Mintegy 200 olyan madárfaj költ Magyarországon, amelyek augusztus vége és október közepe között útra kel, és melegebb tájakra repül – mondta el a FigyelőNetnek Karcza Zsolt, a Magyar Madártani Egyesület (MME) madárgyűrűzési központjának vezetője. Ilyenkor, március-április környékén milliós nagyságrendben térnek haza fészkeikre költöző madaraink.
Parti fecskék (fotó: Reviczky Zsolt)
Hosszú és rövid vonulások
A költöző madarak egyik úticélja a Földközi-tenger északi, kevesüknek déli medencéje. Ilyen például a bütykös hattyú, a bíbic vagy a barátposzáta: őket a szakma rövid távú vonulónak nevezi. Ezeknek a madaraknak őszi „indulását” nagymértékben befolyásolja az időjárás: minél tovább tart a szép idő a Kárpát-medencében, annál később kerekednek fel.
A Szaharán túl, Közép- és Dél-Afrikába vezet a hosszú távú vonulók útja. A Csád-tó környékén, a Szahara déli peremén tölti a telet például a nagy fülemüle, de a fehér gólya és a mindössze 16-20 gramm súlyú füsti fecske nyolcezer kilométert tesz meg Dél-Afrikai telelőhelyéig – mondta a szakember.
Három útvonal
A Magyarországon költő és Afrikában telelő madarak természetesen igyekeznek minél kevesebb időt repülni a nyílt tenger fölött, és igyekeznek elkerülni a Szaharát is, útjuk élelemforrások, élőhelyek láncolatán vezet: három fő pásztán – vonulási sávon – mozognak – magyarázta Karcza Zsolt. Az egyik ilyen „pászta” a Gibraltáron keresztül szeli át a tengert, majd elkerülve a Szaharát Afrika nyugati partjai mentén halad.
A másik megoldás az Appennini-félszigeten keresztül Máltán és Tunézián át vezet, a harmadik pedig a Boszporuszon, majd Kis-Ázsián keresztül éri el Afrikát. A hatalmas sivatagot ilyenkor a Nílus völgyén szelik át. Nem bizonyított tény, de valószínű, hogy egyes fajok, amelyek éjszaka repülnek dél felé, nyílegyenesen, egyhuzamban repülik át a Földközi-tengert.
Éjszaka repül és nappal pihen például a foltos nádi poszáta, amely az úgynevezett termikeket használja ki: az esti órákban a meleg levegő felszáll, ami jelentős energiamegtakarításhoz segíti a madarat. Az éjszakai repülés másik előnye, hogy elkerülik a levegősől támadó nappali ragadozókat – mondta a szakember.
Megterhelő út
A költözés megviseli a madarak szervezetét és számtalan veszélynek teszi ki őket. Indulás előtt zsírtartalékot halmoznak fel, amely lassúbbá, a ragadozók számára kiszolgáltatottá teszi őket. Ezer veszélyt rejt magában a hosszú repülés, telelőhelyükön pedig a helyi emberek táplálékforrásként tekintenek rájuk.
Ha nincs nagy szárazság, extrém időjárás, háborúk nem nehezítik az utat, a hosszú távú vonulók 70-75 százaléka akkor is elpusztul – tudtuk meg Szép Tibortól, az MME szakértőjétől. Ha a körülmények nagyon kedvezőtlenek, a madaraknak mindössze 20 százaléka tér vissza költőhelyére. Ha minden körülmény ideális – ami a gyakorlatban soha nem valósulhat meg – negyven százalékuk éli túl az utat – mondta a szakember.
A jeget követhették
A madarak – nagyon egyszerűen kezelve a kérdést – a táplálékhiány miatt kelnek útra. A hideg nem lehet az ok, hiszen nehezen találni a tollruhánál jobb szigetelőt – fogalmazott Karcza. A hazánkban telelő fajok táplálékbázisa télen is biztosított – mint a magvak –, vagy pedig táplálékot váltanak. A táplálékváltásra jó példa a cinege, amely a rovarmenüről télen magokra vált, ezért nem is kényszerül elhagyni élőhelyét.
A vándorlás útvonala feltehetően az utolsó jégkorszak visszahúzódásának irányába zajlik oda-vissza – hívta fel a figyelmet egy, még nem bizonyított elméletre Karcza. A madarak telelőterülete lehet az eredeti géncentrum, ahonnét az eljegesedés határát követve fokozatosan északra húzódtak a fajok.
