Tésztagyáros

Elmaradt az apás szülés Soóséknál, mert kislánya világrajövetelekor a családfő éppen egy tésztagépgyártó cégnél tárgyalt Olaszországban. Vállalkozása addigra ugyanis túljutott a fejlődés azon szakaszán, amikor kisipari körülmények között, minimális gépesítéssel állított elő csigatésztát, lúdgégetésztát vagy éppen eperlevelet.

Egy-egy sikeres tárgyalást követően, a repülőgépen hazafelé, Soós Zoltán ma már egyáltalán nem bánja, hogy az élet közbeszólt, és eltérítette attól a szándékától, hogy pilóta legyen. Tervét kisebb egészségügyi probléma miatt kellett feladnia, pályaválasztási tanácsadói viszont kapacitálták: tanuljon fedélzeti mérnöknek. „Úgy gondoltam, ha a pilótakabinban nem foglalhatok helyet, nem vállalom a képzés helyszínéül szolgáló szovjetunióbeli diákéveket” – mondja Soós, akit aztán a Budapesti Műszaki Egyetemen avattak gépészmérnökké. Szakmájában azonban nem mélyedt el, mert nem vágyott állami nagyvállalathoz, ahol kevés fizetésért csak lassan araszolhatott volna feljebb.

PASTA LA VISTA. Így döntött a könnyebb érvényesülés lehetőségével kecsegtető kisiparos lét mellett. A profil meghatározásakor a családi kupaktanács arra jutott: élelmiszerre mindig szükség van, a tésztákra pedig azért esett a választás, mert kiderült, óriási irántuk a kereslet. Soósék pestlőrinci családi házuk kertjében, a garázs mellett húztak fel egy 150 négyzetméteres épületet, amelyben a család a nyugdíjas szülők útmutatásai alapján házi tészták gyártásába kezdett. Hengeres gépekkel hajnali öt órától dagasztották, nyújtották, szárították, vágták a levesbe valót. Napi 100 kiló tésztát termeltek, amit Soós Zoltán este a Bosnyák téri nagybani piacra szállított. Rendszerint éjfél után vergődött haza, de megérte. Kapcsolatba került ugyanis a kiskereskedőkkel, akiknek később közvetlenül az üzletükbe szállította az árut.

A kisebb élelmiszerboltokon kívül, pontossága és jó minőségű termékei okán, a Zöldértnek, a Budapesti Közértnek és a Csemege Rt.-nek is beszállítója lett. Hamarosan nem csak az első 10 millió forintot termelte ki, de kinőtte a telephelyét is. A növekvő keresletet kielégítésére Vecsésen épített fel egy 500 négyzetméteres üzemet, ahol a hagyományos hengeres helyett préseléses technológiára tért át egy olyan időszakban, amikor boldog-boldogtalan tésztagyártással kezdett foglalkozni, és hirtelen 700 magánvállalkozó kereste a helyét a piacon. „Többségük silány termékekkel jelent meg” – árnyalja a képet Soós, akinek termékei az időközben Magyarországra érkező multinacionális kiskereskedelmi hálózatok beszállítói mércéjét is megugrották. Egyik ma is aktív konkurense, Füri János – a Füri Tésztaipari Kft. vezetője – Soós talpon maradását nem tartja meglepőnek. A vecsési üzemet ugyanis követendő mintának, tulajdonosát pedig korrekt, rámenős üzletembernek tartja, aki ráadásul okosan is terjeszkedik.

Erre szüksége is volt, pláne azután, hogy a hipermarketek számának bővülésével az időközben kft.-vé alakult vállalkozásának egyre nagyobb mennyiségű árut kellett előállítania. Az évtized végén Soós Zoltán válaszúthoz ért: marad a kis gyártók egyike, vagy tetemes összegű hitelből újabb, nagyobb üzemet épít, amelyben korszerű gyártási-technológiai elképzeléseit meg tudja valósítani. Végül a hitelre bólintott rá, többek között azért, hogy a forgalom szezonális ingadozása miatt időnként óriásira duzzadó raktárkészletét, illetve a hosszú ideig tartó kifizetések miatt kiszállított termékeit finanszírozni tudja. A kölcsön révén tudta megvásárolni Olaszországból, a tésztagyártás európai bölcsőjéből származó tésztagépeit.

Azért döntött az Italplast berendezései mellett, mert a gyártó rugalmas volt. A hungarikumok közé sorolható magyar cérnametélt a 0,5 milliméteres átmérőjével még a legvékonyabb olasz tésztánál, a 0,8 milliméteres capellininél is keskenyebb, a gépeket tehát át kellett alakítani. A gesztus és a gépsorok olyannyira elnyerték Soós tetszését, hogy 2004-ig három tésztagépet vásárolt, amellyel az olasz vállalat európai referenciaüzemévé vált.

HAGYOMÁNYTISZTELET. Ezekkel a berendezésekkel gyártja négy- és nyolctojásos tésztáit ma, amikor a tojásfogyasztás újra a reneszánszát éli. „Ez is hozzásegített minket ahhoz, hogy a magyar hagyományoknak megfelelő, magas tojástartalmú tésztáink méltó ellenfelei legyenek a tojás nélküli import termékeknek” – teszi hozzá. A műszaki-technológiai fejlesztés elkötelezettjeként Soós azonban nem túl boldog attól, hogy a magyar fogyasztók az újdonságok befogadására alig hajlandók: formátum tekintetében legfeljebb az olasz eredetű pennéig terjed a tolerancia. Fájlalja továbbá, hogy nálunk a minőségi tészták bolti ára harmada az olaszországinak, pedig az alapanyagok, az energia ugyanolyan drága, mint ott, és a gépekért sem kell kevesebbet fizetni. Csupán a munkaerő olcsóbb, de az nem akkora előny, amivel könnyen fel tudja venni a versenyt. Emiatt kisebb léptekkel haladhat előre, mint egy hasonló nagyságú olasz cég.

A meneteléstől azonban nem ment el a vállalkozó kedve, akit munkájában a Gyermely Zrt. fejlődéstörténete inspirált. Főleg a cég terjeszkedési stratégiája, a minőségi előírásokhoz való ragaszkodása tetszik neki, s az, hogy a példakép cég nem élte fel, hanem további fejlesztésekre fordította megtermelt vagyonát. Kisebb léptékben, de hasonló dolgot végzett Soós Zoltán. Legújabb üzemét több lépcsőben alakította ki. Először elkészült a termelőüzem, ahol ma naponta 700 kilogramm tészta készül, s az iroda, amelyhez 2004 áprilisában új, ezer négyzetméteres raktárt csatolt. Júliusban a szárítókapacitást növelte, októberben tojásfeldolgozó csarnokot építtetett, 2005 februárjában számítógéppel vezérelt csomagológépet telepített, tavaly pedig tovább bővítette a raktár és az üzemcsarnok épületét, amelynek alapterülete immár meghaladja a 3,5 ezer négyzetmétert.

A termelés negyedét a kereskedelmi láncok számára gyártott saját márkás termékek teszik ki. „Nem a mának élek, holnap és holnapután is a boltok polcain akarom látni a tésztáimat, ezért a kereskedelmi márkás termékeim minőségére is adok” – mondja az üzletember, aki a gyári márkás termékek versenyében négy- és nyolctojásos hagyományos, Soós-féle tésztáival és a 2004-ben bevezetett Premio termékeivel vesz részt. A cég minőségpolitikájának elismeréseként – a tésztaipar egyedüli képviselőjeként – 2004-ben a „Magyar Termék Nagydíj” dicsérő oklevelet, a következő évben pedig a Magyar Termék Nagydíjat is átvehette a Parlamentben.