Mindenki tudja, hogy jön, de még senki nem tudja, milyen lesz – így foglalhatnánk össze a lapunk által megkérdezett önkormányzati és gazdaságpolitikai szakértők véleményét az ingatlanadóval kapcsolatban. A sajtóban és az államapparátusban sokáig tabunak számított maga a téma is, miután Katona Tamásnak a székébe került egy óvatlanul elejtett mondata az új adónemről. A volt pénzügyi államtitkár akkor azt mondta, hogy az adót a 9,5 millió forint feletti értékű ingatlanokra vetik ki.
A múlt héten a korábbi zárkózottsághoz képest nyilatkozat-cunami árasztotta el a közéletet, ám sokkal többet ebből sem lehetett megtudni. Tátrai Miklós, a Pénzügyminisztérium (PM) államtitkára annyit mindenesetre világossá tett: jövőre lesz ingatlanadó, s a kormányzat 60 milliárd forintot remél belőle.
Földhivatal elõtti sor. Önmagában az ingatlan-nyílvántartás rendbetétele is hatalmas munkát adna az önkormányzatoknak. Fotó: MTI
SÚLYPONTÁTHELYEZÉS. Ez azt jelenti, hogy a kabinet 2008-ban nem vár nagy bevételt az új adónemtől, mivel tavaly nagyjából ugyanennyi folyt be ingatlanok adóztatásából. Erre ugyanis jelenleg is lehetősége van a helyi önkormányzatoknak – a 3200 testületből 200 szed ilyet -, ám a kormány tervei szerint az önkormányzati finanszírozásban a jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet kapnak majd a helyben beszedett adók. Ezzel párhuzamosan pedig a jövedelem típusú adóztatásról a súlypont a vagyon adóztatására tevődik át. Ennek egyébként olyan hozadéka is lehet, hogy a feketén szerzett jövedelmeket nehezebb lesz kivonni a közteherviselés alól. Ez az adórendszer szerkezetének átalakítását is lehetővé teszi, sor kerülhet például az szja-kulcsok csökkentésére.
Az ingatlanadó egységesítésének és elterjesztésének az a célja, hogy az önkormányzatok finanszírozási szerkezete átalakuljon. A tervek szerint a helyben beszedett ingatlanadó váltaná ki a központi költségvetés által átengedett („helyben maradó”) szja-részt és az iparűzési adót. Az ingatlanadó szerepel az EU-nak benyújtott konvergenciaprogramban is, mégpedig 2008-as határidővel. Már csak ezért sem lenne célszerű a bevezetést halogatni, holott az elmúlt hetekben napvilágot látott néhány, éppen ezt valószínűsítő vélekedés. A konvergenciaprogram 2008-ban a GDP 0,3 százalékának megfelelő bevételt vár az új adóból, ez lapunk számításai szerint 75 milliárd forint körüli összeg, nagyságrendileg megegyező a PM államtitkára által említettel.
A költségvetés idei pozíciói ugyan még csak igen nagy bizonytalansággal jelezhetők előre, ám a büdzsé maga reális számokon alapul, s van esély a bevételi irányszámok teljesülésére. Ez pedig jó alapot adhat a jövő évi tervezésnek is, tehát nem valószínű, hogy nagy szükség lenne egy új adónemből beszedett többletbevételre, bár a költségvetés elmúlt években mutatott teljesítményét és hitelességét nézve még elkelhet egy ilyen típusú mentőöv. A viszonylag alacsony adókulcsokból összejövő 60 milliárd forint azonban önmagában nem lesz elegendő 2009-től sem az iparűzési adó, sem pedig a helyben – vagyis az önkormányzatoknál – maradó szja kiváltására. Ez az ingatlan-adókulcsok várható fokozatos növelését vetíti előre.
Lapunknak nevük elhallgatását kérő, az önkormányzatok gazdálkodását közelről ismerő szakértők rámutattak, hogy az „óvatos”, az első évben csak szerény bevételt hozó bevezetés mögött részben politikai hátsó gondolatok állhatnak – azon túl, hogy természetesen időt kell hagyni az új közteher beszedési és működési rendszerének kialakulására is. A jövő évet a társadalmi elfogadtatás évének szánja a kormány, s 2009 lehet az első év, amelyre már komolyabb bevételt tervez be. Szakértők szerint kicsi annak valószínűsége, hogy az ellenzéki Fidesz által erősen befolyásolt önkormányzatok szó nélkül lenyeljék az ingatlanadóról szóló elképzeléseket. „A helyi gazdálkodást alapvetően érintő ingatlanadó minden nyűgét nem varrhatja a kormány az önkormányzatok nyakába, azok egyetértése nélkül” – fogalmazott egy forrásunk.
A kérdés komoly politikai konfliktust rejt magában, hiszen a központi adók csökkentése, s ezzel párhuzamosan a helyiek növelése a 2010-es választások előtt igen jó kommunikációs fegyver lehet. Egyrészt a kormánypártok kampányolhatnak az adócsökkentéssel, másrészt kifoghatják a szelet a „megszorító kabinet” ellen fellépő ellenzéki pártok vitorláiból. Ez utóbbiaknak igen nehéz lenne adócsökkentést ígérni, amikor is a közvélemény szemében éppen az ő tevékenységükhöz kötődik majd a helyi adók emelése.
Az ingatlanadó körüli homályos foltok szintén az önkormányzatok gondjait szaporíthatják. Gondoljunk csak bele, egyazon házban lévő két lakás közül az egyik mennyivel többet érhet, ha fel van újítva, mint mondjuk a szomszéd lakás, amely esetleg nincs, s alacsony jövedelműek lakják. Az önkormányzatnak így szociális szempontrendszert is fel kell állítania a beszedéshez, ellenkező esetben elkerülhetetlen, hogy a „jobb környékek” még jobb környékké váljanak, azáltal, hogy az ingatlanadót fizetni nem képesek elköltöznek onnan. Egy másik lehetőség, hogy lakásonként állapítják meg az ingatlan értékét, ez viszont elképesztő terhet ró az önkormányzatokra, hiszen minden egyes lakást értékbecslővel fel kellene méretni. Ez utóbbi verzió ráadásul abban tenné érdekeltté az ingatlanok tulajdonosait, hogy minél alacsonyabb értéket mutasson ki egy ilyen felmérés, így valószínűleg villámgyorsan befagyasztanának mindenféle korszerűsítési és felújítási tevékenységet. Egy rádióriport megszólalójának ennek kapcsán Görögország jutott eszébe, ahol a házak egy része nincs bevakolva és tetejük se nagyon van, mert ezek hiányában befejezetlennek minősülnek, s nem kell utánuk adót fizetni.
A kormány nyilatkozatai az adórendszer átalakításának egyik fő céljaként a vállalkozások versenyképességének javítását, adóterheik csökkentését jelölik meg. Ez azonban – változatlan átlagos adóterhelést feltételezve – a lakossági elvonások növekedését jelentené. Egyelőre nincs információ arról, hogy a kabinet szándékozik-e különbséget tenni a lakossági, illetve a vállalkozások által fizetett ingatlanadó kulcsa között. Elképzelhető, hogy egy vállalkozás jobban jön ki az ingatlanadóval, mint az iparűzésivel. Ez például abban az esetben lehetséges, ha az utóbbi alapját képező árbevételnél lényegesen alacsonyabb adóalapot képező ingatlan van a tulajdonában. Egy vállalkozás megteheti azt is, hogy egyszerűen egy olcsóbb ingatlanra teszi át telephelyét, míg mondjuk egy háztartás esetében ez nehezebb.
ADMINISZTRÁCIÓS TERHEK. Szakértők szerint összesen nagyjából 4,5 millió ingatlan van az országban, ebből körülbelül 4,2 millió magánkézben. Megadóztatásuk az adminisztrációs terhek irdatlan növekedését rója majd az önkormányzatokra. Éppen elég sziszifuszi munkának tűnik például önmagában a földhivatalok nyilvántartásainak rendbetétele is. Az ingatlanok egyenként történő felértékelése például akár évekig is eltarthat, megkérdőjelezve a módszer használhatóságát, bár kétségtelen, hogy az értékbecslő szakma elképesztő munkaerő-felvételt lenne képes produkálni.
Ha az ingatlanadót a települési önkormányzatok majdani legfőbb bevételi forrásának szánja a kormányzat, az azt is jelenti, hogy a bevezetéssel kapcsolatos „aprómunkát”, a nyilvántartásokat, az adót elrendelő törvény végrehajtását is nekik kell majd elvégezniük. Igen nehéz elképzelni, hogy ne alakuljanak ki jókora területi egyenlőtlenségek az országon belül ennek során, miként azt is, hogy központilag, a törvényhozás hozza létre a minden önkormányzatra érvényes szabályozást. Adminisztrációs káosz várható tehát, s mivel az ingatlanadó jócskán az emberek zsebére megy, a lakossági – és a vállalkozói – felháborodás is kódolva van.
