A mozi II. Erzsébet életének kivonatos ismertetése, túlzsúfolt infópakk, amelyből az alkotók kihagytak egy csomó kellemetlen dolgot, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek benne hagyott kellemetlen, mondhatni dehonesztáló dolgok. Csak hát az arányok.
A királynő közvetlen közelébe akarja tudni magát Ön? Szeretné az arcán és a tenyerén érezni a kis és nagy döntések meghozatala közben az alattvalókból kicsapódó párát, amelyet még a hatalmas falak sem nyelnek el, hanem visszacsapódik rájuk? Akarja látni Tony Blairt meghátrálni, amit soha nem szívesen tesz, de ha mégis meg kell tennie, általában elegánsan teszi, most viszont valahogy mégsem? A királynő közel hozza a tradíciókat és a napi vicceket ügyesen szintetizáló utolérhetetlen stílű angol életformát. A körbekamerázott II. Erzsébetet egyébként Helen Mirren játssza megnyugtatóan szenvtelen színészi teljesítménnyel, mely teljesítmény neki több fesztiváldíjat hozott, szemben a Blairt alakító Michael Sheennel, akinek alakítása nem több egy epizodistáénál.
A puritán II. Erzsébet környezetéből hiányzó csillogást, konkrétan a királynő láthatatlan gyémántjait, egy másik filmben vehetjük szemügyre. A Véres gyémánt ígéretesen induló, aztán valahol elkallódó és egyre unalmasabb bölcsésze, Edward Zwick Sierra Leonéba vezeti el a nézőit a gyémántbányák – és a társadalmi konfliktusok – legmélyére. A film A smaragd románcát frissíti fel azzal a különbséggel, hogy ott a viccelődő Michael Douglas és a hülyeség, itt viszont a polgárháború és a kicsit túlfoglalkoztatottnak tűnő Leonardo DiCaprio van a háttérben, sőt: nagyon is az előtérben.
A királynő
Angol film › Rendezte: Stephen Frears › Főszereplők: Helen Mirren, Michael Sheen › 95 perc
Véres gyémánt
Amerikai film › Rendezte: Edward Zwick › Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Jennifer Connelly, Djimon Hounsou › 135 perc
