Gazdaság

Gyerekprojekt

A menedzserek apaszerepben is szeretnének helytállni, de ez csak keveseknek sikerül.

Mi van, hazaértél? – kérdezte óvodás fia Fischer Andrást, amikor hajnalban éppen távozni készült otthonról. Az akkor még a Danubius Rádió vezérigazgatójaként dolgozó Fischer előző napi programját késő estig az itt tartózkodó angol tulajdonosok határozták meg, s így ígérete ellenére sem tudott elmenni a fiáért az óvodába. Rontott a helyzeten, hogy aznap reggel elvinni sem tudta, pedig a gyerek annyira számított erre, hogy apját várva az ajtónyitásra felébredt, s álmosan kibotorkált hozzá az előszobába.


Gyerekprojekt 1

Fischer András kisfiával. Fotó: Lakos Gábor

Nem Fischer András az egyetlen menedzser, akinek hasonló módon kell egyensúlyoznia munkahelye és az apaszerep között. Mint Bokor Attila és Radácsi László Aranykalitkában című könyvéből kiderül, a mened­zser apák őrlődnek amiatt, hogy nem tudnak elég időt tölteni a gyermekükkel. Szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy a fürdetésre igyekeznek hazaérni, legfeljebb még dolgoznak utána otthon.

KÉT DÉLUTÁN. Vannak azért olyan menedzserek is, akik az esti fürdetésnél többet valósítanak meg. Fischer András például, aki ma már a T-Online tartalomszolgáltatási igazgatója, reggelente elviszi a fiát iskolába, hetente két délután ő is hozza el, s lefekvésig vele van.

FISCHER ANDRÁS

■ 42 éves, a Külkereskedelmi Főiskolán és a Közgázon végzett, a London Business Schoolban MBA diplomát szerzett. 1995-től 1997-ig a Figyelő Rt. kereskedelmi és marketingigazgatója volt. Innen a Danubius-csoporthoz ment, először hasonló pozícióba, majd vezérigazgatóvá nevezték ki, később elnöki rangot is kapott. 2004 és 2006 között a Magyar Televízió üzleti és termékfejlesztési igazgatója, 2006 októberétől a T-Online tartalom-szolgáltatási igazgatója.
■ Nős, fiuk 9 és fél éves.
■ Szeret olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, utazni. Régen sokat sportolt, de már nincs rá ideje.

Hasonlóan szervezi az életét Rohrböck András, a Euronics ügyvezető igazgatója. Ő is hetente kétszer hozza el a lányát az óvodából. Ebben az elhatározásában csak megerősítette, hogy különváltan él a lánya anyjától, s nem akar vasárnapi apuka lenni. „A gyerek azért van, hogy együtt legyünk” – szögezi le.

Ezt a fajta életformát tartja követendőnek F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus, a TMI Hungary tanácsadója is, aki szerint ugyan a fürdetés is több a semminél, de jobb, ha mondjuk minden szerdán az apa megy a gyerekért az edzésre, utána beülnek egy sütire, majd együtt tesznek-vesznek és övék az este. Persze ő is látja, hogy az ilyesmi nem könnyű, a versenyszférában dolgozónak „a vérét is oda kell adni”, legyen akár nő, akár férfi. A TMI Hungary tanácsadójaként rendszeresen találkozik ezzel a problémával, ám menedzser kliensei a coaching során változtatnak az életükön, miközben a munkájukat is megtartják. „Ha egy munkamániás menedzser magába néz, milyen drámai következménye lehet annak, ha egy kicsivel több szabadságot enged meg magának, kiderül hogy semmilyen. Téveszme, hogy nem forog a Föld, ha én nem vagyok a topon. Aki így él, már fiatalon begyűjt valami szomatikus betegséget” – mondja F. Várkonyi Zsuzsa, aki tudja, hogy a mozgásszabadság ezer külső tényezőtől is függ, például az aktuális piaci helyzettől, a cég életszakaszától és hasonlóktól. De a személyiségtől is, hiszen közismert, hogy ugyanannál a vállalatnál is van menedzser, akitől tolerálják a valamivel szabadabb munkabeosztást, s van, akitől nem. A vezetők sokszor ott követik el a hibát, hogy kezdetben mindent elvállalnak, s később már nehéz ezen változtatni.

Persze akkor sem könnyű, ha valaki úgy indít, hogy heti két délután ő megy a fiáért az iskolába, miként Fischer András tette, amikor a T-Online tartalomszolgáltatási igazgatója lett. „Engem ismertek itt, ők hívtak ide, de ha ugyanezt egy fejvadásznak mondom, nem is foglalkozik velem tovább” – vélekedik. Nehezítette viszont a helyzetét, hogy egy új vezetőtől nagyon gyorsan várnak eredményt. „Tőlem az október elejei belépés után már novemberben azt várták, hogy kiforduljon a sarkából a világ. Pedig mielőtt változtatni tud az ember, meg kell ismernie a helyi viszonyokat. S ha még azt is mondja, hogy két délután a gyerekével van, romlik a megítélése” – állítja Fischer, aki úgy kompenzál, hogy van, amikor visszamegy dolgozni, a többi napon pedig akár éjfélig is bent marad.

Korábbi munkahelyein is meg kellett harcolnia a délutánjaiért. „Még arra sem tud apellálni az ember, hogy más főnököknek is van gyerekük, mert az idelátogató külföldiek biztosan nem tolerálják ezt” – mondja, elsősorban a többszöri tulajdonosváltáson átesett Danubius Rádióban szerzett tapasztalataira utalva. „Amikor a második tulajdonos megtudta, hogy velem két délután nem lehet kommunikálni, a kezembe nyomtak egy BlackBerryt, hogy legalább az e-mailjeimet megnézzem” – emlékszik vissza. De olyan is előfordult, hogy a tulajdonos a hétvégén akarta folytatni a tárgyalást, cserébe a hétköznap délutánért. Következő munkahelyén, a Magyar Televízióban jobban elfogadták az „effajta szélsőségeket”, de ott sem úszta meg szemrehányó megjegyzések nélkül, hogy amíg a fiát viszi haza kocsival, nem hajlandó felvenni a telefont.


Gyerekprojekt 2

Rohrböck András kislányával. Fotó: Lakos Gábor


Rohrböck András is leválasztja magát az „elektronikus pórázról”, amikor a lányával van. A telefonját lenémítja, és csak óránként nézi meg, ki kereste. Igazi együttlétet akar a lányával: ovi után mennek a szabadba, játszótérre, biciklizni, utána olvasnak, legóznak, rajzolnak. Tévézés nincs, csak egy óra hétvégén. Rohrböck a lányát már kéthetes korában pelenkázta, ismeri a ruhaméretét, tudja, mit szeret enni, s azt is, milyen, amikor a gyerek reggel nem akar elindulni az oviba. „Én zokniban, Lillien még fel sincs öltözve, de szalad, mert milyen jó, kergetőzünk az apuval. Az egyik kezemmel megpróbálom elcsípni, a másikban ott a kakaó, hogy ne induljon el üres gyomorral. Aztán, ha beérek, és megkötök egy milliárdos üzletet, úgy érzem, ez semmi a reggelhez képest” – mondja.


ROHRBÖCK ANDRÁS

■ 37 éves, a Közgázon végzett, később MBA diplomát szerzett Bécsben, az Electrolux üzleti iskolájában, amelyet a Webster University szervez. 1992-től a Rowenta/SEB csoport ügyvezető igazgatója, 1996-tól az Electrolux Lehel Kft. értékesítési igazgatója, 1998-tól belföldi értékesítési divízióigazgató volt. 2006-tól a Euronics Kft. ügyvezetője.
■ Nős, lánya 4 éves.
■ Hobbijai: tenisz, hajózás, síelés, utazás.

Ő szerencsésebb, mint Fischer András, mert soha nem volt konfliktusa a munkahelyén az időbeosztása miatt. Már hét éve az Electroluxnál dolgozott, amikor a lánya megszületett, a főnöke messze, Bécsben dolgozott, s a skandináv cégkultúra egyébként is toleráns. „Egy menedzsernek tudnia kell delegálnia a feladatokat, kell, hogy legyen csapata” – vélekedik. A magyar magántulajdonban lévő Euronicsnál már a felvételi beszélgetésen elmondta, hogy két délután a lányáé, s a tulajdonosok – maguk is családos emberek -megértették ezt. Rohrböck András főnökként is úgy gondolja, hogy egy elégedett munkatárs sokkal többet tesz a cégért, mint egy elégedetlen. Ez pedig nem múlhat azon a félórán, amennyivel később ér be reggel, s az is természetes, hogy a kilencedik hónapban lévő feleség mellől nem kell külföldi tárgyalásra küldeni a férjet.

PÉNZGYÁRTÓ GÉP. Ha egy munkahelyen nem így gondolkoznak, annak az is következménye lehet, hogy a hajszolt apa számára a családi élet is a szolgálatról szól majd, pedig örömforrásnak kellene lennie. Erre megy rá sok házasság is. „A férfi pénzgyártó gép, a nő fészek-szolgáltató. Nincs közös felület, még arra sincs idő, hogy elmondják egymásnak, mi történt velük aznap” – tapasztalja F. Várkonyi Zsuzsa, aki fontosnak tartja, hogy a párkapcsolatra is szánjanak időt a felek. „Csecsemőt még lehetőleg nem, de egy kétéves gyereket már rá lehet bízni egy hétvégén a jó nagyszülőre, hogy a szülők kettesben lehessenek, egymástól is kapjanak zavartalan figyelmet” – teszi hozzá. „A nagyszülők úgyis követelik az unokát, és nekem is öröm, ha a gyerek rohan a nagypapához, nagymamához” – ért egyet Rohrböck András, aki a barátokkal való közös programok mellett akkor használja ki ezt a lehetőséget, amikor este halaszthatatlan munkahelyi elfoglaltsága van. Szándékosan azonban nem szervez ilyet, mint ahogy Fischer András sem. „Van, aki teniszezni is jár az ügyféllel este. Volt idő, amikor én is, de most már nem” – mondja Fischer.

Persze nem elég kiiktatni a hasonló „fakultatív programokat”, s ha az ember már kivívta magának a két délutáni eltávozást, az élet akkor is belekavarhat. „Előfordul, hogy másik napra teszik az edzést, vagy szülői értekezlet van. Tehát nem a megszokott napon kell korábban elmenni, s ilyenkor a munkahelyen cirkusz van, de a család is úgy érezheti, hogy az emberre nem lehet számítani” – panaszolja Fischer, akit máig furdal a lelkiismeret, hogy egyszer a nagymama ment helyette szülői értekezletre.

„A hasonló helyzetek miatt sok apának van bűntudata” – tapasztalja F. Várkonyi Zsuzsa. Emlékeztet arra a tényre, hogy csak a XX. század elején jelent meg az igény, hogy a férfiak „intim időt” töltsenek nővel és gyerekkel: amikor nem feladatot, kötelességet teljesítenek, hanem a jó érzésért vannak együtt. Régebbi korokban a férfi férfiakkal töltötte a pihenő idejét is. Ennek az lett a következménye, hogy a gyerekek alig láttak érett férfimintát, csak éretlenebb nagyobb fiúkat. Ám hiába változott meg az igény, a versenyszférában dolgozók gyerekei ma pont olyan rosszul vannak ellátva apai mintával, mint a korábbi évszázadokban.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik