„Mikor vettem az első Picassómat? Még az előző században” – felelte tavaly a virgonc öregúr egy interjúkérdésre. Az egyik legsikeresebb műkereskedő, emellett műgyűjtő és mecénás volt, noha mindig is újságíró akart lenni. Írásait haláláig publikálta a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ).
A jómódú zsidó papírkereskedő fia 1914-ben született Berlinben. Először Franciaországban tanult művészettörténetet, de édesanyja 1934-ban a bohémélet veszélyei elől visszacipelte Berlinbe. Ott a FAZ elődjének írt, de amikor zsidó származása miatt nevének már csak a kezdőbetűi jelenhettek meg az újságban, megérezte a veszélyt és a nemzetiszocializmus üldözései elől még időben Amerikába menekült. A San Franciscó-i Museum of Modern Art kurátora lett, ott vette meg első festményét: egy Paul Klee-akvarellt.
Fotó: Reuters
A világháború után Párizsban nyitott galériát, itt barátkozott össze Picassóval (a dadaista Tristan Tzara mutatta be őket egymásnak), akinek képeivel kereskedett. A semmiből virágzó üzletet hozott létre, emellett saját kollekcióját is gyarapította. Határozott ízlése volt: Picasso, Matisse, Klee és Cézanne műveit gyűjtötte, ezzel a klasszikus modern művészek elfogadtatásához is hozzájárult.
Hat évtizeddel a kényszerű emigráció után, 1996-ban visszatért szeretett szülővárosába, s magával hozta 1,5 milliárd euró értékűre becsült gyűjteményét. A charlottenburgi kastéllyal szemben levő Berggruen Museum legfelső szintjére az öregúr maga is beköltözött, gyakran lesétált a kiállítótermekbe és elvegyült a látogatók között.
A megbékélés gesztusaként 2000-ben Berlinnek adta a ritka egységes modern gyűjteményt, értéke töredékéért. (De még ezután is bővítette vásárlásokkal a kollekciót.) Három éve a város díszpolgárává avatták. A Berggruen Museum ma egyebek mellett 100 Picasso- és 60 Klee-képet mutat be, s akkor ott vannak még Matisse és Braque festményei, Giacometti szobrai.
