Daniel Libeskind, a 2001-es New-York-i terrortámadást követő újjáépítésben is fontos szerepet vivő – a lerombolt World Trade center helyére álmodott 1776 méter magas Freedom Towert és az azt övező épületkomplexumot tervező – sztárépítész is tagja annak a szakértői stábnak, amely előkészíti a kormányzati negyed tervpályázati kiírásait. A Gyurcsány-kabinet megnyerte a célnak Barcelona és Berlin főépítészét is, s a múlt héten kiírták azt a nemzetközi pályázatot, amelynek célja a kormányzati épületegyüttes arculatának meghatározása, s a legalkalmasabb tervező kiválasztása. Javában zajlik az értékesítésre szánt kormányzati ingatlanok értékbecslése is – az Immo-Bill Zrt. és a Reorg Zrt. alkotta konzorcium végzi – ami jelzi, felpörgött a ciklus szuperberuházásának előkészítése.
Illusztráció: Tóth Róbert, Kalló Iván
HIÁNYOS KÖLTSÉGSZÁMÍTÁSOK. A hazai építésztársadalom tekintélyes hányada azonban képtelenségnek tartja, hogy az átadásra kitűzött 2009. május végi határidőre befejeződjön az építkezés. A Bod Péter Ákos volt pénzügyminiszter, jegybankelnök, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora nevével fémjelzett Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság elemzése szerint a kormányzati negyednél kisebb horderejű feladatokhoz is lényegesen több előkészítési, környezetelemzési, tervpályázati és tervezői munkaidő szükséges. A társaság a feszített tempójú kivitelezésnél is nagyobb gondnak tartja azt, hogy eddig csupán hiányos, kevéssé meggyőző költségszámítások láttak napvilágot, amelyek nem támasztják alá a kormány megtakarítási várakozásait. Félő tehát, hogy a költségvetés rövid távú szempontjai és üzleti érdekek uralják a döntést. Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője egyenesen így fogalmaz: „Nem lehet tudni, hogy az új kormányzati negyed kialakítása csupán egy újabb Gyurcsány-Szilvásy-féle ingatlanüzlet, vagy valóban jelentős költségvetési megtakarítás”.
Tény, hogy a napvilágot látott költségelemzés, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) által készített gazdaságossági vizsgálatból éppen azok a pénzügyi információk és kalkulációk hiányoznak, amelyekből egyértelműen megállapítható lenne: nemcsak rövidtávon, hanem hosszútávon is kedvezőbb a központi költségvetés számára, ha értékesítik a jelenleg minisztériumként funkcionáló impozáns belvárosi palotákat, és inkább irodákat bérelnek. (A KVI tanulmány főbb megállapításait lásd külön.) A vizsgált konstrukciók ezen végkövetkeztetés szerint állami beruházás esetén 73,994 milliárd forint, bérlet esetén 83,086 milliárd forint, míg PPP konstrukcióban 68,208 milliárd forint kiadással járnának az állam számára, ha ezeket egy összegben most kéne kifizetni.
Ráfizetett az Arcadom?
Miként az alma összehasonlíthatatlan a körtével, ugyanúgy nem lehet összehasonlítani a Művészetek Palotájának megépítésére vonatkozó eredeti szerződést sem azzal, amely azt 2004-ben felváltotta – hangsúlyozza a Figyelőnek Mécs Imre, a Polus Investment Ltd., Demján Sándor holdingvállalata pénzügyi igazgatója. A még az Orbán-kormánnyal kötött kontraktus klasszikus pénzügyi lízingre vonatkozott. Azt tartalmazta a megállapodás, hogy a TriGránit felépíti a létesítményt, s az állam tíz év alatt kifizeti az árát. Az eredetileg tervezett 31,2 milliárd forintos kivitelezési összeg a szerződésmódosítás során sem változott. A Gyurcsány-kormány azt kérte 2004 végén, hogy alakítsák át a megállapodást klasszikus PPP konstrukcióvá, egyúttal a kivitelező 30 éven át vállalja az épület működtetését, karbantartását, a teljes üzemeltetési kockázatot. „A pénzügyminisztériumnak emellett az a határozott kérése volt, hogy fix kamatot határozzunk meg, amit az állam fizet az általunk felvett hitelek után. Ám kiszámíthatatlan, hogy miként alakul a kamat az elkövetkező 30 évben” – jelzi Mécs Imre azt, hogy a TriGránit viseli a finanszírozás kockázatát. Ez azt jelenti, hogy a cégcsoport a szerződésben meghatározott mértéken felül – bárhogy is alakul a világpiac – nem kereshet többet az üzleten. Konkrét számokban kifejezve: a befektetett tőke után 12 százalékos, az üzemeltetésen pedig 3 százalékos hozamot realizál, az átlag hozam 6,6 százalék. „Természe-tesen ez számunkra is üzlet, ha nem lenne az, nem vállaljuk el, ám nem kiugró nyereséggel kecsegtető befekte-tés” – fogalmaz a pénzügyi igazgató, hozzátéve, hogy a konstrukcióba a cégcsoport elnöke Demján Sándor sem elsősorban az üzleti lehetőség miatt lépett be, hanem mert lokálpatriótaként szeretett volna valami maradandót alkotni. Mécs megemlíti, hogy az eredeti kontrak-tusban rögzített méretnél 17 ezer négyzetméterrel nagyobb épületet építettek, ráadásul az építkezés majd egy évig csúszott, de – Demján Sándor kérésére – egyik ok miatt sem számítottak fel pluszpénzt. Ezért a kivitelező Arcadom Rt. – állításuk szerint – rá is fizetett a beruhá-zásra. Normál esetben a magánbefektetőnek meg kellene, hogy érje a PPP konstrukció, idehaza azonban egyelőre problémás az állammal való együttműködés. „Ennyi energiával az ingatlanszektorban ennek a többszörösét lehet megkeresni” – magyarázza Mécs Imre, mit is jelent szerinte az, hogy a nagy állami beruházá-sokban való részvétel-nek Magyarországon ma nagyobb a presztízsértéke, mint az üzleti haszna.
„Ennek alapján hozott döntést a kormány arról, hogy a kormányzati épületegyüttes megvalósításának előkészítését meg kell kezdeni” – olvasható a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lapunknak írt válaszában. Az, hogy az új presztízsberuházás állami tulajdonba kerül, vagy inkább bérli a kabinet az irodákat, a készülő részletes számítások alapján dől el – tudtuk meg.
KORMÁNYZATI ÉRVELÉS. A számok – a kormányzati érvelés szerint – azt mutatják, hogy összességében nincs szó vagyonvesztésről, s a jelenlegi épületek további megtartása, üzemeltetése jelentene többletkiadásokat. „A meglévő állami ingatlanvagyont pedig nem kótyavetyéljük el, olyan eljárást választunk, ami transzparens, elegendő időt ad az értékesítésre, és garantálja a piaci verseny érvényesülését” – emeli ki a Miniszterelnöki Hivatal tájékoztatása.
A kabinet létrehozott egy monitoring bizottságot, hogy folyamatában is átláthatóvá tegye a kormányzati negyed kivitelezési munkálatait. Mindezt előrelépésként értékeli az eddigi gyakorlathoz képest Bihary Zsigmond, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) főigazgatója. Az ÁSZ maga is részt vesz a testület munkájában, ám ettől függetlenül is vizsgálja az építkezést a zárszámadások ellenőrzése és az éves költségvetések véleményezése keretében.
Az elmúlt évek presztízsberuházásainak tapasztalatai igencsak indokolttá teszik a folyamatos kontrollt. Ezek alapján mondja azt Bihary: nem lehet megállapítani, hogy összességében mennyire vezérli a kormányokat az adóforintokkal való takarékos bánás, amikor az adott ciklus emblematikus beruházásairól döntenek. „Az ÁSZ ilyen irányú vizsgálódásai azt állapították meg: a megkötött magánszerződések inkább a magánpartnerek jogait bástyázzák körbe, a kontraktusok hangsúlyosabban védik a magánvállalkozások pénzügyi érdekeit, mint az államét” – húzza alá a főigazgató.
Alapvető gond, hogy nem állnak rendelkezésre konkrét piaci elemzések, amelyekből megállapítható lenne, mennyire jó és gondos gazda az állam. Az sem mutatható ki egyértelműen, hogy amennyiben PPP beruházás keretében valósul meg a létesítmény, azon hosszútávon ki nyer: az állam is, vagy csak a magáncég. Mindez Bihary szerint mutatja azt a kormányokon átívelő filozófiát, amely szerint nem gazdaságossági megfontolás áll a prioritási sorrend élén, hanem a költségvetés pillanatnyi finanszírozhatósága. „Egy közös vonulata van az ilyen konstrukcióknak: a költségvetés tehermentesítése. Az, hogy ne növekedjen adott évben a deficit”- mutat rá a főigazgató.
Példaként említhető a Művészetek Palotája, amely összességében 335 milliárd forintba kerül a magyar adófizetőknek. Világszínvonalú kivitelezés, 70 ezer négyzetméteres tér kulturális produkciók befogadására, az építészeti szakma Oscar-díja (a FIABCI Prix d’Excellence 2006 díj) van a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban az állam tulajdonjoga 2035-re, ha a kivitelező – Demján Sándor nevével fémjelzett – Arcadom Rt.-nek az állam kifizeti az utolsó részletet is. Arról, hogy egyensúlyban van-e a mérleg két oldala, nem szól az ÁSZ néhány hete nyilvánosságra került jelentése sem, azt azonban megállapítja: a Gyurcsány-kormány által kezdeményezett 2005-ös szerződésmódosítás – amely a létesítmény állami megvásárlására meghatározott időt tíz évről harminc évre emelte – nominálértéken 66,6 milliárd forintos többletkiadást jelent a központi költségvetés számára. Az állami kiadások tetemes emelkedése a háromszorosára nőtt futamidőből adódik, illetve abból, hogy az új szerződésben a kivitelező vállalta, hogy üzemelteti és karbantartja az épületet. Ennek költségeit beépítették az állami kötelezettségvállalásba, vagyis szolgáltatásvásárlás történt.
A kontraktusmódosítás nyilvánosságra kerülését követően, még 2005 elején, Demján Sándor, a TriGránit elnöke így érvelt: óvják és védjék az oknyomozó újságírók az adófizetők pénzét, de hasonlítsák össze a Művészetek Palotáját más kulturális intézmények kivitelezési költségeivel. Demján hangsúlyozta, a Művészetek Palotája még mindig legalább 15 százalékkal olcsóbb, mint a világban épült más hasonló léptékű multikulturális intézmény. „Ha valaki tud akár egyetlen olcsóbb épületet is mutatni, akkor a TriGránit megfizeti a különbözetet” – felelt a kritikus hangokra.
Az ÁSZ főigazgatója szerint ebben az esetben sem dönthető el, hogy az állam ráfizetett-e az ügyletre, vagy sem. A megépítés előtt ez esetben sem készültek számítások, amelyek modellezték volna, mennyibe kerül a létesítmény, ha tisztán állami, és mennyibe, ha magánpartner bevonásával valósul meg. Ugyanakkor az állam által fizetett rendelkezésre állási, díjüzemeltetési költségek az építtetőnek fedezetet nyújtnak az amortizációra, a berendezés teljes költségére, az adósságszolgálatra, sőt, a profitra is. A holdinghoz kapcsolódó Polus Investments Ltd. pénzügyi igazgatója szerint viszont számukra ráfizetéses az üzlet (lásd a keretben).
ÚJ BOR, ÚJ TÖMLŐ. Nem készült pénzügyi elemzés akkor sem, amikor az Orbán-kormány döntött az 1999 decemberében leégett Budapest Sportcsarnok helyébe épülő Budapest Sportarénáról. Az akkori sportminiszter, Deutsch (azóta, miután felvette felesége nevét a sajátja mellé Deutsch-Für) Tamás egy bibliai idézettel érvelt: új bor új tömlőbe való, balgaság a régibe tölteni. Azaz, ha európai és világ sportrendezvényeket akarunk Magyarországra hozni, akkor egy, a kor technikai vívmányait tükröző impozáns létesítményre van szükség, nem a régi toldozgatására.
A KVI tanulmánya
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság megbízásából készült tanulmány 5700 fő elhelyezésével kalkulál. Az elemzés szerint állami beruházás keretében feszített tempó esetén is legkorábban 2010-re készülhet el a kormányzati negyed, míg magánpartner bevonásával 2009 közepére. A tanulmány három beruházási konstrukciót vesz górcső alá – állami, piaci alapú bérlet, PPP -, s elemzi a költségeket. A pénzügyi elemzés szerint a 35, jelenleg minisztériumként funkcionáló belvárosi palota értékesí-téséből 2006-os reálértéken 102,6 milliárd forint folyhat be az államkasszába. Az összesen 165 ezer négyzetméteres iroda-komplexum 2006-os árakon számolva 43,2 milliárdba kerül, ehhez társul további 5 milliárd forint kiadás a kiegészítő beruhá-zásokra, terület elő-készítésére, pályáz-tatás lebonyolítására, tervezésre és projekt-menedzsmentre.
A Nemzeti Színháznak (legalábbis jelenlegi Duna-parti helyszínén) ugyancsak az Orbán-kormány idején megkezdett építése esetében kicsit más a képlet. A konstrukcióban szintén részt vettek magánvállalkozók – fővállalkozóként a TriGránit -, a beruházás azonban teljes egészében hitelből, állami garanciavállalás mellett valósult meg, s az állam került tulajdonosi pozícióba. „Itt sem lehet tudni, mi lett volna a jobb, olcsóbb megoldás”- utal Bihary Zsigmond a gazdaságossági vizsgálatok elmaradására.
Színház és sportaréna
Fotó: Szigeti Tamás
NEMZETI SZÍNHÁZ: 19,8 MD FORINT. Az Orbán-kormány 1998-ban leállította az Erzsébet téri építkezést, mert drágállotta a beruházás tervezett összegét, az ugyanis meghaladta a 19 milliárd forintot. A kabinet új helyszínt keresett, így esett a választás az egyik hajdani úgynevezett expo-telekre, s a TriGránit-csoporttal állapodott meg a színház gyors felépítéséről. A belsőépítészeti munkákkal, a világszínvonalú színházi technika kiépítésével, és a külső környezeti munkákkal együtt összesen 19,278 milliárd forintjába került az államnak, tehát semmivel sem lett olcsóbb, mint az eredetileg meghatározott összeg. Azóta a teljes beruházási költséget kiegyenlítették.
Fotó: MTi
BUDAPEST SPORTARÉNA: 44,5 MD FORINT. A Budapest Sportaréna a leégett Budapest Sportcsarnok helyén épült, az állam és az építtető francia Bouygues cégcsoport közötti koncessziós szerződés alapján. Az eredeti szerződés szerint az államnak összesen 34,3 milliárd forintba került a beruházás, de mivel alapvető pénzügyi forrása banki hitel volt, s a francia partner időközben kilépett a konstrukcióból, a szerződést úgy módosították, hogy a felvett hiteleket 12 évre elnyújtottan kelljen visszafizetnie az államnak. Így 12 év alatt összesen mintegy 44,5 milliárd forint az állami költségvetés által teljesítendő összeg. Az ÁSZ jelentése megállapította: „Alternatíva hiányában nem állítható az, hogy a magántőke bevonása a beruházás megvalósítása során takarékos megoldásra ösztönzött.” Friss hír, hogy a Sportaréna üzemeltetésére kiírt pályázatot a TriGránit Management Kft. nyerte el, 2025-ig az évi mintegy 40 millió forintos bérleti díj mellett 1,27 milliárd forint egyszeri összeg fejében kapta meg az üzemeltetési jogot.
