan 1996-ban felhívta a figyelmet az amerikai tőzsdei drágulás irra-
cionális voltára, a piac azonban nem nagyon hallgatott rá. Az árfolyamok új és új rekordokig emelkedtek, mígnem 2000-ben beütött a krach. Alan Greenspant akkor hevesen bírálták, amiért nem akadályozta meg kamatemeléssel a buborék felfúvódását.
Ben S. Bernanke: a Fed jelenlegi elnöke magában alighanem köszönetet mondott elődjének a megszólalásért. Fotó: Reuters
Ezúttal a befektetői lelkesültség globális léptékű, és fennáll a veszély, hogy szisztematikusan alulbecsülik a kockázatokat. Bernanke azonban szorult helyzetben van, hiszen ha kamatot emel, azzal azt érheti el, hogy a jelzáloghitel-piacon már bekövetkezett megroggyanás a teljes lakóingatlan-piac összeomlásává eszkalálódik. A gazdaság egésze szintén fájdalmasan megérezné a hiteldrágítást. Így a buborékkockázatok természetét legendásan jól ismerő Bernanke számára sokkal jobb taktika a vészharangot kongatni. A márciusi eleji események után bizonyára mindenki jobban felfogja, mit jelent a tőkepiaci kockázat. Néhány hét múlva az is kiderül, ezúttal lesz-e tartós foganatjuk a figyelmeztetéseknek.
