Árnyékbokszolás

Kormányzattal szembeni offenzívája részeként nemcsak a Kossuth téri kordon, hanem Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos ellen is támadásba lendült az elmúlt napokban a hazai ellenzék. Fideszes képviselők előbb Budapesten, majd Brüsszelben azért rontottak neki a Gyurcsány-kormánynak – és személy szerint Bajnainak -, mert szerintük elhallgatták és letagadták, hogy az Európai Bizottság december végén „felfüggesztette” a tárgyalásokat a röviddel korábban benyújtott magyar operatív programokról. A szóban forgó programok a 2007 és 2013 között hazánk által a strukturális alapokból felhasználható mintegy 7 ezer milliárd forintnyi felzárkóztatási támogatást bontják le az egyes ágazatokra és régiókra. A kormánybiztos szerint azonban az ellenzék bolhából csinál elefántot. Úgy véli, nem történt más, minthogy Brüsszel a magyar dosszié befogadásával egy időben az intézményrendszerre vonatkozó kiegészítő információkat kért Budapesttől, amit azóta meg is kapott, és el is fogadott.

Bajnai Gordon kormánybiztos is a pénzügyi tárcánál tartaná az EU-pénzek elosztásának ellenõrzését…

KÉPZELETBELI SAKKÓRA. A felfüggesztés szó valóban erős túlzásnak tűnik a történtek jellemzésére. Az operatív programok kiértékelésére és jóváhagyására ugyanis négy hónap áll a bizottság rendelkezésére, amibe nem számít bele az az idő, amikor egy-egy, menetközben felmerült kérdés megválaszolására a tagállamok térfelére passzolják át a labdát. A szabályok szerint tehát minden „játékos” lenyomja a képzeletbeli sakkórát, valahányszor megtette a lépését. Alejandro Checchi Lang, a bizottság regionális politikai igazgatója a Bajnai Gordonnak december 21-én írt levelében a kiegészítő kérdések feltevése után éppen azt jelezte, hogy Brüsszel órája a magyar válaszig nem ketyeg tovább. A jelek szerint ezt értelmezték az ellenzéki oldalon egyesek tévesen felfüggesztésként.

Hazánk egyébként december 20-án az uniós tagállamok közül – Németország, Ausztria és Málta után – negyedikként nyújtotta be Brüsszelnek a 15 operatív programot, amelyek bizottsági befogadásával a pénzügyi keretek is megnyíltak. Bár a hivatalos elfogadásra mostani állás szerint június elejéig várni kell, a lépéssel elhárult a jogi akadály az első pályázatok kiírása elől. A kormány február első harmadában, a fejlesztéspolitikai kormánybiztos szavai szerint az EU-ban elsőként, összesen 31 milliárd forint értékben, 7 pályázatot már meg is hirdetett.

Ám nem a történtek minősítése az egyetlen dolog, amin az ellenzék és a kormányoldal összeszólalkozott. A december 21-én kelt bizottsági levélben foglaltakból De Blasio Antonio fideszes európai parlamenti képviselő arra a következtetésre jutott, hogy a kormányhivatal körültekintőbb munkával, valamint az ellenzék észrevételeinek figyelembe- vételével nem veszített volna el értékes három hetet, ami alatt a következő levélváltás december 22-e és január 8-a között (az ünnepek és az évkezdet miatt egyébként holtidőnek számító időszakban) lejátszódott. Az eurohonatya ezzel arra a bizottsági kérdésre célzott, amely azt tudakolta, hogy az operatív programokat működtető irányító hatóságok esetében mennyire garantált a különböző (irányítói, végrehajtói és ellenőrzési) funkciók elválasztása. Ez ugyanis nem derült ki a benyújtott dokumentumból, miként az sem, mely szervezeti egységek lesznek az egyes programok irányító hatóságai, s melyek a lebonyolításban főszerepet kapó közreműködő szervezetek. De Blasio ebből arra következtet, hogy az eredeti magyar elképzelések szerint ugyanaz a szervezeti egység osztotta volna a pénzt, majd végezte volna az ellenőrzést, ami ellentmondana az utóbbi három évben kialakult gyakorlatnak, amikor az ellenőrző szerv a Pénzügyminisztériumban volt. „Mi előre megmondtuk a kormánynak, hogy ez problémát okozhat, de nem hallgatott ránk. Ideje lenne megtanulniuk, hogy ez nem a kormány fejlesztési terve, hanem a nemzeté” – hangsúlyozta a magyar EP-képviselő a Figyelőnek.

…nem érti De Blasio Antonio fideszes európai parlamenti képviselõ ezzel ellentétes állításait.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél (NFÜ) azonban értetlenkedve állnak a vád előtt, és azt állítják: egy pillanatra sem merült fel, hogy ne a Pénzügyminisztériumon belül felállított Audit Hatóság végezze a szervezeti egységek közötti ellenőrzést. Ugyanez igaz az egységeken belül is, ahol különböző osztályok felelősek a belső ellenőrzésért, a monitoringért, a tervezésért vagy a közbeszerzésért. Az ugyanakkor nehezíthette a tisztánlátást, hogy az NFÜ szervezeti és működési szabályzata csak az operatív programok benyújtása után készült el. Ezért bennfentesek szerint valójában nem koncepcionális, hanem csupán prezentációs kérdésről volt szó. Mindez csak megerősítheti De Blasio Antoniót abban a véleményében, hogy a kormány politikai kommunikációs okokból kapkodva nyújtotta be a dossziét, csak hogy elmondhassa: Magyarország az élen jár. Az ellenzéki képviselő szerint lehetőleg el kell kerülni, hogy Budapest miatt vesztegeljenek uniós szinten a tárgyalások a Nemzeti Fejlesztési Tervről és az operatív programokról, mert az az idő nagyon fog hiányozni a végelszámolásnál.

Ugyanakkor múlt heti brüsszeli megbeszéléseit követően Bajnai Gordon éppen azt hangsúlyozta, hogy bár érzik a fokozott várakozást a potenciális pályázók részéről, nem akarják rossz kompromisszumokba belehajszolni magukat. A fejlesztéspolitikai kormánybiztos ráadásul az Európai Bizottságban folytatott megbeszéléseinek fényében reális lehetőséget lát arra, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervet április elején, a 15 operatív programot pedig június elején jóváhagyják Brüsszelben. Ha így lenne, a magyarok tartanák a helyüket az élmezőnyben, hiszen Danuta Hübner, a regionális politikáért felelős biztos is legkorábban júniusban számít az első programok elfogadására.

ÖRDÖG A RÉSZLETEKBEN. Brüsszel rábólintásáig azonban még számos nehéz akadályt kell leküzdeni. Azt Bajnai is elismerte: az egyik legfőbb véleménykülönbség a bizottság és Magyarország között abban mutatkozik, hogy a strukturális alapból milyen célra mennyi pénzt fordítsanak. Miközben közösségi részről határozott nyomás érezhető a vasúthálózat korszerűsítésére vagy a versenyképességet és innovációt javító beruházások finanszírozására, addig hazánk érdekei – meglehet, hasonló okokból – jelenleg inkább az úthálózat fejlesztését diktálják. A vita elsősorban az arányokról folyik. A kormánybiztos mindazonáltal nem lát olyan ellentétet, amit rövid időn belül ne lehetne feloldani. A kormánynak ráadásul nemcsak a bizottsággal kell megvívnia a maga csatáját a részletekről, hanem az ellenzék kifogásaival is szembe kell néznie. De Blasio Antonio például a prioritások felállítását kéri számon a kabinettől, amely túlságosan elaprózza a pénzeket, a fideszes képviselő meglátása szerint abból a megfontolásból, hogy mindenkinek juttasson valamit.

Az ellenzék mindenesetre ezúttal olyan területen indított támadást, amely a hazai politika egészét tekintve eddig viszonylagos sikerágazatnak számít. Még fideszes képviselők sem vitatják, hogy az elmúlt három évben Magyarországon kielégítően működött az uniós felzárkózási pénzek felhasználása és ellenőrzése. Az Európai Bizottság legfrissebb, január eleji helyzetet tükröző adatai szerint az ország – Szlovénia és Észtország után – a harmadik legjobban teljesítő új tagállam volt, amikor a 2004 és 2006 között a legnagyobb strukturális alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) rendelkezésére álló 1,24 milliárd euró közel felét felhasználta. És bár ebbe a 16 százalékos előleg is beleszámít, javuló abszorpciós képességgel számolva esély kínálkozik arra, hogy a 2008. végi határidőre – azaz amikorra lejár az n+2 elv jegyében még rendelkezésre álló két esztendei haladék – valamennyi, az említett időszakra vonatkozóan nekünk járó pénzt lehívjuk az EU kasszájából. Az Európai Bizottság szerint a relatíve jó magyar teljesítmény annak köszönhető, hogy sikerült egyszerűsíteni a projektek kiválasztását, a szerződéskötési eljárást és a kifizetések lebonyolítását.

LEHET FOGÁST TALÁLNI. Igaz, a bizottságnál arra is felhívják a figyelmet, hogy a nagy közlekedési és környezetvédelmi beruházásokat támogató kohéziós alapok felhasználását illetően már messze nem rózsás a helyzet. A 35 százalékos felhasználási aránnyal szerénykedő magyarokat a 2004-ben csatlakozott új tagok közül négyen is megelőzik. Brüsszelben a gyengébb mérleget elsősorban a régebben jóváhagyott projektek minőségi hiányosságaival magyarázzák. A kritika a benyújtott projektek tartalma mellett egyebek közt az elvégzett hatásvizsgálatokra, a társadalmi konzultációra és a rossz költségbecslésekre vonatkozhat, amelyek hagyományosan nem tartoznak hazánk erősségei közé. Azaz, ha a magyarországi jobboldali ellenzék ezúttal talán kissé árnyékra vetődött is, a jövőben feltehetően bőven lesz alkalma fogást találni a kormányon a pénzfelhasználás eredményességének számonkérésében.