A német filmalkotók sok ezernyi drámai történetet, tönkretett életet rögzítő, a margón degeneráltan gonosz széljegyzetekkel ellátott Stasi-aktához fértek hozzá, és többnyire jó illusztrációkat készítettek.
A Good Bye Lenin!-t végig nevettük, most a sírásnak jött el az ideje. A 8 német filmdíjat nyert Good Bye Lenin!-ben Wolfgang Becker kihasználta a szocreál-retróban rejlő összes lehetőséget, most a legjobb európai filmnek választott A mások életében Florian Henckel von Donnersmarck nyilvánosságra hozza az emberi gonoszság kutatása során szerzett ismereteit. A mások élete minden elemében tökéletesen kidolgozott tragikomikus film arról, hogy a Stasi akkor is dolgozott, amikor mások aludtak.
A helyzet világos: az a leggyanúsabb, aki egyáltalán nem gyanús. A Stasi elkezdi egy taktikusan elvhű – volt ilyen túlélési lehetőség is! – író megfigyelését, ami azért jó, mert vele együtt belenézhetnek egy szintén sikeres és ünnepelt színésznő magánéletébe is. A Stasi azért volt tökéletes találmány, mert akkor is munkasikereket tudott felmutatni, ha a tudatosság helyét a zűrzavar vagy a véletlen vette át. A mások élete a lehető legnagyobb, hatóságilag ellenőrzött zűrzavarról szól, amely azt is tökéletesen megmutatja, hogy az igazi dráma csak a szabadság elnyerése után kezdődik.
Székbe szögező film, az ember egyre lejjebb csúszik, egyre kisebbnek és védtelenebbnek érzi magát, és önkéntelenül a combjai alá csúsztatja a kezeit, ahogy azt filmben Wiesler, a romantikus hajlamú Stasi-százados kérte.
A mások élete › Rendezte: Florian Henckel von Donnersmarck › Főszereplők: Ulrich Mühe, Sebastian Koch, Martina Gedeck › 140 perc
