Mert például az Enron-botrány arról is szólt, hogy az ilyen cégek zavaros pénzügyeit nehéz követni. „A második meglepetés. A magyar Gazdasági Minisztérium Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatala (NKTH) milliárdos vissza nem térítendő pályázati pénzekkel (voltaképp ingyenpénzekkel) támogatja a kezdő cégeket. A pénzeket „innovációs adóval” szedik össze. Mindenütt a világon adókedvezménnyel támogatják az innovációt, Magyarország ebben is kivétel.”
Azt is gondolja Lázár György hazánkfia, hogy az így kapott ingyenpénzt az utolsó fillérig fejlesztésre is költik ezek a cégek. „Nem egészen. A SOLVO – az itt előadó legsikeresebb szegedi biotechcég, amelyik milliárdos vissza nem térítendő pályázati pénzeket „nyert” – büszkén ismerteti, hogy kivásárolta offshore-befektetőjét (Fastventures BV) egy „management buyout” keretében.”
A szerző amerikai életének negyedszázada alatt ilyenről még nem hallott. Náluk Amerikában ugyanis nincs olyan magánbefektető, amelyik beleegyezne abba, hogy kockázati tőkéjét ne fejlesztésre, hanem magánrészvények egymás általi kivásárlására fordítsák. A SOLVO képviselőivel beszélgetve megtudta, „kétszázmillióba került a Fast Ventures-ügy. Kényszerhelyzet volt”. De ennél még izgalmasabb, ki is az, akit kivásároltak a cégből az állam pénzén!
„Izgatott a dolog – írja Lázár. – Röpke internetes vizsgálódás kiderítette, hogy a Fast Ventures főnöke Várkonyi Attila, és egyik nagybefektetője Lepp Gyula. Talán ugyanaz a Lepp Gyula, akiről mostanság azt olvastam, hogy Kóka gazdasági miniszter sógora?” Tehát – vonja le a következtetést – a SOLVO magáncég a Gazdasági Minisztériumtól állami pályázati pénzeket „nyer”, amit állítólag „kényszerhelyzetben” a gazdasági miniszter sógora tulajdonában lévő cég tulajdonrészének kivásárlására fordít. „Lehetséges lenne ez? Aztán olvasom Várkonyi Attila angol nyelvű nyilatkozatát, hogy a SOLVO volt az egyetlen biotech-befektetésük, a kivásárlás szokatlanul magas profitot eredményezett.”
De sok más is kiderült még a számára, miután utána kérdezett egy-két dolognak. Például az, hogy az elmúlt három évben majd százmilliárd forint pályázati pénzt osztottak szét…
(A cikk teljes terjedelmében az Élet és Irodalomban olvasható!)
