Brand építészek

Én egy munkamániáshoz nem megyek majd feleségül – idézi V. Kecskeméti Magdolna 11 éves kislányát, aki nehezen viseli, hogy édesapja, Varga Ferenc olykor naponta 12 órát tölt távol az otthonuktól. Pedig a családi vállalkozásban együtt dolgozó szülők munkaideje a közeljövőben aligha rövidül. A Corvus Design Reklámügynökség működtetése – amibe a teljes reklámstratégiai tervezéstől a kivitelezésen át a brandépítésig minden beletartozik – már eddig is sok időt igényelt, ráadásul néhány hónapja a profil kibővült az OrientCare rekreá­ciós szalonnal. Utóbbi az elfoglalt menedzsereknek öt-hat óra alatt nyújt olyan külső-belső megújulást és méregtelenítést biztosító kezelést, amihez máshol csak kétnapos rekreációs hétvégén lehet hozzájutni.

Fotó: Dömötör Csaba

Varga Ferenc négy éve dolgozott már a reklámszakmában, amikor 1993-ban úgy érezte, a Lintas és az Ogilvy ügynökségeknél eltöltött tanulóidőszak alatt elegendő tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy saját lábára álljon. Segítette a döntést, hogy a Képzőművészeti Főiskolát grafikus szakon elvégző Vargát egyre többen keresték fel maszek munkákkal, így az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. is, amely logó- és arculattervezéssel bízta meg. Saját vállalkozását, a Corvus Design Bt.-t az egymás után jelentkező nagyobb megrendelésekre építve, egy autóval és egy rádiótelefonnal felszerelkezve, a saját lakásán indította be. Az 1996-ban kft.-vé alakult cégbe társult be szociológusi végzettségű, korábban jegyzőként dolgozó felesége. V. Kecskeméti Magdolna egy új felfogást honosított meg a társaságnál: a Corvus Stratégiai Modell keretében a cég – szociológusok és közgazdászok bevonásával – kutatást végez, s egy erre épített terv alapján kínál reklámeszközöket. Olyanokat, amelyekkel a megrendelő a lehető legoptimálisabban érheti el marketingcéljait.

TÚLÉLT KRÍZIS. A modell javában ketyegett, amikor 1999-ben a cég életében bekövetkezett az első komolyabb megrázkódtatás. A Corvus már az új, 450 négyzetméteres irodájában működött, ám bevételeinek csak 10 százaléka jött saját megrendelésből, a többi bérmunkából származott. Ez utóbbiak azonban egy idő után vészesen megfogyatkoztak. „Miután önálló műterembe költöztünk, s kezdtünk felnőni, a nagyobb reklámcégek nyilván konkurenciát láttak bennünk” – ad magyarázatot a fejleményre a házaspár. Belátták, hogy sokkal több saját munkára van szükségük. Szakembercsapatot verbuváltak, s egy-két év alatt sikerült kikeveredniük a gödörből. Mindezek nyomán ma már a saját megrendelések 90 százalékot hoznak a forgalomból. A fordulat azért is sikerülhetett, mert mindvégig ragaszkodtak alapelvükhöz, miszerint soha nem kerülik meg a partnert, akin keresztül a megbízás érkezett. V. Kecskeméti Magdolnának meggyőződése, hogy az emberi gesztusok és a korrektség üzletileg is megtérül.

Túljutva a krízisen, már megengedhették maguknak, hogy néha olyan munkát is elvállaljanak, ami nem jár komoly nyereséggel – egyszerűen csak érdekes. Az élelmiszer-, hús- és bútoripari, ingatlanpiaci vagy pénzintézeti megrendelések után új kihívásnak tartották a gyógyszerszektor vagy az építőipar területéről érkező munkákat, amelyekhez addig ismeretlen piacokat kellett feltérképezniük. A lehetőségeik azt is megengedték, hogy 2006 elején új irodába költözzenek, ahol nemrég megnyitották a családi vállalkozás „másik lábának” számító rekreációs szalont.

Tavaly tavasszal úgy tűnt, a család tíz év után először elmehet végre hosszabb időre nyaralni. Ez a terv azonban kútba esett, miután egy márciusi szombaton betörtek a cég telephelyére. Minden mozdíthatót elvittek, köztük 28 számítógépet, rajtuk a munkák dokumentációival. „Rettenetes sokként éltük meg a dolgot, főleg az adatvesztést. Öt hétbe telt, mire reprodukáltuk az adatokat, s ez idő alatt nem volt semmilyen bevételünk” – emlékszik vissza V. Kecskeméti Magdolna. Miután vasárnap délben már mesteremberek javították a rongálások nyomait, hétfő reggelre látszólag semmi sem emlékeztetett a betörésre, kivéve egy dolgot: hétfő délelőtt, mint a régi szép időkben, kézzel rajzoltak a grafikusok, mivel az új gépek csak délután 3-ra érkeztek meg…

Noha a több mint 70 millió forintos kártérítésen azóta is pereskednek a biztosítóval, ma a házaspár úgy látja: e nehéz időszakon azért sikerült ismét túljutniuk, mert semmire nem mondanak nemet. „Legfeljebb egy nap haladékot kérünk, de megkeressük a megoldást” – avat be a cégstratégiába Varga Ferenc. Ilyen eset volt, amikor az Aegon-székház Svédországból hozatott, 8 méteres, speciális üvegszálas zászlórúdjait a műemlékvédelmi előírások miatt faerezetű tapétával kellett bevonniuk. Nem mondtak nemet akkor sem, amikor a Budapesti Árutőzsdétől egy olyan naptár elkészítésére kaptak megbízást, melyhez – mellékelve a mintapéldányt – egy különleges műanyag tokot kértek. Az ügyben német és angol partnereik sem tudtak segíteni, így végül a mintapéldány Japán gyártóját hívták fel – az időeltolódás miatt éjfélkor -, aki megadta a kínai gyártó elérhetőségét. Végül a szó szoros értelemben tokkal-vonóval leszállították a különleges naptárt.

NETES NYITÁS. „A sikerük egyik titka, hogy jól kiegészítik egymást: Magdi az operatív feladatokkal, Feri a kreatív ügyekkel foglalkozik. A másik, hogy hihetetlenül készségesek a megrendelőkkel és igazán jó emberi kapcsolatokat tudnak kialakítani partnereikkel” – összegzi véleményét Heit Gábor, az ÁPV Zrt. humánerőforrás-gazdálkodási ügyvezető igazgatója, a családi vállalkozás egyik korábbi megrendelője.

Bár az OTP új logóját leszállító cég az utóbbi időben folyamatos növekedést tudott produkálni, 2007 biztosan nem a hátradőlés éve lesz. „Nyitnunk kell az e-marketing és a net-pr irányába. Az elmúlt másfél évtizedben a vevői és felhasználói oldalon is felnőtt egy új generáció, amelyek tagjait már másképpen kell megszólítani” – vázolják a helyzetet. A cégek belső kommunikációja intraneten zajlik, ahol más hangvétel, merészebb megoldások szükségesek. S nem utolsósorban ott a rekreációs szalon, amelynek a házaspár szándékai szerint néhány év alatt akkorára kell nőnie, hogy a családi vállalkozás stabil második pillére lehessen.